10 ok arra, hogy Jézus feltámadását tényként kezeljük

A keresztyénég legnagyobb ünnepéhez kapcsolódik az, amit a hívők a történelem legnagyobb csodájaként szoktak jellemezni, a hitetlenek pedig ezzel ellentétben a bibliai beszámolót hallucinációnak, mítosznak, esetleg összeesküvésnek, viszont semmiképpen sem ténynek veszik. Mikor a keresztyén ember a feltámadásról beszél, az esetek nagyon nagy többségében „hitkérdés”-ként említi, a feltámadást nem bizonyított tényként, hanem „pusztán” a hit dolgaként kezeli. Ennél a pontnál következik be a legnagyobb meghasonlás a szkeptikusokkal szemben, pedig az azóta eltelt évek alatt bizonyítékok sora erősítette és erősítheti meg Jézus feltámadásának történelmi mivoltát.

Az alábbi cikkben a 10 legfontosabb érvet közöljük, melyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Názáreti Jézus valóban feltámadt. 

A lista természetesen tömör és nem teljes, viszont reménykedünk abban, hogy az olvasó számára jó kiindulási alapot nyújthat arra, hogy hitelesként és tényként fogadhassa el a feltámadást.

  1. Az első szemtanúk nők voltak

A feltámadás első tanúi nők voltak. Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy nők voltak azok, akik felfedezték az üres sírt. Ahogyan Máté evangéliumában is olvashatjuk:

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt…Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. (Mt 28:1, 5-6) (1) 

A görög-római kultúrkörben a nőket rendkívül kevésre becsülték, tárgyalások során nem is tanúskodhattak. A zsidó szokások és törvények szerint két nő vallomása felel meg egy férfi beszámolójának. Ha valaki pusztán kitalálta volna a feltámadás történetét, akkor a legutolsó gondolata lett volna az, hogy nőket szerepeltessen szemtanúként – hacsak nem az ellenkezőjét akarta volna igazolni az asszonyok beszámolójának.

 
  1. A „minimális tények” a feltámadásra vonatkozóan

Gary Habermans tette népszerűvé az ún. „minimális tények”-érvelést a feltámadással kapcsolatban. A „minimális tények” azok a dolgok, melyeket majd’ minden újszövetség-kutató elfogad, nézetétől függetlenül. Ezek az alábbiak:

  1. Jézus kereszthalált halt.
  2. A tanítványai hitték, hogy feltámadt és megjelent nekik.
  3. Pál, aki addig üldözte az egyházat, hirtelen megváltozott/megtért.
  4. A kételkedő Jakab, az Úr testvére, hirtelen megváltozott/megtért.
  5. A sír üres volt. (2)

Ezek a tények szinte teljesen elfogadottak az újszövetség-kutatók körében, beleértve az ateistákat, agnosztikusokat, zsidó hittudósokat, valamint a liberálisokat.

  1. Az apostolok megtérése

Ahogyan a 2. pontban megjegyeztük, Jakab, az Úr testvére kétkedőből hívővé vált a feltámadás miatt. Addig, a testvéreivel együtt, Jézus földi szolgálata alatt nem hitt benne (Jn 7:5). Azonban a feltámadott Jézus megjelent Jakabnak (1Korinthus 15:3-9), aki ezek után a jeruzsálemi gyülekezet vezetője lett. Mártírhaláláról Josephus Flavius zsidó történetíró is beszámol. 

Pál a másik példája annak, hogy a feltámadott Jézussal való találkozás után valaki azonnal megtért. Pál, aki egy zsidó farizeus volt, az egyház egyik legnagyobb üldözőjévé is vált. Miután látta a feltámadott Jézust, apostollá, a keresztyénség hirdetőjévé vált.

