Még 2019-ben mély, szakmai interjút készítettek dr. Perintfalvi Ritával és munkásságával kapcsolatban az Evangelikál Csoport Egyesület oldalán 6 teológussal, köztük velem is. Alább az interjúból olvashattok szemelvényeket, a teljes interjút pedig ide kattintva találjátok meg:
„Progresszív slendriánság“ – a „Perintfalvi jelenség“ elemzése
Perintfalvi Rita a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének tagja, többek között katolikus teológus, hittantanár, a feminista és felszabadítás teológiai élharcosa. Az interjú sorozat apropóját az adja, hogy az elmúlt időszakban különböző megszólalásaiban (illetve hozzá köthető online platformok, például Galambos László szociológus írása) többször is élesen kritizálta a magyar keresztyén egyházakat és az evangelikál teológusokat.
Muzslai-Bízik Bencze (MBB): – Kedves lelkipásztor testvéreim, először is tegyük tisztába, hogy mi a progresszív teológia lényege, illetve beszéljünk annak magyarországi térnyeréséről.
Nagy Gergely (NG): Először is maga a progresszív teológia, illetve a progresszívizmus nem feltétlenül egy az egyben elítélendő irányzat, hiszen a progresszivitás természeténél fogva arra törekszik hogy haladjon, fejlődjön, kérdéseket tegyen fel ne pedig mereven bezárkózzon egyfajta semmit meg nem kérdőjelező dobozba. A probléma az, hogy a progresszivitás napjainkban nagyon sokszor az isteni örök igazságok társadalomhoz történő elhajlítását jelenti.
Másodszor ezen teológiai irányzat jellemzője hogy az embert teszi meg hivatkozási alapnak a Szentírással szemben. Nem beszél a bűnökről, a legritkább esetben beszél Jézusról, mint Krisztusról, így semmi köze nincs az evangéliumhoz. Jézust úgy ábrázolja, mintha pusztán egy erkölcsi tanító lett volna, így a vétekből való megváltás háttérbe szorul.
Jó példa erre a Perintfalvi Rita által létrehozott “Minden bűnösök és szentek háza” nevű csoport ahol konkrétan tilos bármilyen ideológiára vagy személyre kimondani hogy bűnös, mert ez a teológusnő szerint traumatizál és megbetegít. Remélem nem kell magyarázni ennek a felfogásnak a mélységét a keresztények körében. (Például kíváncsi lennék, ha Adolf Hitler ma köztünk élne, vajon rá sem mondaná-e a kedves teológusnő azt, hogy „bűnös”?)
…
MBB: – Perintfalvi Ritának a teológiával, Szentírással kapcsolatos álláspontját a következő kijelentése összegezi: „… azt gondolom, hogy a teológia olyan tudomány, aminek mindig új válaszokat kell találnia, mert új kérdések vetődnek fel. Nem szabad belepréselni a mai gondolkodásunkat ezekbe az ókori szövegekbe.” Mit gondoltok erről?
NG: – Részben egyetértek: tényleg nem szabad belepréselni a mai gondolkodásunkat az ókori szövegekbe. Ez belemagyarázás lenne. Fontos az értelmezés kapcsán az adott kor kontextusát figyelembe venni.
Az is igaz hogy új kérdések vetődnek fel a történelem során (gondoljunk csak pl. robotikára), viszont a szexualitás kérdése férfi és nő, férfi és férfi, valamint nő és nő közt nem új kérdés, hanem olyan, ami már Pál apostol idejében, de már az Ószövetségben is felmerült. Ami viszont kiemelten fontos, hogy modern korunk etikai kérdéseire a választ keresztényként Isten igéjében keressük, hiszen bárhova máshova fordulni önkényes és alaptalan lenne.
…
Muzslai-Bízik Bencze (MBB): – Perintfalvi szerint a klasszikus teológia nem csak a nő szerepét, hanem a homoszexualitást is tévesen értelmezi. A teológusnő szerint ez abból fakad, hogy a hívő emberek fejében nincs rendbe rakva a testiséghez való viszony.
