A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? I. Metodológia

Facebook YouTube

A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? I. Metodológia

A következő sorozatban azokat az érveket és ellenérveket vesszük sorra, melyek a názáreti Jézus történetiségét vizsgálják, cáfolják vagy éppen alátámasztják. Honann tudhatjuk, hogy Jézus létezett?

Mielőtt bármiféle bizonyításba kezdenénk, rendkívül fontos, hogy megnézzük, hogy hogyan állapítják meg a történészek azt, hogy mi is történt a múltban.

A történelemmel kapcsolatban nincs meg az a lehetőségünk, hogy megismételjük azt, ami már egyszer a múltban megtörtént, és újabb bizonyítékokat keressünk általa, ezért is különbözik a történelmi bizonyítás mondjuk egy fizikai kísérlet bizonyításától, amit többször el lehet végezni és meg lehet figyelni.

De akkor honnan tudjuk, hogy valamit „bizonyítottunk”? Technikailag egyetlen dolgot sem tudunk történelmileg „bizonyítani”. Minden, amit tehetünk az az, hogy bizonyítékokat tárunk fel (hogy milyenek ezek, arról nemsokára szólok), hogy meggyőzzünk elég embert egy bizonyos történelmi állítás igazáról, mint például, hogy Szent István valóban élt vagy Julius Caesar átkelt a Rubikonon. Ahhoz, hogy ezeket történelmi tényként fogadhassuk el, meggyőzőbizonyítékokkal kell előállnunk. A fenti két eset egyikében sem kételkedik senki.

De mi a helyzet Jézussal? Általában a szkeptikusok, illetve azok, akik a kereszténységet támadják úgy gondolják (tévesen), hogy Jézus életével, személyével és tanításaival kapcsolatban az alapállás az, hogy nem létezett/nem feszítették meg/nem támadt fe/nem volt zsidó stb. és ezek igaz axiómák egészen addig, amíg valaki nem bizonyítja nekik az ellenkezőjét. Ez a hozzáállás azonban hibás.

  1. Egyfelől mivel minden releváns ókori forrás feltételezi, hogy élt egy Jézus nevű zsidó ember, és mivel minden kutató az igen-igen elenyésző számú misztikusokon és a hazánkban is jelen levőszélsőséges, tudománytalan, Jézus zsidóságát tagadó álkeresztény „írókon” kívül egyöntetűen elfogadja (ateistától keresztényig), hogy élt Názáretben egy zsidó ember, akit Jézusnak hívtak, a bizonyítás terhe nem azokat nyomja, akik egy univerzálisan elfogadott, tudományos kutatáson alapuló pozíció mellett teszik le a voksukat.
  2. Másrészt alapvetőérvelési feltétel, hogy a bizonyítás terhe annak a vállát nyomja, aki állít valamit. Tehát ha valaki azt állítja, hogy Jézus nem létezett/nem volt zsidó/az evangéliumokat meghamisították, akkor azon van a bizonyítás terhe. Ha pedig valaki az ellenkezőjét állítja, akkor azon. Ez a fair hozzáállás.

De milyen típusú bizonyítékok léteznek? Ez egy alap metodológiai kérdés: hogyan tudjuk ésszerű valószínűséggel megállapítani azt valakiről, hogy létezett, azt, hogy mit tett és mondott?

A történészek több különbözőtípusú bizonyítékra alapozhatnak.

  • Először is (és ez a legerősebb bizonyíték) vannak fizikai bizonyítékok, mint például a fényképek vagy filmfelvételek, így például azt, hogy Nagy Imre létezett, senki nem vonja kétségbe. Természetesen ezeket az anyagokat lehet hamisítani, de ez már a konspirációs teóriák asztala, a legtöbbünk számára általában elég meggyőzőek például a fényképek.
  • Más típusú fizikai bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak, például olyan tárgyak, melyek az adott történelmi személyhez köthetőek: épületek, vagy éppen az adott személy saját írásai, könyvei.
  • Végül másfajta bizonyítékokat is figyelembe vesznek a történészek, olyanokat, amelyek nem az adott személytől származnak, hanem az adott személyRŐL szólnak: hivatkozások, idézetek, mások által elbeszélt történetek stb. Természetesen ezekből a bizonyítékokból áll számunkra rendelkezésre a legtöbb, főleg a fotográfia feltalálása előtti kor kapcsán.

