A teremtés története a legtöbbeket foglalkoztató, a természettudományok és a teológia határterületeit talán leginkább érintő témakör, úgyhogy bár e kérdés bármelyik értelmezése mellé tesszük le a voksunkat, érdemes két dolgot szem előtt tartanunk: bármely, a következőkben említett opciót is választjuk, nem fogja az üdvösségünket befolyásolni, így nem okozhat megosztást a hívők között, továbbá a lehető legbölcsebben kell megválogatnunk az érveinket, hiszen a nem-keresztények, az ateisták, a tudósok részéről ez a kérdés az egyik leghangsúlyosabb ütközőpont. Apologetikai szempontból leginkább az evolucionista-ateista vonalon találkozhatunk kritikával és érvekkel, melyek a Biblia hitelességét kívánják e téren aláásni. Mit felehetünk ezekre, van-e jó magyarázat?
Ha pusztán felületesen olvassuk el a teremtéstörténetet (Mózes első könyve 1-2. fejezetek), első olvasatra talán egyértelműnek tűnhet, hogy a Biblia szerint a teremtés hat, egyenként 24 órás nap alatt zajlott. A probléma, mely ebből a megközelítésből adódik, az az, hogy a modern tudományos kutatások szerint a Föld többmilliárd éves. Erre az adatra három módszerrel is eljutottak a kutatók.
Az első a vízi hordalék üledékesedése (mely azt mutatja, hogy mennyivel nő évente az üledékes réteg bizonyos helyeken, így felszorozva megállapítható a rétegek kora). Ezzel a méréssel azonban van egy probléma: feltételezi, hogy minden múltbeli geológiai tevékenység (erózió, rétegződés, vulkáni tevékenységek stb.) mindig ugyanúgy és ugyanazzal a sebességgel zajlottak (uniformista elmélet). A második módszer az, melynek során az üledékes rétegekben megjelenő fosszíliákat egyfajta „geológiai órának” tekintik, melyek alátámasztják, hogy a Föld rendkívül régen jött létre. A fosszíliák cáfolják azt a kreacionista elméletet, miszerint a globális özönvíz okozott olyan katasztrófát, mely ezen fajok fosszíliáinak eltűnését eredményezte, hiszen a legtöbb lelet olyan fajoktól származik, melyek jóval a legújabb rétegek keletkezése előtt kipusztultak. A harmadik módszer a radioaktív elemek bomlási idejének mérése, így a magfizika legújabb kutatásai is erőteljes bizonyítékul szolgálnak a Föld korára vonatkozóan. A fizikusok szerint a 238-as urán 4,5 milliárd év alatt 16 köztes elemen keresztül bomlik le 206-os ólomra, ami stabil elem és nem bomlik tovább. A 87-es rubídium 60 milliárd év alatt bomlik le 87-es stronciumra. Ha kiszámoljuk, hogy hogyan aránylik a létrejött elem a kiindulási anyaghoz, megkaphatjuk az anyag körülbelüli életkorát. Ennek a számításnak a gyengéje hasonló az üledékesedéshez: abból indul ki, hogy az uniformizmus érvényes a geokronológiában is.
Az azonban biztosra vehető, hogy ha még vannak is pontatlanságok ezekben a mérésekben, nem milliárdnyi éveket tévednek a számítások, így nem valószínű, hogy bármilyen módszerrel, vagy hibájával igazolni lehetne, hogy a Föld nem régebbi párezer/pár tízezer évnél, mint ahogyan azt a fiatal Föld képviselői gondolják.
Összeegyeztethető-e tehát ez a rendkívül hosszú időszakasz az 1Mózes 1-ben leírt teremtéstörténettel? A továbbiakban megvizsgáljuk a lehetséges értelmezési kereteket:
A rés-elmélet
Ennek a nézetnek a képviselői azt állítják, hogy a teremtéstörténetben szereplő יוֹם (továbbiakban yóm, ami héberül jelöli a napot) szó szerint 24 órás napokat jelöl, és így a Biblia első lapjain azt látjuk, ahogyan Isten a káoszból egy teljes hét alatt helyreállította a teremtést, amit egy kozmikus katasztrófa sújtott. Ez az elmélet megengedi, hogy a Földet idősnek tekintsük és megpróbálja harmonizálni a Föld korát a 24 órás napokkal és az 1Mózes 1:2-után olvasottakkal. Ezt az elméletet az 1909-ben kiadott Scofield Reference Bible tette népszerűvé, és két érvet szoktak felhozni mellette.
