Bertrand Russell, híres angol filozófus, matematikus, logikatudós, aki az ateizmus egyik legmeghatározóbb alakja, előállt egy analógiával abból a célból, hogy megcáfolja az istenhívők állításait. Ez az analógia, melyet Russell teáskannájának (Russell’s teapot) nevezünk, a mai napig szinte minden egyes teista-ateista vitában előkerül az Isten létét tagadni próbálók részéről, az egyik legpopulárisabb ellenérv.

Russell analógiája így hangzik:

„Ha azt állítanám, hogy a Föld és a Mars között egy porcelán teáskanna kering a Nap körül egy elliptikus pályán, akkor senki sem tudná megcáfolni az elméletemet, feltéve ha olyan óvatos lennék, hogy azt is hozzáfűzöm, a teáskanna túl kicsi ahhoz, hogy akár legjobb távcsöveinkkel is észlelhessük. Ha azzal folytatnám (mivel hipotézisemet lehetetlen megcáfolni), hogy emberi ésszel elfogadhatatlan feltételezés volna kételkedni benne, okkal gondolhatnák rólam, hogy ostobaságot beszélek. Ennek ellenére, ha ősi könyvek támasztanák alá a teáskanna létezését és minden vasárnap szent igazságként tüntetnék fel, belenevelnék a gyermekek elméjébe az iskolában, és mi vonakodnánk ezt elhinni, akkor azt különcségnek minősítenék, és egy felvilágosult világban pszichiáter figyelmébe ajánlanának minket. A középkorban az inkvizíció elé vinnék az ügyet.”

Az analógia lényege, hogy semmilyen bizonyítékot nem tudunk felmutatni az ellen, hogy egy teáskanna keringene a Föld és a Mars között, így fel kell tennünk a kérdést: tényleg elhisszük, hogy egy teáskanna kering az űrben? És mivel hiányoznak a bizonyítékok arra nézve, hogy nem kering teáskanna az űrben, így bizony egy teáskanna kering a Föld és a Mars körül. Russell szerint ha fel akarjuk tételezni, hogy egy teáskanna kering a Föld körül, bizonyítékokat kell felmutatni azért, hogy ez hihető, igazolt állítás legyen.

Isten létére vonatkoztatva ez így fordítható le: csak azért, mert az ateisták semmilyen bizonyítékot nem tudnak felmutatni az ellen, hogy Isten létezne, még nem kell feltételezni/elhinni, hogy Isten létezik. Nem állíthatják a teisták (mondják az ateisták), hogy csak azért, mert nem lehet cáfolni Isten létét, el kell fogadnunk azt, hogy létezik.

De mi a probléma azzal, hogy az ateisták, csak azért, mert „hiányoznak” számukra a pozitív bizonyítékok Isten létére, úgy gondolják, hogy igazolva van álláspontjuk és jó okuk van azt feltételezni, hogy nem létezik Isten?

Képzeljük csak el egy hétköznapi példát. Az ok, ami miatt nem gondoljuk azt, hogy Richard Dawkins egy űrlény lenne, akit egy idegen civilizáció küldött, nem az, hogy hiányoznak a bizonyítékok arra nézve, hogy űrlény lenne, hanem a számunkra már meglévő bizonyítékok, melyek igazolják, hogy nem egy idegen civilizáció küldötte, hiszen jó bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy Dawkins egy Homo sapiens.

Ugyanez igaz a teáskanna analógiájára: az ok, ami miatt úgy gondoljuk, hogy nem kering egy teáskanna az űrben a Föld és a Mars között nem a bizonyítékok hiánya egy ilyen teáskannára, hanem az, hogy jó bizonyítékaink lehetnek arra nézve, hogy sem az oroszok, sem a kínaiak, sem az amerikaiak nem küldtek még fel egy teáskannát az űrbe és nem állították Nap körüli pályára. Tehát az ellentétes bizonyítékok jelenléte az, ami miatt elutasítjuk ezt, nem pedig a bizonyítékok hiánya.

Tehát ez egy elemi logikai álláspont: egy állítás (például az, hogy Isten létezik vagy Richard Dawkins nem egy űrlény, illetve nem kering egy teáskanna az űrben) önmagában nem lesz hamis a bizonyítékok hiánya miatt. Egy állítás még lehet igaz a bizonyítékok hiánya ellenére is.

Még egy populáris analógiát meg kell említenünk: ugyanezt elmondhatjuk például a Mikulás létezésével kapcsolatban is. Az ok, ami miatt a felnőttek nem hiszik, hogy létezne a Mikulás, mely december 6-án (vagy karácsonykor) minden gyermeket megajándékoz a szánján utazva, melyet rénszarvasok vontatnak a levegőben nem egyszerűen az, hogy nem látnak jó okot azt gondolni, hogy létezik, hanem az, hogy jó okunk van azt gondolni, hogy nem létezik. Vannak pozitív bizonyítékaink a Mikulás létezése ellen: nem él senki az Északi-sarkon piros ruhában, hosszú szakállal egy ajándékgyárban és senki nem repked körbe az égen azért, hogy ajándékokat osztogasson karácsony este vagy december 6-án.

Tehát nem elég csak annyit felmutatni, hogy hiányoznak a bizonyítékok Isten létére. Ahogyan a kriminológusok is meg szokták fogalmazni: „A bizonyítékok hiánya nem a hiány bizonyítéka.”

Ha tetszett a cikk, segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson!