Rengetegszer hallani az ateisták részéről (Richard Dawkins az egyik fő promótere), hogy „A kereszténység nem igaz vallás, hiszen csak azért hisznek sokan benne, azért tartják igaznak, mert keresztény kultúrkörben/családban nőttek fel. Ha a Közel-Keleten születnek ugyanezen emberek, akkor muszlimok lennének.” Ez azonban körülményekre hivatkozó személyeskedés, érvelési hiba: ad hominem.
A körülményekre vagy motivációra hivatkozó személyeskedésnek azt nevezzük, mikor a kritikus kritikája pusztán a vele szemben érvelő egyén körülményeire/motivációjára hivatkozva veti el annak érvét.
Példa: tegyük fel, hogy egy politikus amellett érvel a parlamentben, hogy emelni kéne a benzinre kivetett adókat, míg ellenfele azzal érvel, hogy a beadványt indítványozó feleségének cége a benzinből befolyó adók mértékétől függően gyarapodik, így az erősen érdekelt abban, hogy e mellett érveljen. A beadványt megakadályozni szándékozó politikus ebből azt a következtetést vonja le, hogy ellenfele téved, mivel elfogult. Itt a kötekedő politikus a körülményekre hivatkozó személyeskedés csapdájába esik, hiszen csak azért, mert ellenfele érdekelt az adóemelésben, még nem biztos, hogy az érve és az álláspontja hibás.
Így az ateisták érve mintapéldája a fenti érvelési hibának, hiszen a körülmények, ami miatt egy adott egyén keresztény lesz egyáltalán nem relevánsak a kereszténység igazsága mellett felhozott érvei szempontjából. Bár lehet abban igazság, hogy szerepet játszik valaki kereszténnyé létében az, hogy keresztény otthonban nőtt fel, ez teljesen irreleváns arra tekintve, hogy vannak-e vagy nincsenek logikus érvei a kereszténység mellett. Ez olyan, mint ha azt mondanánk: „Csak azért hiszel abban, hogy Julius Caesar létezett, mert ezt tanították neked az iskolában!” Bár igaz az, hogy magunktól valószínűleg nem „fedeztük volna fel” Caesar életét gyermekként tanárok nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nyomós érveink arra nézve, hogy amit megtanítottak nekünk az helyes.
Ami fontos, hogy különbséget kell tennünk az ok és az indíték és az ok között. Mi az oka valakinek, hogy elfogadja a keresztény világnézetet? Több összetevős lehet erre a válasz: beszélgetés más hívőkkel, családtagokkal, igehirdetés hallgatása, imádság a barátokkal és végső soron a Szentlélek bizonyságtétele.
De mi az indíték (tehát az észszerű igazolása) valaki számára, hogy higgyen a keresztény világnézetben? Lehet indíték az, hogy a kereszténység logikus világnézet, vagy éppen Krisztus feltámadásának bizonyítékai stb. Ami számunkra jelen esetben fontos az nem az, hogy ezek az indítékok helyesek-e, hanem az, hogy a kritikusok önkényesen elvetik az indítékokat, amelyekre a keresztények hivatkoznak pusztán azért, mert nem tetszik nekik az ok, ami miatt valaki a világnézetére eljutott. Azonban ez logikailag tarthatatlan és hibás álláspont.
