Jézus feltámadásának kérdése az egyik legérdekesebb és legkevésbé filozofikus téma az apologetikában, de mégis két szempontból a legfontosabb: Isten léte szempontjából és a kereszténység igazsága szempontjából. Ugyanis míg a különböző istenérvekkel (kozmológiai istenérvek, teleológiai istenérvek axiológiai istenérvek stb.) az egyistenhitig (monoteizmus) tudjuk szűkíteni a teizmust, addig Jézus feltámadásával ki tudjuk zárni a másik két nagy monoteista világvallást: az iszlámot és a zsidót. Tehát Jézus feltámadása bizonyíték Isten léte mellett és bizonyíték a kereszténység igaza mellett. De vajon a feltámadás valóság vagy mese?
A feltámadásba vetett hit nem pusztán vakhit. Természetesen lehet igaz hívő valaki úgy, hogy nem tudja racionálisan alátámasztani a feltámadásba vetett hitét, de ha Pál apostol példáját tartjuk szemünk előtt, akkor törekedhetünk hitünk racionális megértésére („Hitetek mellé ragasszatok tudást”), és Jézus feltámadásának megvédésére (ApCsel 17).
A mostani vizsgálatunk során nem fogjuk Istentől ihletett írásként kezelni a Bibliát, hanem elfogulatlanul, pusztán ókori dokumentumként viszonyulunk hozzá és úgy próbáljuk a lehető legpontosabb és legtöbb megbízható információt felmutatni e kérdéssel kapcsolatban belőle, mint ahogyan azt bármely más ókori művel tennénk. Ugyanis ha ateistákkal, muszlimokkal, zsidókkal vagy épp buddhistákkal beszélgetünk a témáról, nem fogják azt Isten ihletett szavaként elfogadni.
Pál apostol azt írja a korinthusi gyülekezetnek, hogy ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló minden igehirdetés és hiábavaló a hit. Így a kereszténység szíve, középpontja a feltámadás. Magyarul: ha Jézus nem támadt fel, a kereszténység időpazarlás.
A továbbiakban 5 történelmi tényt szeretnék felmutatni a feltámadás kapcsán, majd felmutatni, miért is buknak el az alternatív magyarázatok, végül pedig amellett érvelek, hogy a feltámadás a történelmi tények legvalószínűbb magyarázata.
A történelmi tények Jézussal kapcsolatban
A feltámadással kapcsolatban kétféle apologetikai megközelítéssel találkozhatunk. Az egyik szerint a feltámadás a legjobb magyarázat bizonyos történelmi tényekre (William Lane Craig, Gary Habermas). Így működik például az orvoslás is: mikor elmegyünk a rendelőbe és elmondjuk a panaszainkat az orvosnak (köhögés, fájó torok, tüsszögés stb.), ő ezen tények legjobb magyarázatát fogja keresni, és jelen esetben megállapítja a megfázást, majd felírja a gyógyszert.
A másik megközelítés kicsit bonyolultabb, a bayesiánus valószínűségszámítást veszi alapul és abból indul ki, hogy mennyire valószínű Jézus feltámadása az alapján, amit tudunk (mielőtt ismernénk a bizonyítékokat), majd csak ez után adja hozzá a bizonyítékokat és számolja újra a valószínűséget. Ezt képviseli Richard Swinburne vagy éppen Timothy McGrew.
Mielőtt azonban bármit is mondunk, ki kell térnünk arra, hogy milyen szerepet játszik Isten léte vagy nemléte az érvelés során. Ugyanis ha Isten nem létezik, akkor nincsenek csodák, márpedig a feltámadás a csoda mintapéldája. Tehát lehetetlen érvelni a feltámadás mellett, ha nem léteznek csodák és Isten sem létezik. Azonban ha valaki őszintén keresi a válaszokat, akkor háromféle megközelítés közül választhat.
Lehet, hogy valaki semlegesként indul, nem zárja ki a természetfölötti események lehetőségét (például az istenérvek miatt) és elfogadja, hogy a legvalószínűbb, legjobb magyarázat a helyes, így a feltámadás igazolja Isten létét.
