A homoszexualitást propagáló szervezetek és egyének részéről az egyik leggyakrabban hangoztatott érv a homoszexualitás mellett (szemben például az alkoholizmussal vagy pedofíliával stb. melyek hasonló hajlamok), hogy a homoszexuálisok senkinek sem ártanak/a homoszexualitás senkinek nem árt.
A homoszexuális életforma azonban, ahogy látni fogjuk, telve van promiszkiutással és a betegségek/fertőzések iránti megnövekedett rizikófaktorral, annak ellenére, hogy a melegjogi aktivisták minden erejükkel azon vannak, hogy ezeket leválasszák a homoszexualitásról. A bizonyítékok azonban nem támasztják alá ezen törekvésüket.
„Az Egyesült Királyságban végzett egyik újabb kutatás kimutatta, hogy a homoszexuálisok 50%-al nagyobb eséllyel szenvednek depressziótól, mint a társadalom többi része… az öngyilkosság esélye 200%-al nő akkor, ha az egyén elkötelezi magát a homoszexuális életformánál… a homoszexuálisok élettartama átlagosan 24 évvel rövidebb, mint a heteroszexuálisoké… Bár a Health 24 cikke azt sugallta, hogy a homoszexuálisok körében az anti-homoszexuális kulturális és családi nyomás miatt magas az öngyilkossági ráta, tapasztalaton alapuló tesztek kimutatták, hogy nincs összefüggés a homoszexuálisok egészségügyi kockázatai és a társadalmi tolerancia mértéke között. A homoszexuálisok az USA-ban és Dániában is – ez utóbbi országot tekintik általában a legtoleránsabbnak a homoszexuálisok felé – átlagosan a korai 50-es illetve 40-es éveikben halnak meg, ha az AIDS a halál oka. Eközben mindkét ország polgárainak átlagos életkora 75-80 év között mozog.” [1]
„A mellrák a leggyakoribb diagnosztizált ráktípus a nők körében, ez a vezető halálok az USA-ban, rákban elhunyt nők között a bőr- és tüdőrák után. A legújabb kutatások olyan rizikófaktorait azonosították a mellráknak, melyek különbözően hatnak a leszbikus és biszexuális nőkre, mint például a meddőség, a magas alkoholfogyasztás és túlsúly, melyek ezt a társadalmi réteget nagyobb kockázatnak teszik ki a mellrákkal szemben, mint heteroszexuális társaikat.” [2]
Promiszkuitás
Bár társadalmilag elfogadható lehet azon érvelés a homoszexuálisok és az őket támogató aktivisták részéről, hogy férfi-férfi és nő-nő közti (monogám) szexuális aktus nem árt senki másnak, a tény az, hogy a homoszexualitás nem egy monogám életforma. A homoszexuálisok természetük szerint a promiszkuitást preferálják, ahogyan a kutatásokból is látni lehet.
„Egy 2583, idősebb homoszexuális egyén szexuális profilját vizsgáló kutatást tet közzé a Journal of Sex Research-ben Paul Van de Ven, melyben kimutatta, hogy „átlagosan egy főre lebontva a szexuális partnerek száma [a homoszexuálisoké] 101-500 közé tehető”. Továbbá 10.2%-15.7%-a a vizsgált homoszexuálisoknak 501-1000 partnerrel folytatott szexuális viszonyt, míg további 10.2%-15.7%-a 1000-nél is több partnerrel volt együtt élete folyamán. [3]
AIDS és homoszexualitás
Az USA népességének mindössze 2%-a meleg, mégis ők felelősek a HIV fertőzések 61%-áért:
“A férfiak azon csoportja, akik férfiakkal folytatnak szexuális aktust, a legsúlyosabban érintett az új HIV-fertőzésekkel szemben. Míg a CDC (Center for Disease Control) úgy becsüli, hogy az MSM (férfival szexelő férfiak) az USA népességének 2%-át teszik ki, a HIV-fertőzöttek többségét (61%, 29.300) ők tették ki 2009-ben. A fiatal homoszexuális férfiak (13-29) a legkomolyabban érintettek, több, mint a negyede az új HIV-fertőzötteknek közülük kerül ki (27%, 12.900 2009-ben). [4]
“A meleg, biszexuális és egyéb férfi, akinek más férfival volt homoszexuális kapcsolata az USA lakosságának 2%-át teszik ki, mégis az a közösség, mely a leginkább fertőzött a HIV fertőzés által és az egyetlen olyan társadalmi csoport, melyben az új fertőzöttek száma a korai ’90-es évektől folyamatosan növekszik…” [5]
Ha a homoszexualitás senkinek sem árt, miért mutatják azt a statisztikák, hogy az AIDS sokkal magasabb körükben, mint a heteroszexuális társadalomban?
A homoszexualitás és a csökkent élettartam
1. A meleg férfiak élettartama rövidebb, mint a heteroszexuálisoké: “A meleg és biszexuális férfiak várható élettartama 8-20 évvel kevesebb, mint a többi férfié.” [6]
2. “2007-ben a homoszexuális és biszexuális férfiakat 44-86-szor nagyobb eséllyel diagonsztizálták HIV fertőzéssel a többi férfihoz képest, és 40-77-szer nagyobb eséllyel, mint a nőket.” [7]
3. A homoszexuálisok körében magasabb a családon belüli erőszak: “A családon belüli erőszak előfordulása a homoszexuálisok között majdnem kétszer akkora, mint a heteroszexuális népesség körében.” [8]
Ha a homoszexualitás nem árt senkinek, miért csökken jelentősen a homoszexuális férfiak élettartama a heteroszexuálisokéhoz képest (1)? Miért diagnosztizálják őket 44-86-szor nagyobb eséllyel HIV-fertőzéssel (2)? Miért duplája körükben a családon belüli erőszak (3)?
Mivel különböző viselkedésformáknál szinte kizárt, hogy ne hassanak senkire az egyénen kívül, a fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás mind az egyénre, mind a társadalomra veszélyes hatással van. Virágzik a promiszkuitás, megnövekedtek az egészségügyi kockázatok. A tények ellentétben állnak a homoszexuálisok és őket pártoló aktivisták gyakran hangoztatott kijelentésével, miszerint „a homoszexualitás nem árt senkinek.”
[1] https://www.lifesitenews.com/news/study-homosexual-lifestyle-strongly-linked-to-depression-suicide
[2] Gay and Lesbian Medical Association, glma.org/index.cfm?fuseaction=feature.showFeature&FeatureID=319&E:\ColdFusion9\verity\Data\dummy.txt
[3] “A Comparative Demographic and Sexual Profile of Older Homosexually Active Men,” Journal of Sex Research 34 (1997): 354.
[4] Center for Disease Control, cdc.gov/nchhstp/newsroom/HIVIncidencePressRelease.html
[5] Center for Disease Control, http://www.cdc.gov/hiv/topics/msm/index.htm
[6] Robert S. Hogg et al., “Modeling the Impact of HIV Disease on Mortality in Gay and Bisexual Men,” International Journal of Epidemiology 26 (1997): 657.” Exodus Global Alliance, exodusglobalalliance.org/ishomosexualityhealthyp60.php
[7] Center for Disease Control, http://www.cdc.gov/hiv/topics/msm/index.htm
[8] Gwat Yong Lie and Sabrina Gentlewarrier, “Intimate Violence in Lesbian Relationships: Discussion of Survey Findings and Practice Implications,” Journal of Social Service Research 15 (1991): 41–59.” exodusglobalalliance.org/ishomosexualityhealthyp60.php