Perintfalvi Rita érvelése a következő: a Bibliában összesen hét szöveg foglalkozik a melegekkel, de a homoszexualitás modern fogalmát a Biblia nem is ismeri, hiszen az a 19. század terméke. Perintfalvi azt mondja, hogy ha e hét igehely környezetét „megkapargatjuk, láthatjuk, hogy egyik sem azonos neműek individuális szerepi kapcsolatát ítéli el, hanem valami mást.”
A végső következtetése pedig ez: az antikvitás korabeli embernek a homoszexualitással kapcsolatban csak az volt a problémája, hogy az ilyen jellegű kapcsolat nem képes az utódnemzésre, de Dávid király esetében – aki szerelmes volt egy férfiba (Jonatánba) – ezzel már nincs probléma, hiszen számtalan utódot nemzett.
A leviticusban szereplő vonatkozást elintézi annyival, hogy csak a kultikus prostitúcióról van szó, az 1Kor 6,9-11-et és az 1Tim 1,9-10-et pedig azzal, hogy „csak” a pederasztia gyakorlatát ítéli el a szöveg.
A Római levélben található szakasszal már nem igazán tud mit kezdeni (Róm 1,26), sőt elismeri, hogy ez a szöveg valóban felnőtt férfiak erőszakmentes szexuális együttlétéről szól negatívan, de rövidre zárja a felmerülő kérdéseket azzal, hogy e szöveg mögött is az áll, hogy az azonos neműek közötti együttlét nem képes utódnemzésre, de más erkölcsi probléma nincs vele.
Nagy Gergely (NG): – Több kérdés is felmerül ezzel a gondolkodásmóddal kapcsolatban. Először is sokkal több igeszakasz foglalkozik a homoszexualitással mint amennyit Perintfalvi Rita sejtet. Ugyanis minden olyan szakasz, ami a házasságról, az együttélésről, a gyermekvállalásról, gyermeknevelésről szól érinti a homoszexualitás kérdését.
Van viszont egy rendkívül félrevezető kijelentése Perintfalvi Ritának, ez pedig nem más, mint hogy „a homoszexualitás modern fogalmát a Biblia nem is ismeri, hiszen az a 19. század produktuma.” Félrevezető, ez ugyanis félig igaz és félig hamis. Igaz, ugyanis maga a szó valóban nem volt ismert a bibliai korokban, de Pál Tarzuszból származott, mely a Római Birodalom egyik nagyvárosa volt. Jól képzett, tanult ember volt, otthonosan mozgott a római-görög kultúrkörben. Azt állítani, hogy nem ismert monogám, szerető kapcsolatot túlzás, hacsak nem gondolja valaki, hogy senki nem ismert ilyet az elmúlt néhány évtizedig/évszázadig.
Másodszor, teljesen nyilvánvaló, hogy a homoszexuális kapcsolatok teljes skálája ismert volt az ókori világban, annak ellenére, hogy manapság gyakran hangoztatják ennek ellenkezőjét. Platón A lakoma c. művét 4 évszázaddal Pál római levele előtt írta és jól mutatja, hogy a kor emberei teljesen tisztában voltak azzal, amit ma homoszexualitásként ismerünk, még akkor is, ha nem ezt a szót használták rá. Platón művei említést tesznek a homoszexualitásról, leszbikusságról, a viszonzott homoszexuális szerelemről, tartós kapcsolatokról, meleg büszkeségről, pederasztiáról, homofóbiáról, motivációról, vágyról, szenvedélyről stb.
MBB: – Gergő, mit szólsz, ahhoz, ahogy Perintfalvi a Szodomában és Gomorában történt eseményeket értelmezi?
NG: – Számomra érthetetlen, hogy ha valaki tudományos igényességgel kíván dolgozni, akkor miért ad olyan felületes értelmezést a szövegeknek, amilyennel Perintfalvi Ritánál találkozunk. Szodoma és Gomora bűne valóban a vendégszeretet megtagadása lett volna? Ha igen, hogyan magyarázzuk például Júdás levelének ezen szakaszát: „Ugyanígy Szodoma és Gomora meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.” (Júd 7). Itt paráználkodásról és idegen testről, nem pedig a vendégszeretetről van szó.
