A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? VII. Két végső érv

Facebook YouTube

A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? VII. Két végső érv

A következő sorozatban azokat az érveket és ellenérveket vesszük sorra, melyek a názáreti Jézus történetiségét vizsgálják, cáfolják vagy éppen alátámasztják. Honnan tudhatjuk, hogy Jézus létezett?

A sorozat utolsó részében két olyan érvet szeretnék megemlíteni, mely szintén Pálhoz kapcsolódik, és amelyek a legerősebbek azok közül, melyek bizonyítják, hogy a názáreti Jézus történelmi alak volt.

  1. Jézus testvére

Az első Jézus testvéreihez kapcsolódik és a Galata 1:18-19-ből indul ki, ahol ezt írja Pál: 

„Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.”

Az Úr testvére. Pál ismerte Jézus testvérét és legközelebbi tanítványát, Pétert. A „testvér” (adelfos) szónak két jelentése lehet az ógörögben: 1. Vérrokon, aki ugyanattól az anyától származik, vagy 2. ugyanannak a hívő közösségnek a tagjait jelöli, akik szoros lelki kapcsolatban állnak egymással. Ezért is nevezik a keresztények egymást testvérnek.

Pál esetében, mikor azt mondja, hogy Jakab Jézus testvére volt, mire gondolt? Nem gondolhatta, hogy valaki egyszerűen szoros hívő közösségben volt Jézussal, hiszen ebben a szakaszban Jakabot és Pétert határozottan megkülönbözteti tőle Pál. Azt írja, hogy találkozott Kéfással és Jakabbal az Úr testvérével, így Kéfás nem lehet az Úr testvére. Ugyanezt látjuk az 1Kor 9:5-ben, mikor Pál azt írja: Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?”. Ez azt jelenti, hogy a többi apostol, Kéfás nem az Úr „testvérei”, de persze lelki értelemben azok, viszont ez a szakasz épp ezért bizonyítja, hogy Pál itt vérrokon értelmében használja a „testvér” szót. Pál ismerte Jakabot, heteket töltöttek együtt, és ismerte Péter apostolt is. Tőlük szerzett információkat a történelmi Jézusról. Ha Jézus nem létezett volna, a legközelebbi tanítványa és a vér szerinti testvére csak tudtak volna róla…

  1. Pál szerint Jézus a megfeszített messiás volt.

A második érv Jézus történetisége mellett, illetve az ellen, hogy Jézus alakját az első keresztények pusztán kitalálták volna az az, hogy Pál szerint Jézus a megfeszített messiás volt.

Erről két dolgot kell megemlítenünk:

  1. Mire gondolhattak az első századi zsidók, mikor a „keresztre feszítésről” beszéltek? A rómaiak nagyon gyakran feszítettek keresztre embereket, és azt, hogy mit gondoltak erről a korabeli emberek, megtaláljuk az első századi forrásokban. Ugyanarról számolnak be folyamatosan. Olyan módszert írnak le, melynek során a rómaiak egy kereszthez szögezik vagy kötik az elítéltet annak érdekében, hogy megalázzák, megkínozzák, és megöljék őt és elrettentsék a többieket hasonló bűntényektől. Mikor Pál arról ír, hogy Jézust megfeszítették, mire gondolhatott? Ugyanerre: arra a kivégzési formára, melyet a rómaiak gyakoroltak az ókorban.
  2. Ha Jézus nem létezett és a keresztények találták ki a keresztre feszített meghaló és feltámadó zsidó messiás mítoszát, akkor a kérdés amit fel kell tennünk, a következő: ha a keresztre feszített zsidó messiás kitaláció, akkor ilyen mitikus alakot kellett volna kitalálni?

Gyakran a miticisták vagy a Jézus történetiségét tagadók azt állítják, hogy nem lehetetlen/nem túl bonyolult kitalálni egy meghaló és feltámadó istent, olyan sokszor megtörtént ez már a történelem folyamán. De Pál nem erről beszél. Pál és a kereszténység nem azt hirdeti, hogy Istent feszítették meg, hogy Isten megfeszítették érted. Pál azt hirdeti, hogy Krisztust feszítették meg.

1Kor 2:2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Vagy az 1Kor 15:3kk  Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint…” Krisztust feszítették meg.

Ha valaki ki akart volna találni egy mítoszt a zsidó messiásról, akkor egy megfeszített messiást talált volna-e ki? Semmiképpen sem. Először is fontos megérteni, hogy mit értettek a Jézus korában élő zsidók a „Krisztus” kifejezésen. Pál idejében voltak olyan zsidók, akik úgy gondolták, hogy a messiás Isten küldötte lesz a zsidó nép közé, Isten elküldi a messiást. A messiás szó is a héber messiah szóból ered, ami felkentet jelent, a messiah szó pedig ugyanaz héberül, mint görögül a Krisztus, jelentésük tehát megegyezik. Így természetesen a Krisztus nem Jézus családneve, hanem titulusa. Jézus nem Krisztus Mária és Krisztus József gyermeke volt. Jézus a Krisztus tehát annyit tesz, hogy Jézus a messiás.

