Kereszténység és homoszexualitás

A homoszexuálisok tekintélyes politikai és társadalmi nyomatékot szereztek szerte az Egyesült Államokban, és egyre nagyobb teret szeretnének nyerni Magyarországon is. „Előbújtak”, elhagyták a szobáikat és a ti házaitok ajtajain is kopogtatnak. A TV-n, interneten, rádión, újságokon keresztül hirdetik tanaikat a toleranciáról, egyenlőségről, igazságosságról és szeretetről. Nem akarják, hogy abnormálisként vagy veszélyesként kezeljék őket. Elfogadást szeretnének, és azt, hogy tágra nyitott, szerető karokkal fogadják őket, elfogadva és elismerve életmódjukat.

Bevezetőként az e témáról szóló írásainkhoz, vizsgáljuk meg: hogyan kellene keresztényként ehhez a kérdéshez viszonyulnunk?

Mit mond a Biblia?

A Biblia, mivel Isten szava felmutatja és világossá teszi számunkra Isten erkölcsi karakterisztikáját és így meg kell, hogy határozza a keresztény ember erkölcsiségét is. A Szentírás viszonylag sokat és tisztán szól a homoszexualitásról:

Lev 18:22 „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.”

Lev 20:13 „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.”

1Kor 6:9-10 „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”

Rm 1:26-28 „Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”

Ilyen nyilvánvaló, a homoszexuális életformát elítélő kijelentések mellett nehéz elképzelni, hogy hogyan mondhatják egyes csoportok azt, hogy a Biblia támogatja a homoszexualitást. Azonban ők [a homoszexualitást propagálók] megpróbálják újradefiniálni a házasságot, szexualitást, homoszexualitást stb., annak érdekében, hogy elérjék céljukat. Az igazság azonban az, hogy Isten férfit és nőt teremtett, nem férfit és férfit, vagy nőt és nőt. Mindazonáltal a Biblia egy meghatározó mű erkölcsi szempontból még a mai napig is, így nem csoda, hogy a homoszexuálisok gyakran megpróbálják saját missziójukat abból igazolni. Ez azonban nem működik. A Biblia nem támogatja a homoszexualitást, ahogyan fentebb is olvashattuk.

A többi bűnnel ellentétben, ezen szexuális bűnön olyan ítélet van, melynek kiváltó okát egyenesen Isten okozza: Ő szolgáltatja ki őket e gyalázatos szenvedélyüknek (Rm 1:26-28). Ez azt jelenti, hogy hagyta, hogy szívük megkeményedjen bűneik által. Ennek eredményeképpen nem látják többé, hogy amit tesznek az bűn, és ennek meglátása nélkül képtelenek bűnbánatra. Bűnbánat nélkül pedig nem kapnak bűnbocsánatot. Bűnbocsánat nélkül pedig nincs üdvösségük.

Megengedhetjük-e, hogy a homoszexuálisok házasodjanak egymással?

Ebben a politikailag korrekt közegben, mely feláldozza az erkölcsiséget a társadalom „relatív szeszélyességének” oltárán, azt állítani, hogy a homoszexuálisok nem házasodhatnak egymással, egy rendkívül népszerűtlen vélemény. Megengedhető-e, hogy egy nő egy másik nőt vegyen el? Megengedhető-e, hogy egy férfi egy másik férfit vegyen el? Kaphatnak-e jogi védelmet és különleges jogokat, hogy gyakorolhassák homoszexualitásukat? Nem.

A Szentírás természetesen elítéli a homoszexualitást. Nem szükséges éles logika ahhoz, hogy rájöjjünk: a homoszexuális házasságot is elítéli. A társadalom [és rengeteg keresztény lelkész és gyülekezeti tag] azonban nem a Bibliára támaszkodik erkölcsi kérdésekben, hanem inkább a humanista és relativista erkölcsiséget veszik alapul és erre építik etikai felfogásukat.

A homoszexualitás nem természetes. Nézzék csak meg a férfi és női testet: nyilvánvalóan egy párnak készültek. Szembetűnő ez a testi tervezettség. Azonban férfinak férfival és nőnek nővel hálni nem természetes. Ez nagyjából olyan, mintha két anyacsavart próbálnánk meg összepárosítani és azt mondanánk: látod, ez a természetes, így illenek össze.

A homoszexuálisok azt állítják, hogy a homoszexualitás természetes, mivel az állatvilágban is előfordul, ez azonban problematikus érvelés. Igaz, hogy e viselkedés előfordul az állatvilágban is, de azt is látjuk egyúttal, hogy élő prédát fogyasztanak, sőt még a saját kicsinyeiket is megeszik! Barbarizmus, kegyetlenség és extrém mértékű brutalitás jellemzi az állatvilágot. És ezt a fajta viselkedést nem néznénk el az emberi társadalmon belül. Ezen érv támogatói [mm., hogy a homoszexualitás az állatvilágban is előfordul, így természetes], nem válogathatnak önkényesen a viselkedési formulák között és választhatják pusztán azt, ami a propagandájukhoz illik. Vagy következetesek és mindent támogatnak, ami ott előfordul, vagy kénytelenek felhagyni azzal, hogy az állatokhoz hasonlítgassanak bennünket. Nem vagyunk állatok, Isten képmására teremtettünk.