Lehet továbbá, hogy valaki elfogadja Isten létét, de nem keresztény, így számára Isten léte nem kérdés, így szükségtelen erre kitérni.
Végül lehet, hogy valaki elfogultan áll hozzá ehhez a kérdéshez és nem hajlandó kilépni a világnézeti keretei közül, így számára akkor is 0 lesz a valószínűsége a feltámadásnak, ha minden bizonyíték azt támasztja alá – hiszen csodák nem történhetnek. Ezzel a megközelítéssel azonban két probléma is van: egyrészt körkörös érvelés, tehát feltételezi azt, hogy a kérdés már az előtt eldőlt, hogy azt megvizsgálnánk, és kizárólag az ateizmus a helyes világnézet. Másrészt pedig nem őszinte álláspont, hiszen nem engedi, hogy a bizonyítékok vezessék. Azonban itt megtehetjük, hogy felmutatjuk: a teizmus a valószínűbb világnézet, hiszen jó okunk van azt feltételezni, hogy Isten létezik (lsd. pl. a leibnizi és a kalám kozmológiai istenérvet).
Még egy dolgot meg kell említsünk a hosszú bevezető részeként. A feltámadásról szóló apologetikai megközelítés és viták során alapvetésként mindenkinek el kell fogadnia az ún. tanúságtétel/bizonyság elvét (Principle of Testimony). Ez az elv annyit takar, hogy ha nincsenek ellenkezőjéről tanúskodó bizonyítékaink, elfogadjuk, elhisszük azt, amit mások mondanak nekünk arról, amit tettek vagy láttak. Ezt az alapelvet használjuk a mindennapjainkban, így nem lenne túl őszinte hozzáállás pont most elvetni. Gondoljunk bele: hányan néztünk már bele több óriástávcsőbe, és egyesítettük az ott kapott óriási mennyiségű adatot ahhoz, hogy saját szemünkkel is meggyőződhessünk arról, hogy léteznek fekete lyukak? Nem sokan. Honnan tudjuk, hogy léteznek és egy tényleges fekete lyukról készült fényképet láthattunk nemrég?
(1) A feltámadásba vetett hit alapjai
Mivel egy kétezer évvel ezelőtti eseményről értekezünk, az első fontos lépés, hogy belehelyezkedünk az adott kor emberének (1. századi zsidó) gondolkodásába. N. T. Wright Újszövetség-kutató szerint nem élt olyan zsidó Jézus korában, aki azt gondolta volna, hogy a messiásnak meg kell halnia, majd fel kell támadnia. A zsidók ugyanis egy harcos-király messiást vártak, aki kiűzi a rómaiakat és újra független állammá teszi Izraelt. És mivel Jézustól nem ezt kapták, a tanítványoknak minden okuk meg lett volna arra, hogy csalódottan hazamenjenek és visszatérjenek a munkájukhoz.
Továbbá nem csak, hogy nem hittek egy meghaló és feltámadó messiásban a korabeli zsidók, de magát a feltámadást is csak a világ legvégére tudták helyezni. Nem hittek abban, hogy 1-1 ember feltámadhat, sem abban, hogy többen is akár feltámadhatnának a világ vége előtt.
Mindezt figyelembe véve a kérdés: honnan jöhet tehát a tanítványok feltámadásba vetett hite?
(2) Keresztre feszítés
John Dominic Crossan kritikus szerint „Jézus kereszthalála Poncius Pilátus alatt történelmileg olyan biztos, amennyire csak lehet.”
Legalább négy jó érvünk van amellett, hogy a názáreti Jézus kereszthalált halt. Az első bizonyíték nem más, minthogy számos ókori, egymástól független forrás is beszámol erről – keresztények és nem-keresztények egyaránt. Nagyon valószínű, hogy Josephus Flavius „A zsidók története” XVIII:3-ban beszámol erről az eseményről, de ír róla Tacitus, Mara bar Serapion és Liuciánusz is. A keresztény forrásokban szinte mindenütt megtaláljuk Jézus kivégzését: nem csak a négy kanonikus evangéliumban, hanem az Újszövetség számos más levelében is, de a kánonon kívüli keresztény irodalom is említést tesz róla. Továbbá a számos pozitív forrás mellett egyetlen ókori forrás sincs, ami ezt az eseményt kétségbevonná.