A zsidóknak pedig voltak elvárásai arról, hogy milyennek kell lennie az eljövendő messiásnak, a felkentnek. A felkent szót eredetileg a zsidó királyokra vonatkoztatták, a király volt a felkent. Mikor egy királyt felkentek, azt jelezték ezzel, hogy Isten engedelmével és áldásával lett ő a zsidó nép uralkodója. Jézus idejében azonban már több, mint 600 éve nem volt királya Izraelnek, így megnövekedett a messiásváradalom. Úgy gondolták a korabeli zsidók, hogy az eljövendő messiás egy harcos alak lesz, olyan király, mint amilyen Dávid volt. Ez a harcos felszabadítja a zsidó népet a római elnyomás alól és visszaállítja Isten királyságát azzal, hogy átveszi Izrael trónját, így Izrael független állammá válik, a messiás pedig az ellenségei felett is uralkodni fog.

Voltak továbbá olyan zsidók, akik azt gondolták, hogy a messiás eljön és elpusztítja a gonoszt a világban és Isten királyságát az egész földre kiterjeszti. Tehát széleskörű elvárások terhelték az eljövendő messiást a zsidók részéről, de egy dolog mindegyikben közös: a zsidók, akik a messiás eljövetelére vártak, egy olyan felkentet vizionáltak, aki hatalmas erejű, harcos, elpusztítja ellenségeiket és felállítja Isten királyságát.

És ki volt ezzel szemben Jézus? Egy olyan valaki, aki a legsúlyosabb bűnökért járó büntetést kapta: akit keresztre feszítettek. Ha az első keresztények ki szerettek volna találni egy mítoszt a zsidó messiásról, akkor olyan történet lenne ez, amelyben a messiást keresztre feszítik? Hiszen ez pont az ellentéte annak, amilyennek a messiásnak lennie kéne a zsidók szerint. Ha ki szerettek volna találni egy zsidó messiás-mítoszt, akkor annak arról kellett volna szólnia, hogy a messiás kiűzte a rómaiakat és Jeruzsálem trónjára ült. Miért nem ilyet találtak ki? Mert ez nyilvánvalóan nem volt igaz.

A korai keresztények és a mai keresztények sem azt hirdetik, hogy „Istent feszítették meg”, hanem azt, hogy a Krisztust feszítették meg. Miért tették ezt, miért ezt hirdették a korai keresztények? Mert hitték, hogy Jézus a messiás és tudták, hogy keresztre feszítették. Nincs magyarázat arra, hogy miért találnának ki egy keresztre feszített zsidó messiást a korai keresztények.

Ezért is mondja Pál, hogy Jézus keresztrefeszítése botránykő, megütközés a zsidók számára „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság…”(1Kor 1:23). Ez volt az oka annak, hogy a zsidók jó része nem fogadta el Jézust messiásként. A legtöbben azt gondolták, hogy ez őrültség, abszurd, hogy a messiást keresztre feszítik. De akkor miért hirdették ezt a korai keresztények? Mert nem volt más választásuk: Jézust keresztre feszítették.

Összefoglalva: Jézus az egyik legjobban dokumentált palesztinai zsidó az első századból. Számos forrás beszél róla, ezek pedig értékes információkkal szolgálnak személyéről, még akkor is, ha valaki nem fogadja el teljességükben őket, nem tartja őket 100%-ban tévedhetetlennek. De az, hogy valaki feltételezi, hogy lehetnek benne tévedések, még nem jelenti azt, hogy semmilyen történelmi magva ne lenne. Ateista, agnosztikus, szkeptikus újszövetségi teológiával foglalkozó professzorok és kutatók is elismerik ezt, nem kell hívőnek lenni hozzá. A források közt nem csak az egymástól független evangéliumokat, hanem Pál írásait is megtaláljuk. A sorozatban csak azokra a levelekre alapoztam az érvelésemet, melyeket szinte kivétel nélkül Pálnak tulajdonítanak, mind liberális, mind konzervatív, mind keresztény, mind nem-keresztény kutatók. Láthattuk, hogy Pál, Jézus halála után 2 éven belül már meg volt győződve arról, hogy Jézus élt, tanított és keresztre feszítették. Voltak vértestvérei és tudhatjuk, hogy Jézus korában nem volt olyan zsidó, aki azt gondolta volna, hogy az eljövendő messiásnak szenvednie kell és kereszthalált fog halni, sőt, épp az ellenkezőjét vallották. Ha a keresztények csak kitalálták a Jézus-mítoszt, akkor az a lehető legrosszabb módszerekkel tették. De természetesen nem így történt, a názáreti Jézus történelmi alak volt.

A sorozat részei:

A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? – metodológia
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a római hivatkozások
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a zsidó hivatkozások
Az evangéliumok, mint történelmi források
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a nem-páli levelek
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a páli levelek
Két érv Jézus történetisége mellett

Videó az ezt vizsgáló vitaestről: