Az elmúlt években számos teológus megkérdőjelezte Ádám és Éva történelmiségét. A bibliakritikusok általában arra alapozzák ezt az állításukat, hogy a genetika logikája alapján képtelenség hinni abban, hogy az egész emberi nemzetség egy férfitól, Ádámtól származik.
A fő kérdés ebben az esetben is az a hívők számára, hogy mit tanít erről a Biblia? Mivel nincs részleteiben kifejtve a válasz arra, hogy valóban létezett-e Ádám, hadd javasoljunk 10 okot, amiért mégis el kell hinnünk, hogy Ádám létező ember, az első ember volt a Földön.
- A Biblia nem ver éket a történelem és teológia közé, mindig összekapcsolja azokat. Természetesen a Genezis nem egy történelemkönyv, vagy tudományos tankönyv, de egyáltalán nem állíthatjuk azt, hogy elválasztaná a teológiai búzát a történelmi pelyvától. Az, aki mégis ezt teszi, az több hitelt ad a felvilágosodásnak, minta Bibliának.
- A bibliai teremtéstörténet célja, hogy többet adjon és állítson, mint más ősi teremtéstörténetek, ahelyett, hogy utánozná őket. Mózes azt akarta felmutatni a népnek, hogy ezek a történetek valóban megtörténtek. A Pentateuchos tele van olyan törvénnyel, mely tiltja a pogány kultuszokkal való keveredést. Meglepő lenne, ha a Genezis mégis egy ugyanolyan teremtéstörténettel indítana, mint ami a többi, pogány népeknél is megtalálható.
- A Genezis nyitófejezetei stilizáltak, de nem mutatják a jeleit annak, hogy költemények lennének. Ha összehasonlítjuk pl. a Gen 1-et és a Zsolt 110-et, láthatjuk, hogy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, különböző a szövegek stílusa. Egyszerűen nem hívhatjuk a Genezist költeménynek. De ha még az is lenne, miért tartanánk történelmileg hiteltelennek?
- Van egy egyenes, hibátlan történelmi szál a Gen 2 Ádámjától egyészen a Gen 12 Ábrahámjáig. Nem mondhatjuk a Gen 1-11 történeteire, hogy „történelem előtti” őstörténetek, sem azt, hogy kevésbé történelmiek, ha általános értelmüket vesszük ezeknek a szavaknak. Mózes szándékosan köti össze Ábrahámot mindazokkal a történetekkel, melyekről előtte tudósít, egészen Ádámig és Éváig visszamenően.
- Az 1Krónikák 1 és Lukács 3 nemzetségtáblázata szerint Ádám történelmileg létező volt.
- Pál hitte azt, hogy Ádám valóban létezett [Róm 5:12-21, 1Kor 15:21-22, 45-49].
- Az eddigi egyháztörténelmi magyarázatok is mind Ádám történelmiségét erősítik. Az újjáépített második templom zsidóságának irodalmai történelmi személyként ábrázolják Ádámot. Az egyháztörténelem eddigi bibliamagyarázói és magyarázatai is ezt támasztják alá.
- Közös ős és származás nélkül elveszítjük minden alapját azoknak a feltételezéseknek, hogy minden embernek, faji vagy etnikai hovatartozás nélkül ugyanaz a természete, ugyanaz a veleszületett méltósága, ugyanúgy képmásai Istennek, azonos az eredendő bűnük, és a megosztottság ellenére mindannyian ugyanannak a családnak tagjai vagyunk, ugyanazon ősöktől származunk.
- A történelmi Ádám valósága nélkül az eredendő bűn és bűntudat nem állja meg a helyét.
- A történelmi Ádám valósága nélkül Pál tanítása a „második Ádám”-ról [Krisztusról] nem állja meg a helyét.
Lehet, a keresztyének nem értenek mind egyet abban, hogy mennyi valójában a Föld kora, de az, hogy Ádám nem létezett, az már az evangélium megkérdőjelezése. Igaza van Tim Kellernek, mikor azt mondja:
„Pál egyértelműen azt akarja tanítani nekünk, hogy Ádám és Éva valós történelmi alakok voltak. Aki megtagadja azt, hogy a bibliai szerzők szavait szó szerint értelmezze akkor, amikor egyértelműen megkövetelik ezt, az eltávolodott a Biblia tekintélyének hagyományos értelmétől [Isten szava, tévedhetetlen, minden, amit állít igaz]. Ha Ádám nem létezett, akkor Pál minden állítása –a bűn és a kegyelem szövetség-teológiája kapcsán- szétesik. Nem lehet azt sem állítani, hogy Pál a maga idejében még nem ismerhette azokat a tényeket, amiket mi, de azért az alapvető tanításait Ádámról elfogadjuk, a történelmiségét nem. Ha valaki nem vallja szó szerint azt, amit Pál Ádámról állít, akkor Pál tanításának magját tagadja.” ( Christianity Today június 2011 )
A fenti cikk Kevin De Young írása, mely a The Gospel Coalition oldalán jelent meg eredetileg.