A második bizonyíték nem a források számosságán, hanem a koraiságukon alapul. Pál már 55 előtt beszél a keresztre feszítésről, és a legkorábbi beszámoló is hozzá kapcsolódik, ami nem más, mint az 1korinthus 15:3. Minden kutató megegyezik abban, hogy ez a tradíció Pál előtti, ő is átvette valahonnan, tehát legkésőbb 20 évvel az eseményt követően már megbízható forrás áll rendelkezésünkre.
A harmadik bizonyítékot Mike Licona részletesen is kifejti, itt csak megemlítenénk: a szenvedéstörténet pontos részletei és leírása is arra vezette még a szkeptikus történészeket is, hogy Jézus kereszthalálát történelmi tényként kezeljék.
Végül pedig a keresztre feszítés halálos pontossága is ezt erősíti meg: egyetlen emberről sem tudnak a történészek, aki egy teljes keresztre feszítést túlélt volna.
Bár nyitottak a lehetőségekre, a történészeket is a valószínűségek vezetik. És mivel erős bizonyítékaik vannak a keresztre feszítés mellett és nincsenek bizonyítékaik az ellenkezőjére, a történészek jelenlegi álláspontja az, hogy a názáreti Jézus kereszthalált halt.
(3) Temetés
Már akkor is jó okunk lenne feltételezni azt, hogy Jézust eltemették, ha csak nem-kereszétny forrásokra hivatkozhatnánk, ugyanis Jézus zsidó volt és az Ószövetség kötelezővé teszi a holtak eltemetését, ugyanis a földet szentnek tekintették, márpedig a szabadon hagyott test „beszennyezte volna” a szent földet. Vannak azonban további érvek is amellett, hogy Jézust eltemették:
Először is Arimátiai József. A történészek számára további megerősítést adott a sír tulajdonosa afelől, hogy a temetés tényleg történelmi esemény volt, hiszen a zsidó nagytanács tagját említik a források, mint aki ott volt Jézus temetésénél. Ha a temetés kitaláció lett volna csupán, semmi okuk nem lett volna a keresztényeknek egy olyan személyt megnevezni a sír tulajdonosának, akinek valódiságát pillanatok alatt cáfolni lehetett volna.
Másodszor a temetésről szóló korai beszámolók. Említettük már korábban Pál idézetét az 1Korinthus 15-ből. A történészek, akik az idézet felépítését vizsgálták megállapították, hogy nem Pál írta eredetileg azt, hanem egy ősi himnuszból ered. Még az ateista Újszövetség-kutató Barth Ehrman is Jézus halála utáni pár hónapra keltezi ezen bizonyíságtételt, és úgy véli, Pál Jeruzsálemi tartózkodásakor – ami Jézus halála után 2-3 évvel történt – vette át ezt a hagyományt.
A harmadik nyomós ok a temetés mellett az alternatív magyarázatok hiánya. Ha valahova máshova temették volna Jézust, akkor azzal találkoznunk kéne az ókori forrásokban, legalább említés szintjén, hiszen a kereszténység ellenségei számára ez lett volna az első kapaszkodó, amellyel hitelteleníthették volna ezt az új mozgalmat. Természetesen számos további érvet lehetne még felsorolni a temetés megbízhatósága mellett, de hely szűkében itt megállunk.
(4) Üres sír
A történészek legalább 4 bizonyítékra alapozzák azon véleményüket, hogy Jézus sírja üres volt. Gary Habermas kutatása alapján a témát vizsgáló történészek 75%-a fogadja el történelmi tényként az üres sírról szóló beszámolót – legyenek azok ateisták vagy sem. De mi is ez a 4 bizonyíték?
