Általánosan elterjedt vélekdés és vád a szekuláris/ateista oldal felől, hogy a Biblia tele van ellentmondásokkal. Természetesen ha komolyan vizsgáljuk a kérdést azonnal szembeötlő ennek a kijelentésnek a túlzása, azonban sokan sajnos megelégszenek a felületes vádaskodással. Az alábbiakban a Szekuláris Egyesület által feliratozott rendkívül népszerű, ám valójában sem nem átgondolt, sem nem megalapozott videó első felére adunk tételes cáfolatot, remélve, hogy mind a szekulárisok/ateisták, mind a keresztények tanulnak belőle.
Először is a videó (felirat bekapcsolható):
Ha ellentmondásokat vizsgálunk, mindig az első, amivel kezdenünk kell, az az, hogy definiáljuk, mit értünk „ellentmondás” alatt. Két állítás akkor ellentétes egymással, ha az egyik állítja azt, amit a másik tagad. Egy példával illusztrálva: az „ég kék” kijelentés ellentétes azzal az állítással, hogy „az ég nem kék”.
A logikában az ellentmondás A és nem-A ugyanabban az időben, kapcsolatban és értelemben. Itt „A” bármilyen állítás lehet, és ez az állítás lehet igaz vagy hamis is. Az állítás ellentmondásának ellentétes igazságértékkel kell bírnia. Tehát ha A igaz, akkor nem-A hamis. Megfordítva: ha A hamis, akkor nem-A igaz. Így az A és nem-A kombinációja mindig hamis lesz, egyszerre, egyidőben a kettő nem lehet igaz.
Az „egyszerre” vagy „egyazon időben” kiemelten fontos, ha ellentmondásokat vizsgálunk. Nem ellentmondás azt állítani, hogy „az ég kék ma, bár tegnap nem volt az”, mivel a két állítás más időre vonatkozik. Vannak dolgok, melyek idővel változnak, így lehet, hogy ma A lesz az igaz, míg holnap a nem-A. Egy bibliai példával illusztrálva: Isten megkövetelte a körülmetélkedést a zsidók fiúgyermekei számára az Ószövetség korában (1Mózes 17:10-13). Később, az Újszövetség alatt, Isten már nem követeli ezt meg (Galata 5:1-6). Így nincs ellentmondás aközött, hogy Isten megköveteli a körülmetélést, majd később már nem követeli meg azt.
Azt „ugyanazzal kapcsolatban, ugyanabban az értelemben” szintén kiemelten fontos. Nem ellentmondás, ha valaki hajadon, abban az értelemben, hogy nincs vőlegénye/menyasszonya azzal, hogy ugyanaz a személy házas – például a munkájának él, vagy Krisztus vőlegénye/menyasszonya cölibátusban. A szó értelme ezen esetekben különböző, így az egyik nem állítja azt, amit a másik tagad. Ismét csak bibliai példával élve, az a kijelentés, hogy ne feleljünk meg a bolondnak a bolondsága szerint, tehát ne váljunk olyanná, mint ő, tökéletesen kompatibilis azzal az állítással, hogy feleljünk meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, abban az értelemben, hogy visszatükrözzük rá az ő saját abszurditását avégre, hogy még saját mércéje szerint se tekinthesse magát bölcsnek.
Az összeegyeztethető különbségek szintén nem ellentmondások. Nincs ellentmondás aközött, hogy azt mondom: az autó piros, vagy azt: az autó gyors. Az állítások különbözőek, de összeegyeztethetők mivel az autó egyszerre lehet gyors és piros is. Az evangéliumok írói mind különböző részleteit jegyezhették le annak, amit megfigyeltek, de a különbségek összeegyeztethetők egymással, így nem áll fenn ellentmondás. Így például Máté azon állítása, hogy Arimátiai József temette el Jézust, nem ellentétes János leírásával, miszerint Arimátiai József és Nikodémus együtt temették el őt. Viszont ha Máté azt írta volna, hogy EGYEDÜL Arimátiai József temette el Jézust, akkor problémába ütköznénk. De nem ezt állítja.