Az elsőt már említettük: Isten, a már meglévő káoszból egy hét alatt tökéletesen helyreállítja a teremtést, amit valamiféle hatalmas katasztrófa sújtott. Az elmélet képviselői szerint valószínűleg akkor történt ez, mikor a Sátán és az angyalai elűzettek Isten színe elől. Ennek igazolására az Ézsaiás 45:18-at szokták felhozni, ahol azt látjuk, hogy Isten a földet „nem kietlennek teremtette”. Ugyanaz a szó áll itt (בֹּ֫הוּ -bóhú), mint amit az 1Mózes 1:2-ben látunk a „puszta” szót jelölve. Úgy tűnhet tehát, hogy az 1Mózes 1:1-ben az 1Mózes 1:2-által leírt, káosz előtti teljes és tökéletes teremtést látjuk, és helyes következtetés is lenne, ha az Ézs 45:18-at így értelmezzük. Az a probléma azonban ezzel az érvvel, hogy a בֹּ֫הוּ (bóhú) szó az Ézs 45:19-ben egyértelműen azt jelenti, hogy „hiábavaló”, így a kontextus alapján a 18. verset is így kell értelmeznünk.
A másik érv, melyre a rés-elmélet képviselői hivatkoznak az az, hogy az 1Móz 1:2-ben szereplő „volt” igét ( הָיְתָ֥ה -hájötá) úgy is fordítható, hogy „lett”, így azt olvasnánk: „És a föld kietlen és puszta lett…” Ennek nyelvi akadálya nincs, mivel ez az ige a héberben sosem jelent statikus létezést úgy, mint a „lenni” kopula-ige. Alapjelentése: lenni, válni valamivé, létrejönni. Nincs nyelvtani gátja tehát annak, hogy az 1Mózes 1:2-t így fordítsuk: „és a föld kietlen és puszta lett…”. Az elmélet szerint csak egy kozmikus katasztrófa lehetett az oka annak, hogy az eredetileg tökéletes isteni teremtést valami káosz, kaotikus esemény zavarta meg.
Bár exegetikailag tartható ez az érv, két hatalmas problémát mégis felvet: a. Az elmélet alapján az 1Móz 1:1 egyszerű és tömör kijelentése elhangzik „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”, majd a szerző és a teljes Biblia hátat fordít annak, ami ekkor történt, nem érdekli tovább az eredeti teremtés, sem annak az eredménye, és azonnal a katasztrófa által összezavart világ helyreállítására és az 5-6000 évvel ezelőtti eseményekre fókuszál. b. Ez esetben a teremtésről szóló, ihletett bibliai könyv nem szolgálhat információval a teremtés sorrendjéről, vagy bármiről, ami a geológia tárgyköréhez sorolható.
A szó szerinti értelmezés
Ez talán a legegyértelműbb, így a legkevesebb kifejtést igényli. E nézet hívei szerint a napokat szó szerinti értelmükben kell felfogni, az elbeszélés pedig a teremtés időrendjét is bemutatja és úgy gondolják, hogy a szöveg nem tartalmaz szimbolikus nyelvre való utalást. Jellemző, hogy ezen nézetet vallók elvetik a természettudomány általánosan elfogadott eredményeit és koncepcióit.
A tudósok által elfogadott következtetések elvetése azonban vakmerőséget igényel. Az egymás eredményeit számon tartó kutatók ezreinek munkáján alapuló közismert tudományos nézeteket valószínűnek kell tekintenünk.
A szó szerinti értelmezés kapcsán könnyen fel lehet használni minden felmerülő probléma esetén a csodát: hogyan volt fény az első napokban, ha Isten csak a 4. napon teremtette meg az égitesteket? Nem probléma ez annak, aki ismeri Isten mindenhatóságát: ez csoda!