  1. A feltámadás kínos részletei

Egy történelmi elbeszélésnek a kínos, zavarbaejtő, „ciki” részletei is alátámasztják igaz voltát. A tény, hogy nők voltak az első szemtanúk, hogy a zsidó nagytanács tagja (annak a nagytanácsnak, ami elítélte Jézust) intézte Jézus temetését, hogy Jézus testvérei elutasították Őt, hogy Pál az egyház üldözője volt, valamint, hogy a tanítványok féltek és menekültek, mind-mind zavaró és kínos részletei a történetnek, melyek annak igaz voltát támasztják alá. Ugyanis ha valaki pusztán kitalálta volna az eseményeket, bizonyosan teljesen máshogy jellemezte volna ezeket az embereket és eseményeket.

  1. A kínhalál vállalása

Rengeteg ember meghalna azért, amit igaznak tart, amit igaznak hisz. Azonban senki nem akar meghalni egy olyan eszme miatt, amit pusztán Ő maga talált ki és tudja róla, hogy hazugság. A tanítványok tudták, hogy az igazságot hirdetik Jézus feltámadásával, sőt, azt is láthatjuk, hogy még meghalni is hajlandóak voltak ezért az igazságért. Istvánt halálra kövezték (ApCsel 7:54-60), Jakabot, Zebedeus fiát Heródes fejeztette le (ApCsel 12:2), az Úr testvére Jakab pedig a zsidók kezei által halt mártírhalált, míg Péter és Pál Néró kezei között halt meg. (5)

  1. A dokumentációs bizonyítékok

A Jézus feltámadásáról szóló írásos dokumentációk elég bizonyítékként szolgálnak. A történészek mindig igyekeznek megállapítani és megszabni azt, hogy mennyi elsődleges és másodlagos forrás igazolása (6) szükséges ahhoz, hogy egy esemény történetiségét igaznak fogadhassuk el. A feltámadással kapcsolatos elsődleges forrás-bizonyítékokként Máté, János és Pál (1Kor 15) beszámolója, valamint Jakab és Júdás hivatkozása szolgál.

Másodlagos forrásként Lukács, Márk, Római Kelemen, Ignatius és Irenaeus szolgál. Ez összesen 5 elsődleges és 5 másodlagos forrás.

  1. A közvetett bizonyítékok

Douglas Groothius megjegyzi, hogy a feltámadáshoz kapcsolódó közvetett bizonyítékok a „korai egyházban már meglévő keresztség kiszolgáltatása, az úrvacsora és a vasárnapi istentisztelet.” (7) 

A keresztség Jézus halálának, temetésének és feltámadásának analógiájára épül. Az úrvacsora Jézus kereszthalálának jelképe. Továbbá elég különös, hogy hithű zsidók péntek estéről szombat vagy vasárnap reggelre rakják az istentiszteletüket. Ugye tudjuk, hogy a legfőbb vasárnap reggeli esemény Jézus feltámadása volt…

  1. A hiányzó motiváció

J. Warner Wallace említi tanulmányaiban és könyveiben, hogy egy konspiráció (összeesküvés elmélet) kialakulásának három motivációs faktora van: hatalom, kapzsiság és vágy valami iránt (esetleg kéjvágy). (8) A tanítványok semmiféle hatalmat nem szereztek azáltal, hogy Jézus feltámadását, mint tényt hirdették, sőt, gyakran kellett menekülniük a zsidó és római hatóságok üldözése elől.

A kapzsisággal kapcsolatban annyit jegyeznénk meg, hogy azt tanították (összhangban Jézussal), hogy nem földi, hanem mennyei kincseket és javakat gyűjtsünk. A kéjvággyal, vágyakozással kapcsolatban pedig a házasság előtti önmegtartóztatást hirdették, valamint a házasság utáni hűséget.

N. T. Wright történész írja a klasszikus művében (The Resurrection of the Son of God), hogy a tanítványoknak semmiféle teológiai motivációjuk nem volt arra, hogy azt hirdessék: Jézus feltámadt a halálból, és az utolsó időben mi is vele együtt feltámadunk.

Mi motiválhatta volna abban a tanítványokat, hogy kitaláljanak egy ilyen történetet? Semmi! Az egyetlen ok, ami miatt azt tanították, hogy Jézus feltámadt, az az volt, hogy mindez valóban megtörtént.