Először is az üres sír felfedezéséről egymástól független, korai beszámolók tesznek említést. Mind a négy evangélium, Márk, Máté, Lukács és János evangéliuma is megemlíti, nem beszélve Pál már korábban bemutatott levelére. Ez azért fontos, mert ezen források egymástól független, megbízható történelmi adatokat tartalmazó források – még akkor is, ha valaki nem fogadja el az összes bennük található információt.
Másodszor, Márk üres sírról szóló beszámolójának egyszerűsége is bizonyítékul szolgál arra, hogy itt nem valami misztikus kitalációval van dolgunk, ugyanis Márk leírását nem jellemzik későbbi legendás elemek, semmi teologizálás, semmi felesleges sallang nem rakódott rá a szövegre. Ha valaki „élesben” szeretné látni, hogy mi is győzte meg a szkeptikus történészeket is Márk beszámolójának történetiségéről, elég csak összehasonlítania azt a sokkal később keletkezett „Péter evangéliumával”.
A harmadik bizonyíték nem más, minthogy nők fedezték fel az üres sírt és erről mind a 4 evangélium beszámol. Az ok, ami miatt ez erős bizonyítéknak számít nem más, mint hogy abban a korban a nőket egyáltalán nem tartották megbízható szemtanúknak. Ha mindenképp elhitetni akarták volna az üres sírt, mert az kitaláció, megbízható férfiakat (Péter, János stb.) írtak volna a történetbe.
Végül a legkorábbi zsidó válasz, ami tulajdonképpen vád a keresztények felé, szintén az üres sír kapcsán szolgál bizonyítékul. A Mt 28:11-15- ben azt olvassuk, hogy a zsidók azt terjesztették, hogy a tanítványok vitték el a sírból Jézus testét, ezért üres az. Tehát a zsidók tudtak az üres sírról és ahelyett, hogy nyilvánosan kivonultak volna és felmutatják Jézus testét (ha nem üres a sír ezt tették volna), a tanítványokat kezdték el vádolni. Ráadásul Máté megemlíti, hogy az evangélium megírása napjáig is ez terjedt köztük, tehát a zsidók nem tagadták, hogy üres lett volna Jézus sírja.
Ha tehát ugyanazokkal a kritériumokkal vizsgáljuk a szövegeket, mint bármely más ókori szöveget, akkor láthatjuk, hogy erős és valószínű bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy Jézus sírja valóban üres volt.
(5) Jézus megjelenései
A következő tény, amit a feltámadás kapcsán vizsgálnunk kell nem más, minthogy különböző helyeken egymástól eltérő csoportok állították azt, hogy azt tapasztalták, hogy az élő Jézus megjelent számukra halála után.
Ez természetesen önmagában nem jelenti azt, hogy Jézus feltámadt a halálból, mindössze arról van szó, hogy egymástól független csoportok állították azt, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal. Amiért még a szkeptikus kutatók is elismerik ezt nem más, mint a már többször említett páli idézet az 1Korinthus 15-ből, ahol az 5-8. versekben ezt írja Pál:
…és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
Először is a „tizenkettőnek” történő megjelenésről tudjuk, hogy Lukács és János evangéliuma is említést tesz. Ami miatt ez fontos az a megjelenések természete: mindkét esetben olyan részletekkel szolgálnak, melyek igazolják, hogy Jézus nem valami lelki értelemben támadt fel (enni és inni kér tőlük stb.).
Beszél továbbá az 500-nak való megjelenésről, ami kiemelten fontos a kérdés szempontjából. Ugyanis megemlíti Pál, hogy vannak közülük olyanok, akik már elhunytak, de vannak olyanok, akik még most is élnek. Tehát meg lehetett őket kérdezni, igazolni lehetett Pál állítását, éltek még szemtanúk! Tényleg voltak tehát olyanok, akik állításuk szerint találkoztak a feltámadt Jézussal.
