Lehetünk-e jók Isten nélkül? Létezik-e objektív erkölcsiség? Hogyan igazolja az objektív erkölcs Isten létét? Az alábbi szillogizmus és annak magyarázata jó alapot adhat arra, hogy úgy gondoljuk 1. léteznek objektív erkölcsi értékek, és 2. ezek léte Isten létét igazolja. Először is írjuk fel magát az érvet:
(1) Erkölcsileg helytelen csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt.
(2) Akkor is helytelen lenne erkölcsileg csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt, ha a csecsemőkínzók máshogy gondolnák és mindenkit megölnének, aki helyteleníti ezen cselekedetüket.
(3) Ha (1) és (2) igaz, akkor létezik objektív erkölcsiség.
(4) Tehát létezik objektív erkölcsiség.
(5) Ha Isten nem létezik, objektív erkölcsi értékek sem léteznek.
(6) Léteznek objektív erkölcsi értékek (4).
(7) Tehát Isten létezik.
A fenti érvnek két része van, tulajdonképpen két összeillesztett szillogizmus (így tévedés lenne a (4) és (5) között ok-okozati összefüggést keresni), melyből az első rész az objektív erkölcsiség létét igazolja, a második rész pedig az objektív erkölcsiség létéből fakadó istenérv. Mindkét érv deduktív érv, szillogizmus, ami azt jelenti, hogy ha a premisszái (előfeltevései) igazak, akkor a konklúziói is elkerülhetetlenül igazak lesznek.
Létezik-e objektív erkölcsiség?
Először is az „objektív erkölcsiség” kifejezést kell tisztáznunk. Egy erkölcsi érték vagy tett akkor objektív, ha attól függetlenül is úgy gondoljuk, hogy igaznak kell lennie, hogy mennyien gondolják a világon az ellenkezőjét. Magyarul: az objektív azt jelenti, hogy emberi véleménytől független, míg a szubjektív azt jelenti, hogy az egyén véleményétől függő.
(1) Erkölcsileg helytelen csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt.
(2) Akkor is helytelen lenne csak úgy, szórakozásból erkölcsileg megkínozni egy csecsemőt, ha a csecsemőkínzók máshogy gondolnák és mindenkit megölnének, aki helyteleníti ezen cselekedetüket.
(3) Ha (1) és (2) igaz, akkor létezik objektív erkölcsiség.
Természetesen bármelyik premisszát lehet tagadni, de ezesetben számolni kell a következményekkel. Tagadhatja valaki az (1) állítást, de tényleg úgy gondolja bárki, hogy erkölcsileg nem helytelen csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt?
Ugyanez a helyzet a (2) premisszával. Tagadhatjuk, de felmerül a kérdés: tényleg úgy gondolja bárki, hogy erkölcsös és jó cselekedetté válna csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt, ha a csecsemőkínzók máshogy gondolnák és mindenkit megölnének, aki helyteleníti ezen cselekedetüket? Értelmes ilyet feltételezni?
De a (3) pontot is meg kell indokolnunk: a (2) állítás szerint akkor is helytelen lenne csak úgy, szórakozásból csecsemőket kínozni, ha minden ember másként gondolná (mert ugyebár megölték a velük egyet nem értőket), így ebben az esetben az az erkölcsi igazság, miszerint „erkölcsileg helytelen csak úgy, szórakozásból megkínozni egy csecsemőt” az emberek véleményétől függetlenül igaz lenne, ami viszont az erkölcsiség objektivitásának a kritériuma.
Hogyan következik ebből Isten léte?
(5) Ha Isten nem létezik, objektív erkölcsi értékek sem léteznek.
(6) Léteznek objektív erkölcsi értékek (4).