Hol lesz a vége?

A különböző szexuális életmódok és gyakorlatok politikai védelmezése nevetséges. Nem hinném, hogy helyes dolog olyan törvényeket hozni, melyek kijelentik, hogy a homoszexuálisoknak „joguk van” egymással szexuális életet élni, esetleg házasodni. Ugyanis ha ezt megtesszük, hol húzzuk meg a határt? Mi a helyzet a pedofíliával vagy egyéb bestialitásokkal? Ezek is szexuális vágyak és gyakorlatok. Őket is védelmeznie kellene a törvénynek? Ha a homoszexuálisokat igen, őket miért nem?

Mi lehet a keresztény válasz a homoszexualitásra?

Pusztán az, hogy valaki homoszexuális, még nem jelenti azt, hogy ne szerethetnénk, vagy ne imádkozhatnánk érte. A homoszexualitás bűn, és mint minden más bűnnel, az egyetlen lehetséges módon kell bánnunk: le kell tennünk a kereszt alá és meg kell bánnunk azt.

A keresztényeknek ugyanúgy kell imádkozniuk a homoszexuálisok megtéréséért, mint bármely más bűnben élő emberért. A homoszexuálisokat ugyanazzal a méltósággal kell kezelnünk, mint bármely más embert, mert tetszik vagy sem, ők is Isten hasonlatosságára lettek teremtve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kellene fogadnunk az ő bűnüket. Egyáltalán nem! A keresztények nem adhatják fel tanúságukat egy olyan politikailag korrekt vélemény miatt, melyet a bűntudat és félelem szült.

Mit jelent ez? Azt, hogy a következő igeversek kellenek, hogy szemünk előtt lebegjenek, mikor a homoszexualitással [és bármely más bűnnel vagy az igaz kereszténységen kívüli vallásossággal] foglalkozunk.

Kol 4:5-6 „Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.”

1Tim 1:5 „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.”

Nem nyerhetünk meg embereket az Úrnak úgy, hogy átkozzuk őket és különböző jelzőket aggatunk rájuk. Ezért is követeli meg Isten, hogy bölcsességgel, kegyelemmel és szeretettel szóljunk. Munkálkodjon bennünk és általunk Krisztus szeretete, így a homoszexuálisok is megláthatják az igaz szeretetet és Krisztushoz fordulhatnak, ahelyett, hogy elfordulnának tőle.

Különböző érvek megválaszolása

  1. Ha az ószövetségi törvények alapján ítéled el a homoszexualitást, akkor tartsd meg a Leviticus és a Deuteronomium összes többi törvényét is!

Az ószövetségi törvényt 3 csoportra oszthatjuk: civil, papi és erkölcsi törvények. A civil törvények teokratikus államberendezkedésre vonatkoznak.

A papi törvények a lévita és ároni papságot érintették, melyek az eljövendő Főpapra, Jézus Krisztusra mutattak, aki feláldozta magát a kereszten. Mivel Jézus betöltötte a papi törvényeket, többé azok minket már nem kötnek, nem kell követnünk őket, nem az újszövetség korára vonatkoztak.

Az erkölcsi törvények nem töröltettek el, mivel azok Isten jellemén alapultak. És mivel Isten nem változik, az erkölcsi törvények sem változnak, így ezek a mai napig érvényben vannak.

Az Újszövetségben is megtaláljuk az erkölcsi törvények megerősítését, ezért is ítéli el az Újszövetség a homoszexualitást, mondja ki róla, hogy bűn, de nem sújtja azt halálbüntetéssel.

  1. A homoszexualitás akkor bűn, ha egy hűtlen, nem szereteten alapuló kapcsolatban élik meg. Azonban a hűségen és szereteten alapuló homoszexuális kapcsolatot elfogadja Isten.

Ez egy megtévesztő érvelés. A homoszexualitást soha sem definiálta a Biblia elfogadható viselkedésformaként abban az esetben, ha szeretik egymást a kapcsolatban élő felek. A homoszexualitás minden esetben el van ítélve. A homoszexualitás megélése nem természetes és Isten teremtési rendje ellen irányul. Ahogyan fentebb is írtuk: férfi és nő egymásnak lettek teremtve. Így alkotott meg minket Isten, és azért alkotott meg így, hogy betölthessük a parancsát és benépesíthessük a földet. A homoszexualitás egy aberráció Isten teremtett rendjével szemben és lehetetlenné teszi Isten parancsának végrehajtását.