  1. Az ellenséges tanúvallomások

Történeti szempontból, ha az adott eseményt az ellenzők is alátámasztják, akkor hitelessége erősödik. Ha valaki figyelmebe veszi a hatóságok  kijelentését, miszerint a tanítványok lopták el Jézus testét (Mt 28:11-15), akkor a feltámadásról szóló beszámolók igazságtartalma is erősödik.

Azt, hogy egyesek úgy vélték, hogy a tanítványok lopták el Jézus testét (tehát a test valóban eltűnt), megerősíti a Názáreti-kiírás (Nazareth Inscription), ami halálbüntetést ír elő azok felé, akik sírból holttestet lopnak. (9) Továbbá számos hivatkozás utal Jézus feltámadására nem-keresztény oldalról is, többek közt Josephus (10), Tacitus (11), Suetonius (12), (vagy éppen a babiloni talmud).

  1. Számos, feltámadás utáni szemtanú

Végül számos, szemtanúktól származó beszámoló tanúskodik Jézus feltámadásáról. Több ember is látta Jézust élve az alatt a 40 nap alatt, míg feltámadása után itt járt. Többek közt Magdalai Mária (Jn 20:10-18), a Másik Mária, aki Jézus anyjával volt a sírnál (Mt 28:1-10), a római őrök (Mt 28:4), a 11 tanítvány (Jn 21), a két férfi az emmausi úton (Lk 24:3-35), számtalan további tanítvány (Mt 28:16-20), több, mint 500 ember (1Kor 15:6), Jakab (1Kor 15:7) és Pál (1Kor 15:8-9).

Konklúzió

Sok más bizonyítékot is fel lehetne hozni a feltámadás mellett. Csak, hogy magyar vonatkozás is legyen, a történettudomány módszereire gondolva, melyeket fentebb használtunk, meg kell értenünk, jó okunk van arra, hogy azt is elfogadjuk, hogy István volt az első magyar királyunk, nem pedig Spongyabob.

A történetkutatás elismeri, hogy István volt az első királyunk. Módszerei alapján tényként is kezelhetjük Jézus feltámadását is. A kérdés az, hogy mihez kezdünk ezzel az információval? Néhányan megpróbálják nem tudomásul venni, néhányan elutasítják. 

Mások elismerik tényként ezt az eseményt és Jézust feltámadott Úrként dicsőítik. Imádkozunk, hogy Te is ez utóbbi csoporthoz tartozz.

Hivatkozások:

(1) Az idézetek az abibliamindenkie.hu webhelyról származnak.
(2) Gary R. Habermas, Michael R. Licona: The Case for the Resurrection of Jesus (Grand Rapids: Kregel, 2004), 48-50, 64-69.
(3) Josephus Flavius, A zsidók története, XX.200.
(4) Ibid.
(5) Eusebius, Egyháztörténet, XXV.5.
(6) Elsődleges forrásnak a szemtanúk beszámolói számítanak, másodlagos forrásnak pedig azok, akik ismerték a szemtanúkat.
(7) Douglas Groothius, Christian Apologetics: A Comprehensive Case for Biblical Faith (Downers Grove; Nottingham, UK: IVP Academic; Apollos, 2011), 553-554.
(8) Lsd. J. Warner Wallace, “Rapid Response: I Think the Disciples Lied About the Resurrection,” Cold-case Christianity.com (October 17, 2016), retrieved April 11, 2017, http://coldcasechristianity.com/2016/rapid-response-i-think-the-disciples-lied-about-the-resurrection/.(9) Lsd. http://www.biblearchaeology.org/post/2009/07/22/The-Nazareth-Inscription-Proof-of-the-Resurrection-of-Christ.aspx#Article.
(10) Josephus Flavius, A zsidók története, XX.9.1.
(11) Tacitus, Annals XV.
(12) Suetonius, Lives of the Caesars-Claudius 25 és Suetonius, Lives of the Caesars-Nero 16.

A cikk eredetileg a protesto blogon jelent meg, forrása ITT