(7) Tehát Isten létezik.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy léteznek olyan erkölcsi értékek, melyek objektíve igazak és a világon minden emberre vonatkozniuk kell. Tudjuk például, hogy egy csecsemőt halálra kínozni, vagy embereket megölni és megenni szörnyű dolgok. Azonban egy ateista-naturalista világkép alapján ezekkel az eseményekkel semmi gond nincs, hiszen az erkölcsi értékeink csak a biológiai evolúció és a társadalmi kondicionálás szubjektív melléktermékei és nincs objektív érvényességük.
Alex Rosenberg becsületes ateistaként írja: “nincs olyan, hogy… erkölcsileg helyes vagy rossz… Az emberi élet értelmetlen… és végső erkölcsi érték nélküli… Szembe kell néznünk azzal, hogy a nihilizmus igaz.” Ezzel ellentétben a teista az objektív erkölcsi értékeket Istenre és az Ő parancsolataira alapozza. Így egyedül a teista bír elég magyarázó erővel ahhoz, hogy alapot adjon azobjektív erkölcsi értékeknek.
Miért van szükség Istenre?
Az (5) premissza vizsgálatakor fel kell tennünk a kérdést: ha Isten nem létezik, milyen alapunk van az objektív erkölcsi értékeink meghatározásához? A tudományos megközelítés jelen esetben elégtelen, ugyanis a tudomány erkölcsileg semleges (nem találunk erkölcsöket a kémcsövekben). Ebből azonban az is következik, hogy a szcientizmus szerint (szcientizmus=a tudományos megismerés az egyetlen valódi megismerési forrás) nincsenek erkölcsi értékek, ezek csak illúziók. Természetesen gondolhatunk az evolúcióra, mint ami az alapja lehet az objektív erkölcsiségnek, azonban az evolúció pusztán a túlélésre játszik, márpedig mi oka lenne az embernek morálisan bármilyen más faj fölé helyeznie magát? Miért lennénk többek, mint a gorillák vagy a csimpánzok, mi jogunk van arra, hogy kiemelten kezeljük az emberi fajt velük szemben? Az evolúció ilyesféle megközelítése „fajizmushoz” vezet (Fajizmus= A fajizmus bizonyos egyének számára kizárólag valamilyen fajhoz tartozás alapján tulajdonít különböző értékeket, jogokat, vagy sajátos megítélést.)
Ugyanez a helyzet az erkölcsi kötelességeinkkel. Ha nincs Isten, mi az alapja az objektív erkölcsi kötelességeinknek? Ugyanis az ateizmus szemszögéből az emberek is állatok, márpedig az állatoknak nincsenek erkölcsileg kifogásolható tetteik. Mikor az oroszlán megöl egy zebrát, megöli a zebrát, de nem a „gyilkosság” értelmében. Mikor egy cápa közösülésre kényszeríti a nőstényét, pusztán közösülésre kényszeríti a nőstényét, de nem erőszakolja meg. De ha nem ez, akkor mi kényszerít bennünket arra, hogy objektíve erkölcsösen éljünk? Az ateizmus szemszögéből semmi okunk azt gondolni, hogy a szülői nevelésnél és kondícionálásnál több alapunk van, márpedig ez nem „objektív” alap a moralitáshoz.
Az erőszak és a vérfertőzés sem biológiailag, sem társadalmi szempontból nem előnyös, ezért tabuvá és kerülendővé váltak az emberiség számára, azonban ez semmit nem mond el arról, hogy az erőszak és a vérfertőzés a szó erkölcsi értelmében lenne-e „rossz”. Az, aki erőszakot vagy vérfertőzést követ el, ilyen szempontból ugyanaz a kategória, mint aki az ebédlőasztalnál hangosan csámcsog vagy büfög: illetlenül viselkedik. Ugyanis ha nincs törvényadó, nincs objektív erkölcsi törvény, melynek engedelmeskednünk kéne. Így tehát ha Isten (mint törvényadó) nem létezik, nem léteznek objektív erkölcsi értékek és kötelességek. Márpedig léteznek objektív erkölcsi értékek és kötelességek, tehát Isten létezik.
Források: William Lane Craig: On Guard (6. Can We Be Good Without God?) – Kindle ed.
Maverick Christian