Az, hogy hűségesek-e egymáshoz a homoszexuálisok vagy sem, irreleváns, mivel a szeretet és az érzések nem írhatnak felül erkölcsi igazságokat. Ha egy férfi és egy nő nem egymással, hanem másokkal van összeházasodva, házasságtörést követnek el, ha egymásba szeretnek és együtt vannak, és ezen bűnük nincs pusztán a szeretetük miatt megbocsátva.

Ha a homoszexualitást azért kéne elfogadnunk, mert a homoszexuálisok „szeretik egymást”, és hűségesek egymáshoz, akkor ezzel a logikával azt is ki kell jelentenünk, hogy azon azonos vagy ellenkező nemű pároknak a kapcsolata, akik szeretik egymást és hűségesek egymáshoz, automatikusan erkölcsileg elfogadható kell, hogy legyen. Ezzel három probléma is van. Először is a szeretetet használja kifogásként, hogy felülírja a Bibliát. Másodszor: ez azt jelentené, hogy a pedofília is elfogadható, ha a „párok” egy szerető és hűséges kapcsolatban élnek egymással. Harmadszor: a „szeretet” és „hűség” szavak szubjektív volta miatt így szinte bármilyen viselkedést legitimálhatunk.

  1. Az a fajta homoszexualitás, mely a Bibliában említésre kerül, nem felel meg a mai, 21. századi homoszexualitásnak. Mást jelentett a bibliai idők embere számára és semmi köze a mai homoszexualitáshoz.

A fentebb említett 4 igehely cáfolja ezen elképzelést. Nézzük meg alaposabban, mit állítanak és valóban valami félreértés történik-e: az első igehely a Leviticus (3Mózes)-ból, azt állítja, hogy utálatos dolog a férfinak úgy hálni egy másik férfival, mint az asszonnyal. Nyilvánvaló, hogy szexuális kapcsolatra utal és meg is tiltja azt. A második Ige ugyanígy a 3Mózesből, szintén ugyanezt állítja. A harmadik, az 1Korinthusból nyíltan elítéli a homoszexualitást. Végül pedig a Római levél világosan beszél, amikor fajtalankodásnak jellemzi a homoszexualitást.

Nincs különbség, az Ószövetség homoszexualitásról alkotott képe megegyezik az Újszövetségével, és rettenetesen elítélő és negatív. Következetesen ítéli el és bélyegzi azt bűnnek.

Az, hogy a 21. század embere bűnként tekint-e a homoszexualitásra vagy sem, annak semmi köze ahhoz, hogy bűn-e Isten előtt vagy sem. Isten létezik és Ő az igazságosság mintája, mértéke. Az, hogy ezt elhiszi e valaki, vagy sem, vagy hogy valaki az erkölcsiséget egy változó masszának gondolja, mely az idők során folyamatosan változik, semmit nem változtat az igazságon. Isten elítéli a homoszexualitást, bűnként tekint rá. Egy olyan bűn, amit meg kell bánnunk, ugyanúgy mint minden más bűnt, és az egyetlen út, hogy bűnbocsánatot kapjunk, az Krisztus áldozata.

  1. A Szodomában előforduló bűn pusztán a vendégszeretet megtagadása volt.

Ez egy általános hiba a homoszexualitást propagálók részéről. A probléma ezzel az érvvel az, hogy nem veszi figyelembe Lót lányainak felajánlását a házon kívül álló emberek számára, amely szintén bűnös cselekedet, de ezek az emberek nem fogadták el ezt, hanem ehelyett a Lót házában levő két angyallal akartak hálni. A Gen 19:5 ezt írja: „Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük!” Ezek az emberek olyan angyalokkal akartak szexuális aktust folytatni, akik férfiak voltak. Van bármi értelme annak, hogy Isten elpusztított két várost csak azért, mert a lakosai nem voltak kedvesek a látogatókhoz? Ha ez a helyzet, nem kéne minden egyes háztartást elpusztítania, melyek nem kedvesek a vendégekhez? A Gen 18:20 írja, hogy Szodoma és Gomora bűne „fölöttébb súlyossá vált”. Valakihez nem jó házigazdaként viszonyulni nem valami „fölöttébb súlyos” bűn, főleg nem a Bibliában. Azonban Isten teremtett rendjével szembeszegülni, megszegni azon parancsát, hogy szaporodjunk, sokasodjunk és népesítsük be a földet a homoszexualitás miatt, az már „fölöttébb súlyos” bűn. Onnan tudjuk ezt, hogy azt Isten ítéletéről olvasunk a római levélben a homoszexuális kapcsolatban élőkkel szemben, akiket szívük romlottságában hagy. Ez egy rendkívül súlyos ítélet Isten részéről, hiszen azt jelenti, hogy a bűnös nem tud meggyőződni bűnéről és nem fog megtérni. Megtérés nélkül pedig nincs üdvösség, üdvösség nélkül pedig kárhozat van.  

A kép forrása: pestisracok.hu

Forrás