De milyen bizonyítékokkal kell számolnunk egy olyan ember esetén, aki 2000 évvel ezelőtt élt? Milyen bizonyítékok lehetnek meggyőzőek?

  • Először is az írott források; minél több, annál jobb. Ha csak 1-2 forrás van valamiről, akkor jogosan merül fel a gyanú, hogy az csak kitaláció. De minél több független forrásunk van, annál bizonyosabb, hogy az esemény megtörtént.
  • A másik, ami ezekkel az írott forrásokkal kapcsolatban fontos az az, hogy minél közelebb legyenek a személy életéhez vagy az esemény időpontjához. Ez is egyértelmű, hiszen minél több idő telik el, annál több minden rakódhat rá, annál pontatlanabb az emberi emlékezet stb. Így például ha Mózes életéről 600 évvel későbbi bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, akkor azok kevésbé lesznek erősek, mint pl. Jézus életével kapcsolatos bizonyítékok. Ez persze nem jelenti azt, hogy Mózes nem létezett.

Ezen források szempontjából fontos, hogy

  • minél több van belőlük és ezek minél szélesebb körűek, annál hasznosabbak. Ha egy személy létezéséről csak egyetlen forrás félmondata számol be, az nem olyan értékes, mintha hosszú és átfogó, több ókori forrás állna a személyről rendelkezésünkre. Fontos továbbá, hogy ezek a széleskörű, átfogó írások olyan szerzőtől származnak, aki elfogulatlan, nem érdekelt a történésekben. Természetesen ilyenből szinte semennyi nem akad, hiszen ha valamilyen formában nem lenne érdekelt valaki, akkor egyszerűen nem írna az adott egyénről.
  • Továbbá ezen különböző, egymástól független források szempontjából fontos, hogy egybehangzóak legyenek. Ha egy forrás azt állítja, hogy Octavianus egy római tábornok volt, aki később császár lett, a másik pedig azt, hogy egy Észak-afrikai paraszt, aki soha nem hagyta el a faluját, akkor tudhatjuk, hogy valami gond van… vagy Octavianussal, vagy a forrással.
  • És végül: fontos, hogy a különbözőforrások függetlenek legyenek egymástól, ne hagyatkozzanak egymásra minden információt tekintve. Ha négy ókori szerző is említést tesz egy efezusi arisztokratáról, akit pl. Marcus Billiusnak hívtak, de kiderül, hogy a négyből három a negyediktől szerezte minden információját, akkor nem számolhatunk független forrásokkal többé, hanem csak eggyel. 

Források Jézusról: mink nincs?

Hasznos, ha azzal kezdjük, hogy megvizsgáljuk, milyen bizonyítékaink nincsenek a történelmi Jézusra nézve, így megalapozunk egy részletesebb és átgondoltabb vizsgálatnak, ami azt veszi figyelembe, hogy milyen bizonyítékaink vannak.

Fizikai bizonyítékok?

Először is nincsenek Jézushoz kapcsolódó fizikai bizonyítékaink (fénykép, video), sem semmiféle archeológiai, régészeti leletünk. Ez azonban nem érv a létezése ellen, mivel szinte senkivel kapcsolatban nincsenek ilyen bizonyítékaink, aki a kor Palesztinájában élt (néhány felsőosztálybeli személyen kívül).

Nincsenek Jézus által írt bizonyítékaink, amit néhányan furcsállhatnak, de ez egyáltalán nem szokatlan, hiszen az ókorban élt emberek 99.99%-tól nincs írott anyagunk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem éltek volna. Mindez azt jelenti, hogy ha bizonyítani szeretnék a Jézushoz kapcsolódó állításainkat, másféle bizonyítékok után kell néznünk.

