Ha tudunk jók lenni, akkor tudunk rosszak is, de vajon honnan ered a rossz és mi teszi az embert gonosszá?
A felvilágosodás idején erre a kérdése Rousseau úgy válaszolt, hogy az ember önmagában véve jó, csak a körülményei miatt tesz rosszat.[1] Ez lehet igaz állítás, azonban nem teljes. Az új ateisták szintén ragaszkodnak ehhez a felvilágosodás kori nézethez, és az emberi természetet illetően eléggé idealisztikusak és optimisták. Retorikájuk egyik alapja, hogy a körülményeken kívül, például a vallás az, ami az embereket rosszá teszi. Richard Dawkins számos alkalommal fejti ki, hogy a vallással szemben támasztott egyik legnagyobb vád, az a megosztó erő, amely sok esetben erőszakba torkollik, és amely egyébként képes „normális és rendes embereket” rosszá tenni.[2]
Tehát az ember maga jó, egy rajta kívülálló dolog teszi rosszá, ez pedig a vallás (Ha a „gonosznak” címkézett vallás emberi találmány, mint ahogyan azt az új ateisták képviselői mondják, akkor nem lehet, hogy maguk a megalkotói is „gonoszak”? Ez egy tisztázandó logikai inkoherencia az új ateista emberképben). Nyilván keresztény szemmel némiképp máshogy látjuk az emberi jellemet, és azt mondjuk, hogy az ember természete a bűneset következtében megromlott, így lett képes jó és gonosz cselekedetekre.
A XVI. sz.-ban, a felvilágosodás kezdetén az embert optimistán szemlélték, mint aki ismeretekkel jobbá nevelhető. Ha az ember elfogadja a felvilágosodás tanítását, akkor előre fog haladni. A “bűn” és a “gonosz” fogalmát már időszerűtlennek tekintették,[3] a Biblia maximum erkölcsi példaként értelmezendő, az angol deizmusban Krisztust mint „etikatanárt” fogadták el (de az elfogult kereszténység már túlzás volt); a XXI. sz.-i ateisták újítása pedig, hogy ezekre sincs szükség, sőt ártalmas is lenne a Biblia ilyen módú használata. A tudomány révén egy racionálisabb világ felé haladhatunk, hátrahagyva a babonaságokat és vallási hiedelmeket.
Képzeljük azt a gondolatkísérletet, melyben a tudományt tesszük felelőssé minden fellelhető rosszért. Már az ókortól kezdve a tudomány segítette hozzá az embert harci eszközök gyártásához, ma pedig rendkívül komplex technológiákkal állítanak elő tömegpusztító fegyvereket, amelyekkel a nagyhatalmak fenyegethetik egymást. A tudomány olyan anyagi javak előállításához asszisztál, amelyek versengést, irigységet, háborúskodást idéznek elő. Vagyis a tudomány felelőssége nyilvánvaló, ezért annak mihamarabbi felszámolása szükséges. Azt gondolom, hogy egy ilyen érvelésnél az új ateizmus képviselői lennének az elsők, akik a tudományt a védelmükbe vennék. Csakhogy ateista oldalon pontosan ezt a leszűkítő érvtechnikát látjuk a vallással szemben. Ahogyan a tudomány, úgy a vallás is használható jóra és rosszra, de az ember az, aki eldönti a célt.
Nagyon tetszik Allister McGrath oxfordi professzor gondolata, mely szerint „a keresztyén teológia egyfajta kritikai lencseként szolgál, amelyen keresztül láthatóak az ember összetett indítékai és vegyes előjelű céljai. Isten képét hordozzuk magunkon, mégis bűnösök vagyunk. Éppúgy képesek vagyunk a jóra, mint a rosszra.”[4] Az embert illető bibliai narratíva és antropológia, mintha egy átfogóbb és igazabb képet adna az ember jó és rossz cselekedetéről.
Weller Levente
[1] Colin, Jos, 2001, Egyetemes egyháztörténet, h.n., Iránytű Kiadó Alapítvány, 273.
[2] Dawkins, Richard, 2017, Isteni téveszme, negyedik kiadás, Budapest, Libri Kiadó, 363.
[3] Colin, Jos, 2001, Egyetemes egyháztörténet, h.n., Iránytű Kiadó Alapítvány, 269.
[4] McGrath, Allister, 2016, Meghökkentő értelem, A valóság értelmezéséről, tudományról és hitről, Budapest, Kálvin Kiadó, 141.
