Rengetegszer tapasztalhatjuk azt, hogy a keresztények, illetve a szkeptikusok, ateisták is rosszul használnak, illetve rosszul kritizálnak bizonyos érveket. Előfordult már viták során olyan is, hogy 300 éves, teljesen érvényes érvet kiáltottak ki azonnal hibásnak és logikátlannak olyanok, akik nem mélyedtek el a témában, de előfordult olyan is, hogy keresztények hoztak fel hibás érveket a hitük mellett. Ahhoz, hogy egy beszélgetés során megfelelően tudjuk képviselni a világnézetünket és megfelelő kritikával tudjuk illetni a másik oldalt, fontos, hogy tudjuk azt, hogy mi tesz egy érvet jó érvvé, és mitől lesz ténylegesen rossz egy érv.
A filozófia, ahogyan Alvin Plantinga megjegyezte, nem más, mint komolyan gondolkodni valamiről. Tehát ahhoz, hogy helyes filozófiánk legyen, meg kell tanulnunk helyesen gondolkodni – ez különbözteti meg a filozófiát és a helyes érvelést az érzelmi kirohanásoktól, vagy pusztán érzelmi kinyilvánításától annak, amit igaznak szeretnék látni, vagy amiről reméljük, hogy igaz. De mit jelent helyesen gondolkodni? Nem mást, mint annak a képességét, hogy a vélt igazság mellett érveket tudunk felhozni és értékelni is tudjuk azokat. Az érv filozófiai értelemben pedig állítások halmaza, amik premisszaként szolgálnak, és amelyek elvezetnek a konklúzióhoz.
Mindenki, kivétel nélkül alkalmazza az érvelés szabályait, még akkor is, ha sokszor fel sem tűnik számunkra, ugyanis ezek a szabályok érvényesek mindenféle érvre, teljesen mindegy mikor fogalmazzuk azt meg, és mi a tárgya. Ott van tehát a mindennapjainkban. Tegyük fel, hogy egy szkeptikus barátunk azt mondja nekünk, hogy bement a teológia könyvtárába, hogy kivegyen egy könyvet, ami a bibliai kéziratok megbízhatóságáról szól. Erre azt mondjuk a barátunknak, hogy ez nem lehet igaz, mire visszakérdez, hogy miért. Mi pedig elmondjuk neki, hogy ma vasárnap van és a könyvtár zárva van.
Egy egyszerű, mindennapi példa ez, mégis az érvelés szabályait követve fogalmaztunk meg valamit a szkeptikus barátunkkal szemben. Sőt, még fel is írhatjuk az érvünket:
- Ma vasárnap van.
- Ha vasárnap van, a teológia könyvtára zárva tart.
- Tehát: a teológia könyvtára zárva tart.
Az 1. és 2. állítás az érvünk premisszája és a harmadik állításunk a konklúzió – és mindezzel azt is megfogalmazzuk burkoltan, hogy ha az 1 és 2 igaz, akkor a konklúzió is igaz. Nem a „véleményünk” lesz tehát az, hogy a könyvtár zárva, hanem egy valid érv konklúziója. De mi tesz egy érvet „jó” érvvé?
Mitől lesznek a mindennapokban használt érveink, vagy az Isten léte mellett felhozott érveink jó érvek? Ez attól függ. Az érveknek két típusát különböztetjük meg: deduktív és induktív érvek. Egy jó deduktív érv esetén a premisszák igaz volta garantálja a konklúzió igaz voltát. Egy jó induktív érv esetén a premisszák a konklúziót valószínűbbé teszik, mint a többi alternatívát. Az, hogy mitől lesz egy érv jó érv, attól függ, hogy deduktív vagy induktív érvről beszélünk-e.
Deduktív érvek
Az egyik legegyszerűbben megjegyezhető és leghíresebb istenérv a Kalám kozmológiai istenérv, aminek a módosított változata így hangzik:
- Ha az univerzum létezésének van kezdete, akkor az univerzum létezésének oka van.
- Az univerzum létezésének van kezdete.
- Tehát az univerzum létezésének oka van.
