Talán a legtöbb keresztényt elbizonytalanító érveléstechnika az, amikor bizonyos témák kapcsán szinte számolatlanul kapják a kritikusoktól a kérdéseket. Azonban ez a taktika nem kell, hogy bárkit is kizökkentsen, vagy elbizonytalanítson, sőt, valójában bár sokszor úgy tűnik, érvek tömegével találja szemben magát a keresztény ember, ezek a kérdések nem valódi érvek az ateizmus vagy bármilyen más nézőpont mellett.
Miért engedi Isten ezt a sok szenvedést a világban? Miért gondolod, hogy a Biblia megbízható? Miért történt ennyi szörnyűség a kereszténység nevében, ha tényleg ez az igaz vallás? Ezek a kérdések bár sokakban kétséget ébreszthetnek, egyáltalán nem számítanak érveknek a kereszténységgel szemben, ugyanis semmilyen formában nem következik belőlük az, hogy Isten nem létezik.
Ki teremtette Istent? Miért nem gyógyítja meg Isten a rákos gyermekeket? Ezek csak kérdések és nem érvek, márpedig csak az érvek, nem pedig a kérdések lehetnek azok, amik arra késztetnek valakit hogy megváltoztassa az álláspontját.
Hogyan néz ki egy legitim érv?
A helyes érvek olyan premisszákból, állításokból állnak, amik konklúzióhoz vezetnek. Pl.:
(1) Ha az abortusszal embereket ölünk meg, akkor abortuszt végrehajtani bűn.
(2) Az abortusszal embereket ölünk meg.
(3) Tehát abortuszt végrehajtani bűn.
Ez az érv egy deduktív érv, ami azt jelenti, hogy ha az első és a második állítás igaz akkor elkerülhetetlenül következik belőlük a konklúzió. De mi történik akkor, ha az érv egyik állítását kérdésre cseréljük?
(1) Ha az abortusszal embereket ölünk meg, akkor abortuszt végrehajtani bűn.
(2) Az abortusszal embereket ölünk meg?
(3) Tehát abortuszt végrehajtani bűn.
Láthatjuk, hogy ha az egyik állítást kérdésre cseréljük akkor az érv nem lesz helyes és nem következik belőle a konklúzió. Ez azért van, mert a kérdések arra szolgálnak hogy információhoz jussunk általuk nem pedig arra, hogy kijelentsünk velük valamit.
A probléma az, hogy bár tudjuk, hogy a kérdések nem szolgálhatnak érvként mégis gyakran úgy érezzük, mint ha azok érvek lennének. Gondoljunk csak bele: hányszor éreztük már úgy, amikor feltették nekünk a kérdést, hogy “Egy tökéletes és jó Isten hogyan engedheti, hogy a kisgyermekek rákosok legyenek?”, hogy nem tudunk semmiféle jó okot arra arra, hogy miért teszi ezt Isten. Azonban ebből nem következik az, hogy Isten nem létezik. Ezt bárki megláthatja, ha ezt a felvetést érvként írja fel.
(1) Nincs jó magyarázatom arra, hogy mi az oka annak, hogy Isten megengedi azt hogy kisgyermekek rákban haljanak meg.
(2)Tehát Isten nem létezik.
A konklúzió itt nem követi közvetlenül a premisszát, ehhez szükségünk van még egy állításra:
(1) Nincs jó magyarázatom arra, hogy Isten miért hagyja, hogy kisgyermekek rákban haljanak meg.
(2) Ha nincs jó magyarázatom arra, hogy mi az oka annak, hogy Isten megengedi azt hogy kisgyermekek rákban haljanak meg, akkor Isten nem létezik.
(3) Tehát Isten nem létezik.
Így viszont láthatjuk, hogy ez az érv rettenetesen gyenge, hiszen attól még, hogy nincs jó magyarázatom arra, hogy mi az oka ennek, ez még nem jelenti azt, hogy Isten nem létezik. Ez pontosan olyan mintha nem értené valaki hogy a világ legjobb sakkozója a világbajnoki döntőben miért azt a lépést tette, amit, és ezért a nagymestert inkompetensnek tekintené.
Az egész témával kapcsolatban a legnagyobb probléma azonban nem a logikátlanság, hanem a módszer. Mikor az ateisták részéről felmerülnek ezek a kérdések, semmi más nem történik, mint az érzelmekre apelláláson keresztüli elbizonytalanítás. Hiszen hiába nem logikus azt mondani akkor, ha nincs jó magyarázatom arra hogy mi az oka annak hogy Isten megengedi azt, hogy kisgyermekek rákban haljanak meg, hogy Isten nem létezik, mégis sokan úgy érezhetik, hogy ez erős érv Isten létezése ellen. De miért?
Pontosan azért, amiért a reklámok is az érzelmeink húrjait pengetik, mikor egy terméket el akarnak adni nekünk: azt akarják, hogy érzelmileg kötődjünk a termékükhöz. Nem észérvekkel akarnak meggyőzni, hiszen tudják, hogy a legtöbb döntésünket az érzelem vezérli. Ugyanígy van ez a hittel kapcsolatban: nagyon könnyen negatív kötődéseket és gondolatokat lehet kapcsoltatni Istenhez, ha olyan kérdések százaival bombáznak valakit, amikre nem tudja a választ – és éppen ezért azt a következtetést vonhatja le az egyén, hogy Isten nem létezik. Tehát ilyenkor tulajdonképpen egy erős érzelmi manipulációval helyettesítik az észérveiket. De ahhoz, hogy ne tudjanak bennünket így manipulálni az kell, hogy az IGAZSÁG vezessen bennünket és ne az ÉRZÉSeink. De hogyan tudjuk ezt elérni?
Például úgy, ahogyan a cikk elején is olvasható: a kérdéseket, a kifogásokat minden esetben alakítsuk érvvé és kérdezzünk rá: hogyan következik ebből, hogy Isten nem létezik? És ha ezt megtesszük, látni fogjuk, hogy szinte soha nem találkozunk legitim érvben ilyen konklúzióval.
Ne hagyjuk tehát, hogy érzelmileg manipuláljanak és jegyezzük meg, hogy a kérdések nem érvek!
A CapturingChristianity videója alapján