Az eltérő, de mégis egymáshoz kapcsolódó állítások végül ellentétesek is lehetnek. Két állítás akkor ellentétes, ha nem lehet egyszerre, ugyanabban az időben mindkettő igaz. Azonban ellentétben az ellentmondásos állításokkal, két ellentétes állítás esetén akár mindkettő hamis is lehet. Így, két állítás lehet ellentétes anélkül, hogy ellentmondásosak lennének. Például az az állítás, hogy a „közlekedési lámpa pirosat mutat” ellentétes állítás azzal, hogy „a közlekedési lámpa zöldet mutat”, azonban nem áll fenn ellentmondás, mivel mindkét állítás lehet hamis: a közlekedési lámpa akár sárga is lehet. Az az állítás, hogy „a közlekedési lámpa piros” akkor lesz ellentmondásos, ha vele szemben az áll: „a közlekedési lámpa nem piros”. Rengetegszer összekeverik az ellentétes állításokat az ellentmondásos állításokkal.
—
És most lássuk a videó első 10 vádjának tételes cáfolatát:
- Meddig tart Isten haragja? A Zsolt 30:5, Jer 3:12 és Mikeás 7:18 arra utalnak, hogy csak egy rövid ideig tart, míg a 4Móz 32:13, Jer 17:4, Mal 1:4 és Mt 25:41 szerint úgy tűnik, hogy hosszú ideig, illetve örökké.
Itt ellentmondást feltételezni bifurkációs hiba és a Biblia eredeti nyelvének figyelmen kívül hagyása. Először is, megkülönböztetünk haragot, dühöt, felháborodást, neheztelést és nemtetszést. A héber és görög szövegben ezek gyakran külön kifejezésekkel vannak említve és a szövegek kontextusa alapján jelentős jelentésbeli különbségekkel találkozunk. A kritikusok azonban ezeket összemossák, mintha ugyanazt jelentenék.
Másodszor, a Biblia szerint Isten haragja a meg nem tértek felé különbözik attól a dühtől, ami a hívők felé irányul. A megváltottak számára Isten haragja rövid (Zsolt 30:5, Jer 3:12, Mikeás 7:18). A meg nem tértek felé Isten haragja sokáig tart (4Móz 32:13, Zsid 3:10-11), vagy akár örökké is (Jer 17:4, Malakiás 1:4, Mt 25:41, 46) Az utolsó ige a felsorolásban (Máté 25:46) világosan tanítja, hogy a különbségek attól függnek, hogy a személy megigazított-e vagy sem, így a kritikusok álláspontja e kérdésben védhetetlen.
- Megkísérti-e Isten az embert? A Jakab 1:3 szerint nem, de az 1Móz. 22:1, 2Sámuel 24:1 és a Mt 6:13 szerint igen.
Ellentmondást feltételezni e kérdésben ekvivokációs hiba. Mivel a „kísérteni” szónak több jelentésárnyalata is van, így bírhat „tesztelni” vagy „félrevezetni/elcsábítani” jelentéssel is, minden szakasz vizsgálatakor fel kell tennünk a kérdést, hogy melyikről is van szó. Kísért-e úgy Isten embereket, hogy bűnre csábítja őket? Nem (Jakab 1:13-14), ez ellentétes lenne a jellemével. Időnként megengedi a kísértést, de sosem a kísértés okozója/forrása. Nem téveszthetjük szem elől, hogy Isten időnként megengedi a sátánnak, hogy megkísértse az embereket, például korábbi bűnük büntetéseként (2Sám 24:1, 1Krón 21:1)
De kísért-e Isten úgy embereket, hogy ezzel a hitüket „teszteli”? Természetesen – és így növeli hitüket és ad példát ezzel másoknak (1Móz 22:1-12, Zsid 11:17, 12:5-11).
- Hit vagy jócselekedetek által válunk igazzá? A Róma 4:2 szerint hit által, míg a Jakab 2:21 szerint cselekedetek által.
