144.000. Gyakran halljuk ezt a számot a Jehova tanúi részéről, akik úgy gondolják, hogy ezt a számot szó szerint kell értenünk és az „égi örökösök számát” jelöli, akik „az égben Krisztussal fognak uralkodni…”[1]   De vajon így van ez? Mit jelent a 144.000?

A kérdéshez kapcsolódó igeszakaszok:

Jenések 7:4 “És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből”

Jel 14:1 “És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva.”

Jel 14:3 “És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.”

Az egész egyháztörténelem során azt látjuk, hogy viták sora húzódik meg e kérdés mögött, több értelmezés is lehetséges:

• Vonatkoztathatnánk az egyházra, szimbolikusan értelmezve e számot és minden keresztényre vonatkoztatva. Ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy a Jel 7:4-8-ban Izrael 12 törzséről ír János, ebből eredezteti a számot és nincsenek a pogányok megemlítve.
• Felvethetjük annak a lehetőségét is, hogy ez a szám szó szerint értendő, ténylegesen zsidókat jelöl (Izrael 12 törzséből) és azokra vonatkozik, akik külön parancsot kapnak az Úrtól arra, hogy a világ végéhez közel az igazságot hirdessék az embereknek.

Ahhoz, hogy legitim választ kapjunk a kérdésre, elengedhetetlen, hogy a teljes szövegkörnyezetet figyelembe vegyük. Milyen kontextusban hangzanak el a fent idézett versek?

Jelenések 7:1-8: „Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.”

Amit a kontextusból azonnal megtudunk az az, hogy a 144.000 fő Izrael törzseiből lesz kiválogatva, tehát azt az értelmezést, miszerint szimbolikusan, a keresztényekre kellene vonatkoztatnunk e számot, elvethetjük. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Jel 7(9-17) azzal folytatódik, hogy vértanúk serege áll össze minden népből, így biztosra vehetjük, hogy a kontextus alapján a 144.000 a megváltottak közé tartozik.

A másik kiemelt igehely ezzel kapcsolatban a Jel 14:1-8.

Jelenések 14:1-8: „És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet.”

Mit látunk itt? A 144.000 Jézussal együtt van a mennyei trónus előtt. Ezen csoport tagjai azok, akik szüzek maradtak és áron vétettek meg a Báránynak szánt zsengeként, valamint hazugság nem hagyta el szájukat.

A két szakaszt összevetve az alábbi konklúziókat vonhatjuk le:

A 144.000-es szám szó szerint értendő, Izrael 12 törzséből vett hívőkre vonatkoztatva-igazolja ezt az, hogy a homlokukon pecséttel jelezték, hogy Isten szolgái (Jel 7:3-4). A Jel 7:1-8 alapján az ítéletkor jelen lesznek a földön, és az utolsó napokban az Isten evangéliumát fogják hirdetni (Jel 14)

[1] https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/2004647?q=144+000&p=par#h=4