De mi teszi ezt az érvet jó érvvé? A jó deduktív érv az, amely formálisan és informálisan valid, azaz érvényes, igazak a premisszái, és amelynek a premisszái, összességében valószínűbbek, mint az ellenkezőjük. Nézzük meg mit jelentenek ezek.
Először is, egy jó érv formálisan érvényes, tehát a logika szabályai szerint következik a premisszáiból a konklúziója (ugyebár a logika maga a gondolkodás szabályainak a tanulmányozása). A szentenciális vagy propozícionális logika egyik szabálya az ún. modus ponens, amit talán a legegyszerűbb megérteni, így néz ki:
- P -> Q
- P
- Q
Tehát az az érv, aminek a konklúziója nem a logika szabályai szerint követi a premisszákat, invalid, tehát érvénytelen, még akkor is, ha a konklúziója igaz. A modus ponens esetében ez így néz ki:
- P -> Q
- Q
- P
Például:
- Ha nem mozgok sokat, fáradt leszek
- Fáradt vagyok
- Tehát nem mozgok sokat
Lehet, hogy mindhárom állítás igaz, de mivel a 3., tehát a konklúzió nem következik az 1. és 2. állításból, ezért ez egy érvénytelen érv, hiszen pusztán a két premissza ismeretéből nem tudhatjuk azt, hogy valami más ok miatt nem lehet-e büszke magára.
Hogy nézne ki ez a kalám kozmológiai istenérv esetében, mikor lenne formálisan érvénytelen? Akkor, ha így nézne ki:
- Ha az univerzum létezésének van kezdete, akkor az univerzum létezésének oka van.
- Az univerzum létezésének oka van.
- Tehát az univerzum létezésének van kezdete.
Ha így nézne ki az érv, akkor érvénytelen lenne és nem lenne jó érv.
Másodszor, egy jó érv nemcsak formálisan érvényes, hanem informálisan is, tehát lehet egy érv formálisan helyes, de ha érvelési hibát tartalmaz, akkor informálisan érvénytelenné válik és rossz érv lesz. Gondoljunk csak az egyik legrosszabb keresztény érvre:
- Ha a Biblia Isten szava, akkor Isten szava.
- A Biblia Isten szava.
- Tehát a Biblia Isten szava.
Ez bár formálisan érvényes érvelés, de mivel előfeltételezi annak az igazát, amit bizonyítani akar, ezért körkörös érv, így érvénytelen. Tehát egy jó érv nemcsak megfelel a formális logika szabályainak, de elkerüli az informális hibákat is.
Harmadszor, egy jó érv premisszáinak igaznak kell lennie. Egy érv érvényes lehet formálisan és informálisan is úgy, hogy mégis hamis konklúzióhoz vezet, mert valamelyik premisszája hamis. Például:
- Minden állat, amelynek hártyás lába van, madár.
- A kacsacsőrű emlősnek hártyás lába van.
- Tehát a kacsacsőrű emlős madár.
Ez egy érvényes érv, de az 1. premisszája hamis, hiszen vannak olyan állatok, amiknek hártyás lábuk van, mégsem madarak, éppen ezért ez nem jó érv a konklúzió mellett.
Azt az érvet, ami logikailag érvényes és a premisszái is igazak, megalapozott érvnek nevezzük. Egy megalapozatlan érv vagy logikailag hibás, vagy valamelyik premisszája hamis.
Negyedjére egy jó érvnek olyan premisszái vannak, amelyek összességében valószínűbbek, mint az ellenkezőjük (vagy tagadásuk). Ahhoz, hogy valami jó érv legyen, nem kell, hogy a premisszáiban 100%-ig biztosak legyünk, hiszen, ha a premisszák konjunkciója, tehát összekapcsolása, valószínűbb, mint az ellenkezője, akkor a deduktív érv konklúziója garantáltan valószínűbb lesz, mint az ellenkezője.
Lehetnek olyan érvek, amiknek az egyik premisszája csak hajszálnyival valószínűbb, mint a tagadása, míg a másik premisszája szinte teljesen valószínű, de amíg ezen premisszák konjunkciója valószínűbb, hogy igaz, mint hamis, addig a konkúziót is elfogadhatjuk, hiszen valószínűbb, hogy igaz, mint hamis.