Ellentmondást feltételezni itt bifikurációs hiba. Ábrahám hit ÉS cselekedetek által lett igazzá (Jak 2:24, 26). Igazzá válni/igazzá nyilváníttatni ugyanis jelentheti a helyes hitbeli/morális elköteleződést ÉS a felmutatását annak, hogy valaki helyesen köteleződött el hitben/morálisan. Ábrahám hit által lett igazzá Isten előtt, hiszen Isten mindent ismer, így Ábrahám hitét is (Jak 2:23). Isten látja a szívünket (1Sám 16:7),így Isten előtt egyedül hit által leszünk igazzá. De az emberek nem látnak a másik szívébe, nem ismerik a másik embert úgy, mint Isten, mi csak arra tudunk alapozni amit látunk. Így a külső cselekedetek azok, amik a mi szemünkben igaznak mutatnak valakit, hiszen a jócselekedetek a belső igaz hit gyümölcsei. Így Ábrahám az emberek előtt a cselekedetei által lett igazzá, melyek az ő hitét követték, mivel az ember nem látja, hogy mennyire őszinte embertársának a hite. Jakab explicite ezt tanítja (Jak 2:18-26).
- Láthatja-e valaki Istent szemtől-szemben? Isten kijelentette Mózesnek, hogy „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” (2Móz 3:20), mégis máshol azt olvassuk, hogy Mózes szemtől-szemben beszélt az Úrral (5Móz 5:4).
Ellentmondást feltételezni ekvivokációs hiba. Gondoljunk bele: egy vak ember is beszélhet valakivel szemtől-szemben anélkül, hogy látná az arcát. A „szemtől-szemben” kifejezés jelentheti azt, hogy „személyesen”, „közvetlenül” vagy „bensőségesen”. Mózesnek Istennel egyfajta személyes, közvetlen kapcsolata volt, de ő sem (ahogy senki halandó) látta közvetlenül Isten „arcát”.
- Kedvét leli-e Isten az égőáldozatokban? A 2Móz 8:27 szerint igen, a Jer 7:22 szerint nem.
Itt ellentmondást feltételezni a szöveg gondos megértésének és a kontextus megvizsgálásának hiányára utal. Isten természetesen megparancsolta a zsidóknak, hogy égő áldozatokat mutassanak be bűneikért, melyek Krisztus áldozatának előképei voltak. A Jer 7:22 nincs ezzel ellentmondásban, hiszen ott azt olvassuk, hogy Isten nem kívánt égő áldozatokat, nem adott rájuk parancsot „azokban a napokban, mikor kihoztam őket Egyiptomból.”. Ugyanis az egyiptomi exodus idejétől a sínai hegyen történő törvényadásig Isten semmilyen áldozatot nem követelt a zsidóktól. Utána igen, de így nem feszül a két szakasz között ellentmondás.
- Isten a szerzője a gonosznak? A 2Kir 6:33, Ézs 45:7 és Ám 3:6 szerint igen, de az 1Jn 4:8 szerint nem.
Ellentmondást feltételezni ekvivokációs hiba, a „gonosz” szó jelentésárnyalatainak figyelmen kívül hagyása. A héberben a gonosz jelentheti az „igaztalant”, a „bűnöst”. Ebben az értelemben Isten nem szerzője a gonosznak, hiszen Ő tökéletesen szent és igaz (3Móz 11:44-45) és minden munkája tökéletes (5Móz 32:4). A gonosz viszont jelenthet „pusztulást” és „csapást”, illetve „balsorsot” is. És valóban Isten az, aki pusztulást hoz a gonoszra (Ézs 45:7, Ám 3:6), mely tökéletesen igazságos cselekedet részéről. Ugyanezt látjuk a 2Kir 6:33, Ézs 45:7 és Ám 6:3 verseiben.
- Az embert az állatok előtt vagy után teremtette Isten? Az 1Móz 1-ben azt olvassuk, hogy az állatokat Isten az emberek előtt teremtette, de úgy tűnhet, hogy az 1Móz 2:19 az ellenkezőjét állítja, mikor azt írja: „Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi…”.
Az 1Móz 1 a teremtéstörténet eseményének rendjét írja le; az 1Móz 2 pedig az események részletes tartalmát tárja elénk. Az 1Móz 2 nem mond ellent az 1. résznek, mivel nem fejezi ki/nem állítja, hogy pontosan ’mikor’ teremtette Isten az állatokat. Isten Ádámhoz vitte az állatokat (melyeket korábban teremtett), hogy az elnevezze őket. Az 1Móz 2:19 helyesen így fordítandó: „Formált tehát [az angolban korábbi eseményre utaló, befejezett múlt idő, amelyet a magyar nyelv nem tud kifejezni] az Úristen a földből mindenféle mezei állatot…” A 2. rész az állatok ’elnevezésére’ fókuszál, nem a ’teremtésükre’. Az 1Móz 1 az események vázát, kontúrját írja le, míg a 2. fejezet a részleteit. Egyben olvasva a két fejezet harmonikus és teljes képét adja a teremtés eseményeinek. A különbségeket nagyjából így foglalhatjuk össze:
1Móz 1: kronologikus sorrend, vázlatos, állatok teremtése
1Móz 2: tematikus sorrend, részletes, állatok elnevezése.