A yóm (nap) a kinyilatkoztatás 1-1 napját jelöli
Ezen elmélet szerint a teremtéskor említett napok jelentése nem más, minthogy Isten 6, szó szerinti nap alatt jelentette ki a prófétának mind a teremtéssel, mind a teremtés szakaszaival kapcsolatos titkokat. Másik elképzelés szerint, mely ugyanide tartozik, Mózes látomásban nézte végig a teremtést és ez a látomása tartott 6 napig. Az elmélet képviselői szerint a teremtés leírása nem feltétlenül időbeli sorrendet jelöl (hiszen hogyan is élhettek növények a nap és a többi égitest megteremtése előtt), hanem részben időrendi, részben tematikus sorrendet látunk, így a teremtés állomásai logikai sorrendben vannak ismertetve.
Ezen értelmezés pozitívuma, hogy nem sérti a Biblia tévedhetetlenségét, azonban szintén számos komoly problémát felvet:
- Az 1Móz 1-ben a legcsekélyebb utalás sem található arra, hogy látomásról lenne szó; az egész egyértelműen történeti tudósítás.
- Egészen valószínűtlen, hogy Mózesnek 24 órás látomásra lett volna szüksége ahhoz, hogy megértse a világosság teremtéséről szóló 3 igeverset.
- Ha az 1Mózes 1 tényleg csak látomás, akkor minden, nyilvánvaló történeti feljegyzést is lehetne látomásként kezelni.
Az irodalmi értelmezés (keretelmélet)
Az irodalmi értelmezés szerint a teremtés hétnapos formája nem történeti leírás, pusztán irodalmi alkotás, művészeti megoldás: nem szó szerint értendő. Az elméletet vallók szerint a teremtéstörténet szerzőjének szándéka nem valami ősi történet kronológiai leírása, bár elképzelhető, hogy néhány helyen kapcsolódik a kozmogenezishez. A szerző mindössze néhány alapvető témát akar kiemelni és kifejteni a szombat teológiáját.
Ezzel kapcsolatban is felmerül egy súlyos probléma:
A Biblia szerint Ádám és Éva történeti, létező személyek voltak. Így gondolta ezt az Ószövetség embere, Jézus és Pál is. Ha azt állítjuk, nem voltak azok, akkor egyrészt ki kell jelentenünk, hogy még maga Jézus is tévedett, másrészt pedig ahogy Tim Keller fogalmazott:
„Ha Ádám nem létezett, akkor Pál minden állítása –a bűn és a kegyelem szövetség-teológiája kapcsán- szétesik. Nem lehet azt sem állítani, hogy Pál a maga idejében még nem ismerhette azokat a tényeket, amiket mi, de azért az alapvető tanításait Ádámról elfogadjuk, a történelmiségét nem. Ha valaki nem vallja szó szerint azt, amit Pál Ádámról állít, akkor Pál tanításának magját tagadja.” (Bővebben a témáról itt olvashat)
A konkordista értelmezés (nap-korszak elmélet)
E szerint az elmélet szerint a yóm szó a teremtés 1-1 geológiai korszakát vagy állomását jelöli, valamint a yóm nem feltétlenül jelent egy szó szerinti, 24 órás napot, hanem egészen egyszerűen az „állomás” vagy „korszak” megfelelője. Sokan sajnos úgy gondolják, hogy a héber yóm szó kizárólag 24 órás napokat jelölhet, azonban jó okunk van arra, hogy a belső bizonyítékok alapján azt mondjuk: az 1Móz 1-ben szereplő yóm szó a szerző nem érthette szó szerinti, 24 órás napnak. Lássunk erre két erős bizonyítékot:
Először is az 1Móz 2:4-ben a yóm szó a teljes teremtéstörténetre vonatkozik, a „nap” az első naptól a hatodik napig tartó teljes folyamatra utal, nem pedig egy 24 órás szakaszra. “Ez a menny és a föld teremtésének nemzettsége azon a napon, amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta.”
