Nemrég egy militáns ateista oldalon (amit szürreális módon “gondolkodó ateisták”-nak neveztek el) az alábbi képbe futottam bele. Nem szokatlan, mivel az oldal esetenként hamis idézetekkel operál és fő profilja az 1-2 mondatos, főként kommunista ateista agitprop terjesztése (szó szerint!), melyekkel épp az ellenkezőjét érik el, mint amit a nevük sugall: az ateisták nem gondolkodnak, hanem zsigerből, felkorbácsolt érzelmekkel átitatva osztják meg még a legnagyobb ostobaságokat is. De nézzük meg azt az idézetet, ami ezt a posztot ihlette:
August Bebel (1840-1913) marxista (!) politikus nem is tévedhetett volna nagyobbat. Az elmúlt mintegy 1500 év történelmének bármilyen őszinte vizsgálata ugyanis azt mutatja, hogy a Római Birodalom összeomlása után a kereszténység önmagában és önmagától felélesztette és újjáépítette a nyugati civilizációt. A bencés szerzetesek például a pusztákat és a mocsarakat termőfölddé alakították át, hasznosították a vízi energiát, és egészségesebb állatállományt tenyésztettek ki. A jezsuiták kiemelkedő jelentőséggel bírtak a csillagászat területén, és lerakták a régészet tudományos megközelítésének alapjait. Az egyház kialakította a falusi iskoláztatást, valamint keresztény alapításúak Párizs, Bologna, Oxford és Cambridge nagy egyetemei is; a kereszténység működtetett kórházakat és árvaházakat; menedéket és táplálékot adott a szegényeknek; megfogalmazta az alapvető emberi jogok gondolatát.
Kérdezzük meg az átlag ateista laikusokat a középkorról, és valószínűleg azt fogják mondani, hogy az a tudatlanság és a babonaság kora volt, amikor az egyház kíméletlenül elnyomta az ellenvéleményeket. Viszont ha valami, akkor éppen ennek az ellenkezője igaz: a kereszténység adta nekünk az egyetemi oktatási rendszert. Az egyház, konkrétan a szerzetesek, voltak azok, akik megőrizték az antik világ bölcsességét, és évszázadokig vitték előre a technológiai innovációt.
Mégis gyakran halljuk, hogy az egyház megbénította a tudományos fejlődést. Viszont ennek is éppen az ellenkezője igaz: a tudomány, ahogyan azt ma ismerjük, keresztény előfeltevések nélkül – vagyis vagyis annak a felismerése nélkül, hogy Isten alkotásai az ember által megismerhető törvények szerint működnek – nem jött volna létre. Ez a nézet pedig szöges ellentétben áll más ősi kultúrák nézeteivel, melyek képviselői azt hitték, hogy a természet kiszámíthatatlan, az istenek pedig szeszélyesek. Valójában a kereszténységé az érdem azért, amit ma tudományos módszernek nevezünk, éppen a 12-13. századi teológusok és szerzetesek munkái és írásai miatt (pl. Robert Grosseteste és Roger Bacon).
A jótékonykodás, az erkölcs, a közgazdaságtan, a nemzetközi jog, az az elképzelés, hogy minden ember egyenlő, és sok más, amit ma már természetesnek veszünk, mind a keresztény gondolkodásból emelkedett ki, ott van az alapjuk. A kórházaktól, a gyáraktól és az egyetemi rendszertől kezdve az egyetemes emberi jogok és a klasszikus közgazdaságtan fogalmáig minden a keresztény egyházak elképzeléseiben és tanításaiban gyökerezik. A nyugati törvények is az egyházi kánonjogból nőttek ki, és az kereszténység humanizálta a Nyugatot, ragaszkodva ahhoz a gondolathoz, hogy minden emberi élet szent. Valamihez, amihez mellesleg mind a mai napig kiáll.
Úgy gondolom, hogy mindenki jobban járna, ha a gondolkodó ateisták hűek lennének a nevükhöz és megpróbálnának racionálisan, tényszerűen kiállni az elveik mellett, azokkal értéket teremteni, az uszító propaganda helyett.
