dr. Michael J. Kruger, neves újszövetség-kutató nemrég megnevezett 5 tévhitet a karácsonnyal kapcsolatban, melyek közül az egyik általánosan elterjedt nézet az, ami a karácsonyi történet kapcsán szinte kivétel nélkül elhangzik; az, amin generációk nőttek fel és az, ami talán a leginkább megindítja az embereket és amit mindannyian ismerünk: József és Mária útra keltek a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe és amikor megérkeztek, Mária szülésének ideje betelt, így azonnal szállást kellett volna találniuk. Mivel sehol nem volt számukra hely, egy istállóban (barlang-istállóban) húzták meg magukat, állatok között, és itt született meg a világ Megváltója, akit édesanyja egy jászolba helyezett.
Ezt ismerjük tehát, és talán kivétel nélkül minden születési jelenet – legyen az festmény, film, vers stb – amit valaha is alkottak az eseménnyel kapcsolatban, Jézus születését valamiféle istállóba helyezi. De mit ír pontosan a Biblia?
Ha figyelmesen elolvassuk a bibliai leírást, azt láthatjuk, hogy hiányzik belőle mindaz, ami az általánosan elterjedt történetben felmerül: nincs fogadó, fogadós, rohanás házról-házra, nincsenek állatok és nincsen istálló. dr. Michael J. Kruger szerint az újszövetségi leírás alapján, exegetikai érveket felvonultatva inkább valószínűsíthetjük, hogy Mária, Jézust József rokonainak betlehemi házában szülte meg. Lássuk, hogy miért.
József és Betlehem
Lukács evangéliumának második része szerint, amikor Augusztusz császár elrendelte, hogy az egész birodalomban népszámlálást hajtsanak végre (v. 1), József Betlehem városába ment, mert Dávid király nemzettségéből való volt (v. 4).
A konkrét esemény kapcsán tudjuk, hogy a Római Birodalomban elrendelt népszámlálások célja az volt, hogy pontos információkat szerezzenek az adózás kapcsán, illetve, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Róma annyi adót szed be, amennyit csak lehet/amennyit be kellett szedni, és nem keletkezik hiány a Birodalom költségvetésében. Egy-egy ilyen népszámlálás általában 1-1,5 évig tartott, ennyi idejük lehetett tehát regisztráltatni magukat az adott településen a Birodalom lakosainak.
Ezért is indult el József Betlehembe. Alapvetően az útjának az oka nem az volt, hogy Dávid nemzettségébe tartozott (hiszen a rómaiakat nem igazán érdekelte a zsidó származási rend), hanem az, hogy neki és/vagy a családjának birtoka(i), tulajdona(i) voltak ott és ott kellett lennie a cenzus alatt azért, hogy neki és/vagy családjának pontosan számolják el a rómaiak az adózási kötelezettség mértékét.
Tehát ha József Betlehemből származott, akkor minden bizonnyal volt otthona, de legalábbis rokonsága, ismerősei, akiknél megszállhatott Betlehemben.
Az indulási és tartózkodási idő
Láthatjuk tehát, hogy nagy valószínűséggel József nem egy számára teljesen idegen, ismerősök és rokonok nélküli településre indult. Ahogyan pedig fentebb is írtam, a népszámlálás hónapokon, éveken keresztül zajlott, így József és Mária alapvetően nem kellett, hogy rohanjanak és mindenáron Betlehembe érkezzenek. Így, hacsak nem feltételezzük, hogy József kockára tette volna Mária és a kisgyermek életét azzal, hogy egy szinte bármikor megtehető utat pont akkor kezd meg, amikor Mária bármelyik pillanatban szülhetne, akkor kijelenthetjük, hogy elég nagy a valószínűsége, hogy azt a 140 kilométeres távot nem Mária terhességének végén tették meg.
Ezt erősíti a Lukács 2:6 is, ami szerint József és Mária már egy ideje Betlehemben lehettek, mikor Mária megszülte Jézust.
Tehát nem azt írja Lukács, hogy amikor odaértek, beteltek szülésének napjai, amit akkor várnánk, ha ténylegesen érkezésükkor kezdődött volna meg a szülés, hanem azt, hogy az “ottlétük alatt”, vagy más fordításokban “amíg ott voltak” jött el az idő. Tehát nem egy rohanós, sürgetve keresgélős esemény hangulatát idézi a leírás.
Vendégszoba vagy fogadó?