Továbbá ez a magyarázat nem veszi figyelembe, hogy Lót lányai fel lettek ajánlva kint álló férfiaknak, ők azonban ezt nem fogadták el és a férfi angyalokkal akartak közösülni. De gondoljunk csak bele, mi értelme lenne elpusztítani egy várost teljes lakosságával együtt, csak azért mert nem voltak kedvesek az oda látogatókal. Miért nem látjuk azt, hogy Isten minden olyan háztartást elpusztít, amelynek tagjai nem fogadják kedvesen a vendégeket? Bár nem sok érvet kapunk a teológusnőtől, mégis, amit képvisel Szodoma és Gomora kapcsán, tehát hogy a vendégszeretet hiánya volt az ott élők bűne, általában az Ezékiel 16:48-49- re alapozzák, ahol ezt olvashatjuk:
A gond ezzel az, hogy az ezen nézetet képviselők általában nem veszik figyelembe a szövegkörnyezetet, és lehagyják az 50. verset, ahol ezt olvassuk: „Felfuvalkodtak, és utálatos dolgokat műveltek előttem; azért elvetettem őket, amikor ezt láttam.” Tehát azt mondja Isten, hogy azért vetette el Szodomát, mert utálatos dolgokat műveltek, nem pedig a vendégszeretet elmaradásáért – ami szintén bűn volt. Az „utálatosság”-ot jelző szó a LXX-ban, az Ószövetség görög fordításában az „ἀνόμημα”, a héber szövegben pedig a „תּוֹעֵבָה”. Érdekes hogy ugyan ez a kifejezés áll a 3Mózes 18:22 és 20:13-ban is. És mit olvasunk ott?
Tehát az utálatosság nem más, mint a homoszexualitás.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Biblia többi szakaszát is megvizsgálva egyértelmű hogy a homoszexualitás és életvitel volt az, ami miatt Isten elpusztította a két várost. Az az igeszakasz, amit a vendégszeretet kapcsán szoktak felhozni, ha alaposabban megvizsgáljuk, egyértelmű mire utal. Ráadásul semmi értelme nincs annak, hogy Isten csak azért pusztít el embereket, mert azok nem kedvesek a vendégekhez.
MBB: – Perintfalvi az 1Korinthus 6:9-11 kapcsán a pederasztiára hivatkozik. Erről mi a véleményed?
NG: – Ez teljesen alaptalan. Kérdés, hogy mit jelent az eredeti környezetben az itt álló „ἀρσενοκοῖται” kifejezés. Pál apostol ezt a szót a görög nyelvű Ószövetségből, a Septuagintából, alkotta meg, két szó összetételéből. A 3Mózes 20:13-ban található kifejezések ezek, ahol egyértelműen a homoszexualitást ítéli el Isten. Az egyik az ἄρσενος, ami férfit jelent, a másik a κοίτην, melyből a coitus, közösülés szavunk is származik. Olyan férfira utal Pál, aki egy másik férfival hál úgy, mint ahogyan egy férfi szokott egy nővel hálni. Ezzel az ószövetségi háttérrel nem lehet kétségünk a szó jelentése felől: arra utal, amit felnőtt férfi tesz másik felnőtt férfival egy ágyban.
Ráadásul, ha figyelembe vesszük a szövegkörnyezetet, a 3Mózes 18 és 20-at, ahonnan Pál eredezteti a homoszexuális szót, az ἀρσενοκοῖται-t, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy minden korabeli zsidó, kivétel nélkül úgy gondolt erre a kifejezésre, mint ami elítéli a homoszexuális kapcsolatot, mely Isten akarata ellen való. Szó sincs tehát pederasztiáról. Bár ez valóban előfordult Pál apostol idejében, egyszerűen nincs exegetikai alapja annak, aki el akarja vetni a kifejezés homoszexualitásra utaló értelmezését.