„Formált tehát [már korábban] az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.”
- Különböznek a Pál megtéréséről szóló beszámolók? ApCsel 9:7-ben ezt olvassuk: “[Pál] Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.” Míg látszólag ellentmond ennek az ApCsel 22:9: “Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták és megrémültek; de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották.”
Azok, akik azt állítják, itt ellentmondás található, az ún. hamis ekvivokáció hibájába esnek. Az ApCsel 9:7-ben és a 22:9-ben megtalálható ἀκούω szónak több jelentése is van. Jelentheti azt, hogy “hallani” egy szót és azt is, hogy “érteni” valamit (lsd. pl. Gal 4:1). A Pállal lévő emberek “hallották” Krisztus hangját (9:7), de nem értették mit mond (22:9). Ez egyébként a modern angol fordításokban már nyilvánvaló (NASB, NIV, NLT). Ha valaki ezeket is megnézi, látni fogja a különbséget.
- Örökké fennáll-e a Föld? Az 5Móz 4:40, Zsolt 104:5 szerint igen, a Zsolt 102:25-26, Ézs 65:17, Luk 21:33 és a 2Pt 3:10 szerint nem.
Aki itt ellentmondást feltételez ekvivokációs hibát követ el. A héber „ólam” szónak, mely az örökkévalóságot jelöli, két jelentése is van: véget nem érő és nagyon hosszú ideig tartó. Így nincs kényszer, hogy szó szerint véget nem érő időszaknak gondoljunk minden szakaszt. Továbbá mikor szó szerint értjük, tehát vég nélküliségre gondolunk, akkor is szükséges distinkciókat tenni az értelmezésünkben. Bár a világ a jelenlegi formájában nem fog örökké fennállni, egyes alkotóelemei megmaradnak és úje eget és új földet teremt belőlük Isten (Jel 21:1), mely soha nem múlik el. Ebben az esetben tehát mindkettő igaz: örökké fennáll a föld és vége is lesz egyszer.
- Ment fel a mennybe már bárki? A Jn 3:13 szerint nem, csak Jézus, mégis a Gen 5:24, 2Kir 2:11 és a Zsid 11:5-ben arra látunk példát, hogy többen is felvitettek már a mennybe.
Aki itt ellentmondást feltételez az nem olvasta el alaposan a szöveget. A 12. versben azt kérdezi Jézus Nikodémustól: „Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?” Másszóval Nikodémus vonakodott azokat is elhinni, amelyeket Jézus olyan dolgokról mondott, amelyek igazságtartalmáról a saját érzékei segítségével maga is megbizonyosodhatott volna. Ha ezeket nem hitte el, hogyan bízhat olyan dolgokban, amelyeket nem tud érzékszerveivel igazolni? És miért van az, hogy az emberek a földön képtelenek igazolni a mennyei dolgokat az érzékszerveik segítségével? A 13. vers adja meg a választ: mert senki, aki valaha élt a földön még nem ment fel a mennybe, hogy ott lássa a mennyei dolgokat és tért vissza onnan, hogy beszámoljon róluk – kivéve Jézust, aki onnan származik (Jn 3:13).
Viszont vannak emberek, akik közvetlenül mennybevétettek, de ők ott is maradtak (a Gen 5:24, 2Kir 2:11 és a Zsid 11:5), így nem voltak képesek beszámolni arról, amit láttak. Nincs tehát ellentmondás, ha a szövegeket a maguk kontextusában olvassuk.
Források:
Jason Lisle: Keeping Faith in an Age of Reason: Refuting Alleged Bible Contradictions
Norman Geisler and Thomas Howe: When Critics Ask: A Popular Handbook on Bible Difficulties
FOLYTATJUK!