Másodszor, az 1Móz 27-ben azt olvassuk, hogy Isten, miután megteremti az összes szárazföldi állatot, megteremti az embert, férfit és nőt. Az 1Mózes 2 részletesen is bemutatja, mi is történt a 6. napon: Isten megteremti Ádámot a föld porából, majd rábízta az Édenkert gondozását, egészen addig, amíg azt nem látta, hogy Ádám magányos. Ekkor odavezette hozzá az összes állatot, hogy társai legyenek és nevet adjon nekik. Ismét eltelt valamennyi idő, majd miután Isten azt látta, hogy Ádám még mindig magányos, megalkotta számára Évát úgy, hogy mély álmot bocsátott rá és kivette az egyik bordáját. Majd még mindig ugyanezen a napon, Ádám elé vezette Évát, és bemutatta a nőt a férfinak és deklarálta, hogy a nő lesz egész életében a segítőtársa. Nagyon valószínűtlen, hogy mindez a hatodik napon, néhány óra alatt játszódjon le (ne feledjük: Ádámot és Évát a teremtés 6. napjának végén alkotta meg Isten).
Ellenvetésként szokták felhozni ezen elmélettel szemben, hogy az 1Mózes 1,1 napjainak leírásában szerepel a „lett este és lett reggel” szófordulat, így emiatt szó szerint kell vennünk mindent, ami le van írva. Azonban az esték és a reggelek jelenthetnek a világ teremtése során lelassuló, illetve intenzívebb, cselekménydúsabb történeti szakaszokat is.
Felmerül még kérdésként az, hogy hogyan oldhatjuk fel azt a látszólagos ellentmondást, hogy a Biblia szerint a Nap, Hold és a csillagok teremtése a 4. napon történt, viszont vitathatatlan tény az, hogy a Föld a Nap teremtése után jelent csak meg. Azt, hogy a világosság teremtése az 1. napon a Napra utal, azt exegetikailag így magyarázhatjuk: a negyedik nap nem az égitestek teremtéséről szól, hanem arról, hogy innentől kezdve szolgáltak arra, hogy az időt, a Föld és a Hold forgási és keringési ciklusait jelezzék.
A semmiből való teremtésre használt ige (בָּרָא -bárá) ráadásul nem szerepel a 4. napot leíró 1Móz 1:16-ban, helyette a „csinálni”, (עָשָׂה –ászá) szó áll. Ebből, a teremtés korábbi tényeiből és a tudományos feltételezésekből észszerűen következtethetünk arra, hogy a Földet körülvevő sűrű pára addig akadályozhatta az égitesteket abban, hogy jelezzék az idő múlását, a ciklusok váltakozását, bár a növényi élet fennmaradásához elegendő napfényt engedett át. Az 1Móz 1:14-et így is helyes fordítani: „Legyen a menny boltozatán lévő világítótesteknek az a feladata, hogy elválasszák a napot az éjszakától, legyenek tehát jelek”.
Ezen értelmezés alábbi részleteivel a modern geológusok is egyetértenek:
- a Föld kezdetben rendezetlen és kaotikus volt, később állt be csak egyfajta rend rajta.
- Létrejöttek az élet fennmaradásához szükséges feltételek: a vízgőzréteg kettéválása után megjelentek a felhők, folyók, tengerek. Beindult a víz körforgása és egyre több napfény jutott a földfelszínre.
- A föld előbb különült el a tengertől, minthogy megjelent volna az élet a földön.
- Vegetáció (növények) már azelőtt volt, hogy megjelentek volna az első állatok.
- A Biblia és a tudomány is egyetért abban, hogy előbb jelentek meg az egyszerű létformák és később a bonyolultabbak.
- Az ember a teremtési folyamat legkésőbbi és legmagasabb „terméke”.
Láthatjuk tehát, hogy a bibliai teremtéstörténet összhangban van/összhangban lehet a geológiai adatokkal, a tudomány pedig e téren sem mond ellent a Bibliának.
Magyar nyelvű ajánlott irodalom:
Gleason L. Archer – Az ószövetségi bevezetés vizsgálata (KIA, 2012) – Nap-korszak
Henry Blocher – Kezdetben (Harmat, 1998) – Irodalmi keretelmélet
John F. MacArthur – HARC a kezdetért (Evangéliumi kiadó, 2006) – Fiatal Föld
Tóth Tibor – Tudomány, hit, világmagyarázat (Focus, 2005) – Rés-elmélet