Megemlíti Pál Jakabot is, Jézus testvérét, ami azért érdekes, mert Jézus testvérei nem hittek Jézusban addig, amíg ő köztük élt, viszont a halála után történt valami, ami a megtérésüket eredményezte; ráadásul úgy, hogy Jakab vezető szerepet töltött be a korai egyházban. Mi lehetett az? Képzeljük magunkat Jakab helyébe: egész életünkben szkeptikusok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a testvérünk lenne a messiás. Látjuk elbukni, meghalni és eltemetni. Mindezek után mégis mi győzne meg minket arról, hogy ő volt a megígért messiás?
Mindezek odáig vezették Gerd Lüdemann, Újszövetség-kritikust, hogy kimondja: „Történelmileg biztosra vehető, hogy a tanítványoknak olyan tapasztalataik voltak Jézus halála után, melyekben Jézus a feltámadott Krisztusként jelent meg számukra.”
Összefoglalás
Hol is tartunk eddig? 5 történelmi ténynek adtunk alapto: (1) a feltámadásba vetett hit alapjainak, (2) a keresztre feszítésnek, (3) a temetésnek, (4) az üres sírnak és (5) a benne hívők élményeinek. Mindezek után nézzük meg röviden, hogy milyen magyarázatokat adnak rá nem-keresztény oldalról.
Az alternatív hipotézisek
Összeesküvés-elmélet
E szerint a feltételezés szerint a tanítványok ellopták Jézus testét – ugye ezzel vádolták a zsidók őket. Ami fontos, hogy nincs élő kutató, legyen az akár szkeptikus akár nem, aki elfogadná ezt az elméletet. Most csak röviden két érvet említenénk meg, ami miatt ez az elmélet elbukott.
Először is a tanítványok képesek voltak meghalni a hitükért, azért, mit hirdettek. A kérdés: vajon mennyien lennének képesek meghalni egy hazugságért? És vajon tényleg nem akadna csak egyvalaki a 11 tanítvány közül, aki felfedné az összeesküvés elméletet gyávasága és az élete féltése miatt? A tény, hogy a tanítványok képesek voltak meghalni a hitükért mutatja azt, hogy őszintén hittek abban, hogy Jézus feltámadt a halálból.
Másodszor a tanítványok egyszerű emberek voltak. Halászok, kétkezi munkások, nem valami brilliáns stratégák, ráadásul semmi anyagi érdekük nem fűzte őket ahhoz, hogy a feltámadás-összeesküvést kitalálják. Nem véletlen, hogy nincs ma szakértő, aki elfogadná ezt a hipotézist.
A rossz sír-elmélet
E szerint a feltételezés szerint mindössze annyi történt, hogy összekeverték a sírokat és hajnalban rossz helyre mentek az asszonyok, ezért találták azt üresen. Ezt sem vallja egy kutató sem napjainkban, nem véletlenül.
Tudjuk, hogy a nők nagy figyelmet szenteltek annak, hogy hova lett Jézus eltemetve (Lukács 23:55), márpedig a bevezetőben is említett tanúságtétel elve alapján nem vethetjük el önkényesen ezt az információt. Ha a nők tudták hol a pontos helye a sírnak (és rajtuk kívül a zsidók is), mindössze később újra ellenőrizniük kellett volna a helyszínt és kiderült volna számukra a tévedés. Esetleg a zsidók mutathattak volna rá erre ahelyett, hogy a test ellopásával vádolják a tanítványokat. E szerint a hipotézis szerint senki meg sem próbálta ellenőrizni a nők beszámolóját. Nem véletlen, hogy senki nem veszi már komolyan napjainkban.
Ájulás-elmélet
E szerint a feltételezés szerint Jézus valójában nem is halt meg a kereszten, csak elájult. Azonban olyan sok érv szól ez ellen a hipotézis, hogy a muszlim hittudósokon kívül nem igazán találunk képviselőjét. A katonák, József és Nikodémus szerint is meghalt Jézus a kereszten, ami azért fontos, mert a római katonák profik voltak a halál beálltának megítélésében és a kivégzés végrehajtásában: akit meg akartak ölni, azt meg is ölték, nem véletlenül nem tudunk teljes keresztre feszítést túlélt emberről. Továbbá Jézus sem úgy jelent meg a tanítványoknak, mint valami félholt, aki éppen most mászott ki a sírból, egy többmázsás követ elhengerítve, több kilométeres utat megtéve a következő faluig.
