A ’Kereszténység és homoszexualitás’ című cikk kapcsán felmerülő kérdést nem olyan egyszerű megválaszolni, mint amilyennek elsőre tűnik. Kimondhatja ugyanis valaki egyszerűen, kategorikusan: “igen, hiszen ha hisznek Jézusban, akkor üdvözülnek”. Azonban felmerül a kérdés: az életvezetésünknek tehát nincs köze az üdvösségünkhöz, pusztán hinni kell és üdvösséget nyerünk? Érvelhet az ellenoldal: “nem, nem juthatnak a mennybe, hiszen életvezetésük bűn”. Azonban ez sem tökéletes válasz, hisz mindannyian, minden egyes nap követünk el bűnt. Hol tehát az igazság?
Az ’üdvözülhetnek-e a gyakorló homoszexuálisok’-kérdéssel nem más, mint a benne rejlő belső ellentmondás a probléma. Tudjuk azt, hogy akinek üdvözítő hite van, azok újjászületettek, új teremtések Krisztusban. Mivel jár ez? Először is azzal, hogy elmúlik a régi élete, hátrahagyja azt (2Kor 5:17). Másodszor: az újjászületett ember törekszik megtartani Isten parancsolatait, hiszen hanem erre törekedne, nem lenne igaz hite. Ahogyan az 1Jn 2:4-ben olvassuk: „Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság…”
Mi következik ezekből? Az, hogy ha valaki valóban hitre jutott és újjászületett, akkor egy olyan változás áll be az életében, melynek köszönhetően felismeri az ő bűneit és igyekszik elkerülni azokat. Azt pedig tudjuk, hogy a homoszexuális életforma bűn (Rm 1:26-32).
A kérdés tehát, amit fel kell tennünk az eredeti kérdésünk megválaszolásához, nem más, mint az, hogy ha valóban hitre jutott valaki, élhet-e szándékos lázadásban Isten ellen? A fentiek alapján ennek nincs értelme, hiszen ha valaki gyakorló homoszexuális és azt állítja magáról, hogy megtért, de mégsem ismeri fel azt, hogy ahogyan él, az bűn, akkor nagy valószínűség szerint nincs üdvözítő hite.
Az igaz hitünk megváltoztat bennünket, és ennek hatására képesek leszünk felismerni a bűneinket és harcolni ellenük – a lényeg az, hogy küzdünk velük. Ezen harcunk az egyik jele az újjászületésünknek. Viszont ha valaki nem küzd a bűnei ellen, akkor az annak a jele, hogy egyáltalán nincs megváltva Krisztus keresztje által.