Lehetne még órákig sorolni a teológusnő, egyébként nem létező exegézisének hibáit , de bárki meggyőződhet arról, hogy vajon a „fundamentalista” vagy a „progresszív” oldal mellett szólnak alaposabb érvek, ha megnézi azt a nyilvános teológiai vitát, amit ebben a kérdésben 2017 decemberében folytattunk Bartha Istvánnal.
…
MBB: – Perintfalvi Rita elment a Pride-ra, és előadást tartott a feminista és felszabadítás teológiáról. Beszámolt arról a tapasztalatáról, hogy rengeteg olyan ember van, akit az egyház nem fogad be, mert melegek, és ezt meg is fogalmazzák. Ezek a homoszexuális emberek Perintfalvi szerint „egyáltalán nem értik, hogyan lehet az, hogy ő katolikusként nem utálja őket.” Az egyik interjúban, amit a teológusnővel készítettek, megkérdezték, hogy hogyan bánik egy átlagos magyar gyülekezet a melegekkel. Erre ő a következő választ adta: „általában meg akarják őket gyógyítani, és azt mondják nekik, hogy majd ha meggyógyulnak, akkor mehetnek vissza. Arról pedig ne is beszéljünk, amikor a legsötétebb középkori hagyományt megidézve ördögűzésről és megszállottságról kezdenek el beszélni.” Mit gondoltok és tapasztaltok: ez tényleg így van?
NG: – Az elmúlt évtizedekben számos gyülekezetben jártam, de soha életemben nem találkoztam olyan esettel, hogy valakit elküldtek volna pusztán azért mert homoszexuális. Többször hallottam már ezt Perintfalvi Ritától viszont konkrét helyet, gyülekezeteket, embereket sosem nevezett meg. Ez nem jelenti azt, hogy ne létezne ilyen gyülekezet Magyarországon, az viszont csúsztatás, hogy az lenne az átlagos helyzet, amit a teológusnő láttatni szeretne.
…
Muzslai-Bízik Bencze (MBB): – Perintfalvi Rita állítása szerint Magyarországon szinte csak konzervatív keresztyén gondolatokkal lehet találkozni, de ő meg szeretné mutatni, hogy a keresztyénségnek nem csak egyetlen arca van, hogy létezik progresszív keresztyénség is, ha úgy tetszik, baloldali keresztyénség, ami teljesen máshova helyezi a hangsúlyokat. Azt szeretné, ha ez az irányzat bekerülne a hazai közbeszédbe. Mit gondoltok erről?
(NG): Először is tisztázni kéne, hogy mi a konzervatív és a nem konzervatív kereszténység közti különbség. A teológiákon ugyanis nem a szó klasszikus értelmében vett fundamentalizmus vagy konzervatív teológia a jellemző, továbbá társadalmi szinten is, és a lelkészek között is jelen van az úgynevezett progresszív irány teológiáról vagy erkölcsi, etikai kérdésekről.
MBB: – A közelmúltban a „felszabter.blog.hu”-n Galambos László a bejegyzésében az ún. „fundamentalista tendenciákról” értekezve megemlíti a Kálvinista Apologetikai Portál tevékenységét. Anders Gadegaard dán evangélikus esperest idézi a blogszerző, aki „fake theology”-nak, álteológiának nevezi a „fundamentalista teológiát, amely szerint Isten tevékenysége egyértelműen megfejthető a világban.” A szerző komoly aggodalmát fejezi ki afelett, hogy Magyarországon éppen fordítva van: itt az “átlagkeresztyén” álteológiának azt gondolja, ha valaki a szent szöveghez „kritikai igénnyel” közelít, és megpróbálja az adott kor kontextusában értelmezni a leírtakat, vagy megfejteni az allegorikus képi beszédet.
A szerző sorra veszi a „protestáns és neoprotestáns standokat”, amelyek ezt az általa vizionált fundamentalizmust képviselik. Itt tér ki az „utóbbi években rendszeressé váló hitvitákra”. A szerző szerint ezek a viták úgy folynak, mint 500 évvel ezelőtt, „csak nem jár máglyahalál a vesztesnek”. Nehezményezi, hogy a vitázók halálosan komolyan gondolják tevékenységüket, „ahol valószínűleg saját üdvösségük és a vitapartner kárhozatos sorsának tudatában ismertetik dogmatikus elgondolásaikat a keresztyén hitről, hagyományról.” Gergő, mit gondolsz ezekről a gondolatokról?