Tehát egy Isten léte mellett szóló jó érvnek nem kell biztossá tennie azt, hogy Isten létezik. Ez a bizonyosság az, amire sokan gondolnak akkor, mikor kijelentik, hogy nem tudjuk bizonyítani Isten létét. Ha itt 100%-os bizonyításra gondolnak, akkor tényleg nem tudjuk ezt megtenni, de ettől még jó érveink vannak Isten létére nézve. Térjünk vissza a korábban említett Kalám kozmológiai istenérvre.
- Ha az univerzum létezésének van kezdete, akkor az univerzum létezésének oka van.
- Az univerzum létezésének oka van.
- Tehát az univerzum létezésének van kezdete.
Persze a szkeptikus barátaink felhozhatják az (1) premissza kapcsán azt, hogy lehetséges, hogy az univerzumunk létezésének nincs kezdete, mert valamiféle oszcillációs modellt fogad el és el tudja képzelni, hogy öröktől fogva pulzál az univerzumunk. Persze ezzel egyetérthetünk, lehetséges, hogy ez így van, de a lehetségesség önmagában rendkívül gyenge ellenvetés. Ugyanis nem az a kérdés, hogy a premisszánk ellentétje vagy tagadása lehetséges-e, hanem az, hogy a tagadása ugyanolyan valószínű vagy valószínűbb-e, mint a premisszánk. Ha nem, akkor inkább a premisszáink igaz voltát kell elfogadnunk, mint az ellenkezőjét.
Összességében tehát egy jó érv formálisan és informálisan is érvényes, igaz premisszái vannak és a premisszáinak összessége valószínűbb, mint azok tagadása.
INDUKTÍV ÉRV
De nemcsak deduktív érveket használhatunk, a másik nagy csoport az ún. induktív érvek. Míg a deduktív érveknél a premisszákból elkerülhetetlenül következik a konklúzió, addig az induktív érveknél lehetséges, hogy mindegyik premissza igaz, nincsenek hamis következtetések, és mégis hamis konklúzióra jutunk. Egy jó induktív érv, hasonlóan a a jó deduktív érvhez, igaz premisszákkal kell rendelkezzen, amik valószínűbbek, mint a tagadásuk, és informálisan is érvényesnek kell lennie. De mivel a premisszái igaza nem garantálja a konklúzió igaz voltát, nem beszélhetünk formálisan érvényes vagy érvénytelen induktív érvekről.
Így néz ki egy jó induktív érv:
- A, B és C jelű csoportokat ugyanabban a betegségben szenvedő emberek alkotják.
- Az A csoport tagjai egy újfajta gyógyszert kaptak, a B csoport tagjai placebot, a C csoport tagjai pedig semmilyen kezelésben nem részesültek.
- Az A csoport halálozási rátája 75%-al csökkent a B és C csoportéhoz képest.
- Ezért az új gyógyszer hatékonyan csökkenti a betegség halálozási rátáját.
A konklúzió igaznak tűnik a bizonyítékok és az induktív érvelés alapján, de nem elkerülhetetlenül igaz, hiszen lehet, hogy az A csoport tagjai csak hihetetlenül szerencsések voltak, vagy valami más, ismeretlen körülmény merült fel.
Bár az induktív érvelés a mindennapjaink része, ezen érvelés pontos leírása vitatott a filozófusok között. Az egyik irány, amelyről megközelítik ezeket az érveket az a valószínűségszámítás, például a Bayes-tétel, a másik pedig a legjobb magyarázatra való következtetés.
Hogy hogyan is néz ki a gyakorlatban egy legjobb magyarázatra való következtetés, azt a legjobban a Jézus feltámadásáról szóló videónkban láthatjátok, ahol Békefi Bálinttal vizsgáltuk a különböző hipotéziseket.
Ezek tehát egy jó érv ismertetőjegyei, így keresztényként próbáljuk meg a hitünk mellett szóló érveinket helyesen kifejteni, ne hagyjuk, hogy felületes ellenérvekkel próbálják meg elvitatni ezeket, ateistaként és szkeptikusként pedig ne essünk abba a csapdába, hogy felületesen és hibásan kritizálunk 1-1 keresztény istenérvet.
