A következőkben az apologetikával szembeni leggyakrabban hangoztatott felvetéseket szeretném röviden megválaszolni. Ezekre Norman Geisler részletesebben is kitér a „Christian Apologetics” c. művében. Olyan gondolatok ezek, amik talán korábban már bennetek is megfogalmazódtak, és sokakat eltántoríthatnak a keresztény hitvédelemtől.
Az értelmünk haszontalan a lelki kérdések kapcsán?
A teológiában fideizmusnak nevezzük azt a nézőpontot, mely az értelemmel szemben eltúlzott, már-már szélsőségesen pietista jelentőséget tulajdonít a racionálisan nem megélt „hit”-nek és teljesen különválasztja a lelki és az értelmi dolgokat – mintha azok elválaszthatóak lennének egymástól. Egyszerűen hinnünk kell, mondják, hiszen hitet és nem érvelést/értelmet követel Isten tőlünk a Zsid 11:6 szerint. Azonban két probléma is van ezzel a megközelítéssel.
Először is, ahogyan korábban említettem, az, hogy Isten képmásai vagyunk, megköveteli tőlünk, hogy a hitünkhöz kapcsolódó dolgokban az értelmünket is használjuk.
Másodszor, a fideizmus önmegsemmisítő: érvel amellett a lelki kérdés mellett, hogy a hitünk mellett nem érvelni kell, hanem megélni azt, ráadásul az értelem használatával teszi. De vagy használhatjuk az értelmet és az érveket a lelki, spirituális dolgok kapcsán vagy nem. Ha a fideizmus nem használja és nem érvel az álláspontja mellett, akkor nincs alapja, ha pedig használja az értelmet és az érveket álláspontjának megerősítésére, akkor önmagát semmisíti meg.
Nem tudjuk Isten létét vagy a feltámadást pusztán észérvekkel bizonyítani?
A második felvetés, hogy miért foglalkozzunk apologetikával, ha nem tudjuk Isten létét, illetve Krisztus feltámadását pusztán észérvekkel bizonyítani? Az erre adott válasz attól függ, hogy mit értünk „bizonyítás” alatt.
Először is, ha a „bizonyítás” alatt olyan bizonyosságot értünk, mint például a matematikai bizonyítások során elérhetünk, akkor a legtöbb teista apologéta egyetért abban, hogy Isten létét nem tudjuk így bizonyítani. Azonban ha a „bizonyítás” alatt azt értjük, hogy „kielégítő bizonyítékkal szolgálunk” vagy „jó okot adunk arra, hogy feltételezzük”, akkor mondhatjuk, hogy Isten létét vagy a kereszténység igazságát be tudjuk bizonyítani. Rengeteg ilyen típusú bizonyítékkal tudunk szolgálni: általánosságban a teizmus igazságát bizonyítják a kozmológiai, ontológiai stb. típusú istenérvek, és szűkebben a kereszténységet igazolják a Krisztus feltámadását bizonyító érvek.
Csak a Szentlélek képes üdvözítő hitre juttatni?
A harmadik ellenvetés kérdése az, hogy miért foglalkozzunk apologetikával, ha csak a Szentlélek tud valakinek üdvözítő hitet adni? Egyrészt ez igaz: a Biblia szerint az üdvösségünk a Szentlélek munkája. Ő az, aki bizonyosságot ad, meggyőz és újjászül bennünket – ezt egy evangéliumi hívő sem tagadja. Azonban két dolgot mégis meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban. Először is sehol nem állítja a Biblia azt, hogy a Szentlélek az értelmünk használata vagy a bizonyítékok hiányában győzi meg az egyént Krisztus feltámadásáról. Ez nem vagy-vagy kérdés (vagy Szentlélek vagy értelem).
Másodszor, a keresztény apologéták sem gondolják azt, hogy az apologetika üdvözítene bárkit. Az apologetika csak bizonyítékokat szolgáltat, melynek fényében az emberek racionális döntéseket hozhatnak. Az apologetika csak bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy a kereszténység igaz. Ahhoz azonban, hogy valaki üdvözüljön, továbbra is hitre van szüksége.
Kizárólag a hit és nem az értelem által lehetünk kedvesek Isten előtt?
A Zsidók 11:6 szerint „hit nélkül senki nem lehet kedves Isten előtt”. Sokan úgy gondolják, hogy ez azt igazolja: nincs szükségünk értelemre a hitünkben, hitéletünkben. Mintha megharagítaná istent az, ha érveket kérünk, bizonyítékokat használunk ahelyett, hogy csak egyszerűen „hinnénk”.
Először is azonban a Zsidók 11:6 nem mondja azt, hogy az értelmünk használatával nem lehetnénk kedvesek isten előtt, pusztán azt mondja, hogy „hit nélkül” nem lehetünk azok. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy az értelmünk része legyen a hitünknek, vagy azt, hogy észszerű, értelmes hitünk legyen.
Másodszor, ahogyan korábban említettem, az 1Péter 3:15-ben Isten maga hív arra, hogy használjuk az értelmünket, sőt, tudjuk, hogy maga Isten adott nyilvánvaló és meggyőző bizonyítékokat az Ő létére, így a keresztény hit, a „pisztisz” semmiképpen sem bizonyíték nélküli vakhit.
A Bibliának/Istennek nincs szüksége védelemre?
Az utolsó talán a leggyakrabban hangoztatott ellenérv az apologetikával szemben – e szerint nincs szüksége a Bibliának vagy éppen Istennek a „védelemre” – egyszerűen csak meg kell ismertetni az emberekkel Isten szavát.
Ami viszont problémás ezzel az érveléssel az az, hogy körkörös és előfeltételezi azt, hogy a Biblia Isten szava. Természetesen a Szentírás a mi végső, legmagasabb tekintélyünk, de honnan tudjuk, hogy a Biblia Isten szava és nem a Korán vagy a Mormonok könyve? Ha nekünk szegezik ezt a kérdést, mit válaszolunk?
Másodszor, szerintem senki az itt ülők közül nem fogadná el azt, ha egy muszlim kijelentené, hogy „a korán élő és ható, és élesebb, mint a kétélű kard”. Természetesen bizonyítékot követelnénk. Így nem várhatjuk el azt sem, hogy a kívülállók bemondásra elhiggyenek bármit a kereszténység igazságáról.
A téma további részei:
Mi a keresztény hitvédelem [apologetika]?
Miért foglalkozzunk a keresztény hitvédelemmel [apologetikával]?
Kritikák a keresztény hitvédelemmel [apologetikával] szemben
Miért van szükség keresztény hitvédelemre [apologetikára]?
A fenti írások a 2019-es Evangéliumi Fórumon tartott szemináriumon hangoztak el. A teljes előadást egyben megtekintheted itt:
