A Római Katolikus Egyház a reformációra válaszul, 1546-ban a Tridenti Zsinaton a Bibliai kánon részeként fogadta el ’tévedhetetlenül’ az ún. deuterokanonikus könyveket. Azzal, hogy ezek a könyvek egyháztörténetileg mennyire tekinthetők a kánon részének, milyen érveket hoznak fel a kanonicitásuk mellett a katolikus teológusok és miért nem bizonyulnak helyesnek ezek az érvek, egy korábbi tanulmányban már foglalkoztunk. Most azonban ezen deuterokanonikus könyvek teológiai és történelmi tévedéseire szeretnénk a hangsúlyt fektetni, ugyanis ezek megléte automatikusan a bibliai kánonon kívülre helyezi őket. Magyarán: ha történelmi vagy teológiai ellentmondást tartalmaz egy könyv a többi bibliai irattal szemben, akkor nem tekinthetjük azt a kánon részének, ugyanis az ortodoxia az egyik követelménye a kanonicitásnak.
Deuterokanonikus könyvek: [gör. ‘a második kánonhoz tartozó’]: Sziénai Sixtustól (1520-69) eredő elnevezése a Biblia azon könyveinek, amelyeknek kánoni voltát egy ideig kétségbe vonták, szemben a mindig kánoninak tekintett könyvekkel. – A deuterokanonikus ószövetségi könyvek: Judit, Báruk, Bölcsesség, Dániel gör. kiegészítései, Eszter, 1Makkabeus, 2Makkabeus, Sirák, Tóbiás. [Katolikus Lexikon]
A deuterokanonikus könyvekben található hibákat és ellentmondásokat két részre oszthatjuk: teológiai és történelmi tévedések. A cikkünk is e két szempont alapján vizsgálja majd e kérdést és igazolja, hogy ezen könyvek beemelése a katolikus kánonba súlyos tévedés volt a Római Katolikus Egyház részéről. [A hivatkozások az alábbi linken ellenőrizhetők: http://szentiras.hu/SZIT]
A. Teológiai tévedések
Tóbiás könyve engedélyezi a varázslást, mágiát
Tóbiás 6:5-8 5Ekkor így szólt hozzá az angyal: „Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak.” 6A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. 7Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: „Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?” 8Így felelt neki: „Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.
Valóban elűzné a gonosz szellemeket a hal szívének és májának elégetésekor keletkezett füst? Valóban Isten angyala ajánlaná ezt Isten népének? Természetesen nem. Mivel ez a könyv olyan mágiát propagál, mely teljes mértékben ellentétes Isten parancsával, nincs helye a bibliai kánonban.
Üdvösség cselekedetek által
Tóbiás 4:11 „A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.”
Tóbiás 12:9 „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.”
Sírák 3:3, 30: “Aki tiszteli apját, levezekli bűneit… az irgalmas szeretet bűnöket engesztel.”
A Szentírásból tudjuk, hogy az alamizsna (pénz vagy étel felajánlása szegényeknek), a szülők tisztelete vagy éppen az irgalmas szeretet nem veszi el a bűneinket, nem engeszteli ki azokat. Jézus Krisztus vére az, ami megtisztíthat bennünket, nem pedig a szegényeknek felajánlott pénz vagy étel.
A 3Móz 17:11 szerint az engesztelés áldozat vére által történik:
“Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.”
Az újszövetségi párhuzam ugyanerről tanúskodik:
“Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” 1Jn 1:7.
Ez tehát szintén egy olyan teológiai ellentmondás, mely diszkvalifikálja Tóbiás és Sírák fia könyvét a Bibliából.
Pénz, mint a holtak bűneiért való felajánlás
2Makkabeusok 12:43: Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüstdrachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.
Elfogadhatja-e bárki keresztény hívőként, hogy a Biblia azt tanítja, hogy pénzt ajánlhatunk fel holtak bűneiért? [Megj.: az idézet kontextusa a holtakért való áldozatfelajánlás, ahogyan a Szent István Társulat felirata is megjegyzi]
Egyéb problémák Tóbiás könyvével
A Tóbiás 14:1-ben azt olvassuk, hogy 112 éves korában halt meg. Viszont ha megnézzük azt, amit a születéséről ír (1:3-5) és azt, hogy állítása szerint az asszír fogságig élt, több, mint 200 évesnek kellett volna lennie.
A Tóbiás 1:6 szerint egyedül ment fel Jeruzsálembe, majd az 5:13 szerint Azarjával, majd a 14. vers szerint többedmagával ment fel korábban oda.
B. Történelmi tévedések
Judit 1:1 „Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban.”
Nabukodonozor [Nebukadnezár] Babliónia királya volt (2Kir 24:1), nem pedig Asszíriáé.
Báruk 6:2 “Ha majd megérkeztek Babilonba, ott maradtok évekig, hosszú ideig, a hetedik nemzetségig. Utána azonban békében kivezetlek onnan benneteket.”
Báruk könyve próféciája azt állítja, a zsidók 7 nemzetségen keresztül maradnak babiloni fogságban, szemben a jeremiási próféciával:
“Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.” (Jer 25:22)
És mivel Isten önmagának nem mondhat ellent, a két könyv pedig mindkettő próféciát Istentől jövőnek nevezi, valamelyik téved. És amelyik téved, nem maradhat a kánon része.
Konklúzió
Nyilvánvaló, hogy súlyos problémák vannak a deuterokanonikus könyvekkel, a varázslás, a pénzért vagy alamizsnáért való bűnbocsánat elnyerésének propagálásától kezdve, a belső ellentmondásokon keresztül a történelmi tévedésekig – telve van hamis és bibliátlan tanításokkal, így nem tekinthetők ihletettnek. Ez is azt bizonyítja, hogy a Római Katolikus ún. Szenthagyomány valójában nem apostoli hagyomány, a katolikus Tanítóhivatal pedig nem tévedhetetlen.