Nem véletlenül írja George Hanson: „Nehéz elhinni, hogy a XVIII. századi racionalizmusnak ez volt a kedvenc magyarázata.”
A hallucináció-elmélet
E szerint a feltételezés szerint a tanítványoknak hallucinációik vagy látomásaik voltak a feltámadt Jézusról, valójában azonban nem találkoztak vele. Röviden két okot említenénk, ami miatt ez az elmélet nem állja meg a helyét.
Először is nehéz vele magyarázni a megjelenések sokféleségét. Nem csak egy ember látta Jézust, hanem többen is. Nem csak egyszer, hanem többször is. Nem csak egy helyen és egy bizonyos körülmény közepette, hanem több helyen, több különböző helyzetben. A hallucináció egyrészt nem magyarázná meg ezt a sokféleséget. Ami viszont a nagyobb probléma, hogy nem ad magyarázatot a fent vázolt tényekre. Ha a tanítványok hallucináltak, mi a magyarázat az üres sírra? Mi a magyarázat arra, hogy miért hallucináltak? Hiszen nem ez volt a korabeli zsidó elvárás, szomorúan és csalódva mehettek volna haza.
Így ez a hipotézis több okból is elbukik, mint megfelelő válasz a fenti tényekre.
Isten feltámasztotta Jézust a halálból
Nem maradt más hátra, minthogy összehasonlítsuk a fenti hipotéziseket a tanítványok állításával, miszerint Jézus feltámadt a halálból.
Ezen magyarázat a legjobb magyarázata a fenti tényeknek: egyszerre ad választ ad arra, hogy miért találták üresen Jézus sírját a kereszthalála utáni vasárnapon és arra, hogy mi a magyarázat a tanítványok tapasztalatára a feltámadt Jézussal kapcsolatban. Választ ad arra, hogy miért tért meg Jakab, Jézus testvére, és választ ad arra, hogy miért hirdették Jézus tanítványai a feltámadott messiást minden előzetes váradalom ellenére, végül választ ad arra, miért voltak hajlandók még az életüket is kockára tenni ezért.
Következtetés
Ahogyan tehát láttuk, egyik materialista magyarázat sem tudja kielégítően magyarázni a Jézus halálával kapcsolatos tényeket, míg a feltámadás-elmélet tűnik a legjobb magyarázatnak. Ezen a ponton a feltámadásban kétkedők egyetlen dolgot tehetnek: kétségbe vonják Isten létét. Ez azonban nem lehet megoldás a muszlim és zsidó emberek részéről, ők nem hivatkozhatnak Isten nemlétére.
Hogyan felelhetünk tehát azoknak, aki azt állítják: nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy Isten létezzen? Ahogyan az elején is említettük, kétféle megközelítési mód lehetséges.
Az egyik módszer szerint felmutathatjuk, hogy Isten léte igenis valószínű a felmutatott bizonyítékok alapján, jó érvek szólnak a teizmus mellett, melyeket a honlapunkon is folyamatosan közzéteszünk.
A második módszer kapcsán merül fel a már említett bayeziánus valószínűségszámítási módszer. Ugyanis bármennyire is valószínűtlennek tűnhetett Isten léte még az előtt, hogy a fenti bizonyítékokat megvizsgáltuk volna, mihelyst számításba vesszük azokat, Isten léte valószínűbbé válik, mint a nemléte.
„A vallási relativizmus és pluralizmus korában Jézus feltámadásának történelmi bizonyítékai olyan szilárd alapot nyújtanak, amin a keresztények biztosan állhatnak… racionális embert már nehezen hibáztathatnak akkor, ha hisz abban, hogy az első húsvét reggelén egy isteni csoda történt.” – William Lane Craig