NG: Először is szeretném leszögezni, hogy a Galambos László által írt cikk nélkülöz mindenféle alapot, pusztán egy „odaszólás”, de semmi több, ráadásul tárgyi tévedésekkel és csúsztatásokkal van tele.
Másodszor fogalmam sincs, hogy miből gondolja, hogy a „fundamentalista” teológia nélkülöz mindenféle kritikus gondolkodást. Olyannyira nem értem, hogy el sem tudom képzelni, mennyi kutatómunka állhatott a cikke mögött, ha ilyet kijelent. Ugyanis ha akár egyetlen, tudományos igényességgel megírt konzervatív teológus által írt könyvet a kezébe vesz, azonnal le kéne hulljon a szeméről a lepel! De csak néhány példát mondjak: dr. James R. White, aki szövegkritikával foglalkozik, ebből írja a második doktori disszertációját. Gleason L. Archer, akinek magyar nyelven is olvasható az ószövetségi bevezetésről szóló könyve. Archer részletesen végigveszi az ún. magaskritika eredményeit, tehát már arra reflektál, amit Perintfalvi Ritáék még mindig hangoztatnak.
MBB: – Mit szólsz, ahhoz, amit a Kálvinista Apologetika által szervezett vitaestekről ír?
NG: – Azt két dolog miatt is öngólnak tartom. Először is tulajdonképpen többezer embert (ateistákat, muszlimokat és keresztényeket együtt, hiszen ezen csoportok képviselőivel is volt már disputánk!) minősít akkor, amikor ezt írja: „Az ilyen rendezvények azért lehetnek népszerűek, mert a látszólagos ökumené mögött a hívek is megragadtak azon a szinten, hogy meghallgatják a saját apologétáikat, hogy tudják, mit kell gondolniuk a saját hitünkről, és szurkolóként legyenek jelen a vitán.” – ugyanis ezen alkalmaink nem csak a keresztények körében örvendenek óriási népszerűségnek, hanem minden más világnézetet képviselők számára is fontos. Tehát itt nem csak a „konzervatív” vagy „fundamentalista” keresztények ragadtak meg azon a szinten, ami nyilván derogál Galambos Lászlónak, hanem a muszlim és ateista érdeklődők is.
Másrészt öngól ez, hiszen nemcsak a hallgatóságot minősíti ezzel, hanem azokat az előadókat, vitapartnereket, akik igent mondtak a felkérésünkre. Egyet tudtak ugyanis érteni a célunkkal: a hazai vitakultúra és közbeszéd „fejlesztése”, felmutatása annak, hogy két eltérő világnézetű ember is le tud ülni egy asztalhoz és békességben meg tudják vitatni a különbözőségeiket úgy, hogy közben a hallgatók nemcsak a saját oldaluk érveit hallják, hanem „rá vannak kényszerítve”, hogy odafigyeljenek a másik oldalra is. Szóval Galambos László ezen kijelentésével minősíti többek közt dr. Abdul-Fattah Munif iszlámszakértőt, dr. Orosz László fizikust, a BME egyetemi docensét, vagy éppen dr. Nagypál Szabolcsot, az ELTE adjunktusát, aki egyetértve céljainkkal, több vita moderálását is vállalta már.
Szóval a cikk mellőz minden érdemi érvet, olyanokat állít, amit senki nem képvisel (szalmabáb-érvek) és kiváló kutatókat és tudósokat, valamint ateista, muszlim és keresztény emberek ezreit minősíti úgy, hogy közben az általa népszerűsített „progresszív” teológia egyetlen képviselője sem meri évek óta vállalni azt, hogy egyenlő körülmények között megvitassa és érvekkel alátámasza állításait.
A teljes beszélgetés: http://www.evangelikalcsoport.hu/2019/05/29/progressziv-slendriansag-a-perintfalvi-jelenseg-elemzese-1-resz/