Elsőszázadi nem keresztény források?

Gyakran rámutatnak a szkeptikusok arra, hogy nincs görög vagy római író az első századból, aki említette volna Jézust. Ez azonban irreleváns, hiszen milliók vannak, akikről szintén nem számolt be senki, és a korban éltek.

Itt kell leszámolnunk azzal a mítosszal, amit sajnos túl sokan hisznek: tényleg mindent feljegyeztek a rómaiak, melynek köszönhetően részletesen ismerhetjük a kor Palesztináját és így Jézusról is említést kellett volna tenniük, ha él a korban egy ilyen nevűzsidó tanító? Nos, Pontius Pilátus nevét mindenki ismeri, Júdea helytartója volt, arról, hogy élt egyetlen kutatónak sincs kétsége. Josephus Flavius zsidó történetírótól tudjuk, hogy Pilátus 10 évig, 26-36-ig uralkodott, a kor Palesztinájának legfontosabb személyisége volt. És milyen feljegyzés, régészeti bizonyíték vagy korabeli forrás maradt fenn róla? Semmilyen. Mindössze néhány érme és egy töredék, amit 1961-ben fedeztek fel. Azt jelenti ez tehát, hogy nem is létezett? Természetesen nem, hiszen Josephus, Philon és az evangéliumok is említik.

Érdemes megfontolni, hogy római forrásként egyedül Tacitusnál találkozhatunk Pilátus nevével (ugyanott, ahol Tacitus Jézust is megemlíti). Ha egy fontos, római vezetősoha sehol máshol nincs megemlítve, mi annak az esélye, hogy egy zsidó, alsóbbosztálybeli embert kiemelnek a római történészek? Szinte semmi.

Az alapvető ismereteink a Jézus korabeli Palesztináról szinte mind Josephus Flavius zsidó történetírótól származnak, aki rendkívül ismert és befolyásos személye volt a kornak. És hányszor van Josephus említve korabeli görög-római forrásokban? Egyszer sem.

Szemtanúk?

Hely hiányában nem szeretném megvitatni azt a kérdést, hogy vajon az evangéliumi beszámolókat szemtanúk írták-e, ebben nincs a kutatók között egység. Vannak, akik Máté és János (néhányan Márk) evangéliumát a tanítványokhoz kapcsolják és így szemtanúk beszámolóiként hivatkoznak rájuk, míg mások későbbi iratoknak tartják ezeket az evangéliumokat. De mi a helyzet, ha nem tudunk/nem akarunk egy ilyen kérdést megvitatni?

Vajon ezen múlik az, hogy Jézus létezett-e? Természetesen nem, hiszen a szemtanúk hiánya csak abban az esetben releváns és fontos, ha okunk van feltételezni azt, hogy lennie KELLENE szemtanúktól származó írásos bizonyítékoknak arról, hogy Jézus élt. De nem ez a helyzet. Gondoljunk csak az előbb említett Pontius Pilátusra. Van itt valaki, aki a kor Palesztinájának legnagyobb hatalmú, legismertebb és legfontosabb embere, akinek hatalmas befolyása volt a kor politikai, társadalmi, kulturális és szociális kérdéseibe, és mennyi, szemtanúktól származó forrásunk van róla? Semennyi. Hogy miért, az visszavezethetőa kor írásbeliségére. Az akkor élt emberek alig 3%-a tudott olvasni, írni még annál is kevesebben. És ezen kevés írások jórésze a 2000 év során elveszett, ahogyan említettem a kor Palesztinájáról is csak egyetlen szerzőtől van ismeretünk, Josephus Flaviustól.

A sorozat további részei:

Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a római hivatkozások

Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a zsidó hivatkozások

Az evangéliumok, mint történelmi források

Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a nem-páli levelek

Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a páli levelek

Két érv Jézus történetisége mellett