A hagyományos értelmezések, és az általánosan elterjed vélekedés szerint a történet folytatása az érkezésük után az, hogy „Mária jászolba fektette a gyermeket, mert nem volt számukra szoba a fogadóban”. Ezt a 7. versre alapozzák, ahol ezt olvassuk:
Általában két motívum miatt magyarázzák úgy ezt a verset, mintha fogadó helyett istállóban született volna meg Jézus. Az egyik a “jászol”, amibe Mária fektette, és ami nyilvánvalóan olyan helyen van, ahol az állatok tartózkodnak, a másik pedig a “szállás”, ami kapcsán pedig vendégfogadóra asszociálnak. A történet megértésének utolsó kulcsai ezek: ha a szállás nem “fogadót” jelent, és a jászol sem különálló istállóban volt jelen az első századi Izraelben, akkor a történetünk teljesen más színezetet kap. Nézzük ezeket.
Először is hogyan értelmezhetjük helyesen a “szállás” kifejezést? Az itt előforduló „szállás”, egyes fordításokban „vendégfogadó”, illetve „lakás” szó helyén az eredeti görög szövegben a καταλύμα (katalüma) kifejezés áll, melyet még két másik helyen találunk meg a Bibliában. Egyszer később Lukács evangéliumában (22:11) és még egyszer Márk (14:14) evangéliumában, mindkét esetben az utolsó vacsora előkészítése kapcsán, mikor is a tanítványok egy ház tulajdonosát kérdezik arról, hogy hol fogyaszthatnák el az ünnepi páskavacsorát. Ez az oka annak, hogy a modern fordítások a születéstörténet kapcsán inkább „vendégszobaként” értelmezik a καταλύμα kifejezést és nem fogadóként.
Ezt alátámasztja az is, hogy amikor Lukács az irgalmas samaritánus példázatáról ír, ahol a samaritánus a sebesült embert egy fogadóba viszi és fizet a fogadósnak azért, hogy ott lássák el a beteg sebeit, akkor Lukács nem a καταλύμα (katalüma), hanem a πανδοχεῖον (pandokheion) kifejeztést használja az épület kapcsán, megerősítve, hogy a καταλύμα (katalüma) nem a klasszikus, nyilvános vendégfogadót jelöli. dr. Stephen C. Carlson írt a kifejezés kapcsán egy 17 oldalas tanulmányt, mely még alaposabban alátámasztja azt, hogy nem fogadóról van szó a történetben.
Mindezek után a “jászol” szerepét kell megvizsgálnunk, ami további félreértésekre adhat okot és ami látszólag megerősíti azt, hogy Jézus valamiféle külső istállóban született. A vizsgált szövegben azt olvashatjuk, hogy Mária és a születendő gyermek számára nem volt hely a vendégszobában (v. 7). Hogy miért, annak több oka is lehet.
Először is feltételezhetjük, hogy a cenzus miatt több, vidéken élő rokon is ugyanott szállt meg. Másodszor, az ókori közel-keleten a szülés eléggé eseménydús alkalmonak számított, gyakran a család nagy része jelen volt, és több nő is segédkezett a vajúdás alatt. Egy kis vendégszoba, ami az ókori Izrael házaiban megtalálható volt, nem lett volna elég ahhoz, hogy mindenki, akinek kell lennie a szüléskor, jelen is tudjon lenni, ezért a ház legnagyobb helységébe vonultak (lsd. a lenti képet), a földszintre, mely a korabeli közel-keleti házakban arra is szolgált, hogy fedett helyre vigyék a beteg, terhes vagy épp még nagyon kicsi állatokat. Ez volt tehát az oka annak, hogy épp ott lehetett egy jászol, mely pont alkalmas volt arra, hogy az újszülött gyermeket elhelyezzék benne.
Következtetésképpen elmondhatjuk, hogy kifejezetten erős annak a megalapozottsága, hogy Józsefnek volt birtoka/rokonsága/családja Betlehemben, ahol/akikkel a cenzus ideje alatt lehetett, illetve valószínűleg nem az érkezésük éjszakáján teltek be Mária szülésének napjai, és a καταλύμα (katalüma) kifejezés pusztán vendégszobát és nem nyilvános fogadót jelöl. Így pedig biztonsággal kijelenthetjük, hogy József és Mária valószínűleg nem a szabad ég alatt/barlangban/külső istállóban kerestek menedéket és nem egy ilyen helyen született meg a Megváltó, hanem egy olyan otthonban, melyet ünnepi hangulat és öröm vett körül az újszülött érkezése miatt (még ha az ott lévők közül legtöbben nem is tudták a valódi okát annak, hogy miért is kellene ünnepelniük az Ő születését).
