Miért van szükség keresztény hitvédelemre [apologetikára]?

Az apologetika egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az, hogy mi a haszna, miért van rá szükség? Ha körültekintünk, három területet is találunk, melyben érezhetjük az apologetika fontosságát – és ez a három terület lefed mindent, ami érint bennünket. A keresztény hitvédelem szükségessége megnyilvánul önmagunkban, a nem-keresztények felé és a kultúrában.

Formálja a hívőt

Ha megfigyeljük, hazánkban és nyugaton is, a kereszténység egyre inkább eltolódott egyfajta érzelmességbe – mintha az Istennel való kapcsolatunk egyetlen megélési formája az érzelmeink lennének. Természetesen fontosak az érzelmeink, de egy idő után az embereknek valami mélyebbre, valami másra is szüksége lesz. Tanárként és lelkészként én is tapasztalom, de nyugaton is rengetegen számolnak be arról, hogy az egyetemista értelmiségi réteget egyszerűen elveszti a kereszténység. Gyermekkorukban kizárólag „mesék” szintjén kaptak keresztény tanítást, nagyon kevesen ismerik és értik a keresztény alapigazságokat és a szülők és lelkipásztorok képtelenek intellektuálisan kielégítő, megfelelő választ adni azokra a kérdésekre, melyekkel a „világban” találkozik a gyermekük, akár az egyetemen, ateistákkal vagy más vallásúakkal folytatott beszélgetések során.

Óriási tehát a veszélye annak, hogy ha nem készülünk, nem ismerjük a teizmus és a kereszténység mellett szóló legalapvetőbb érveket és nem tudunk mit felelni akár az erkölcsi relativizmus, akár a szélsőséges individualizmus eszméje által gerjesztett kérdésekre – elveszítjük az ifjúságot. Ahogyan William Lane Craig fogalmazott: „Többé már nem elég a bibliai történeteket megtanítani a gyermekeinknek. Doktrínákra és apologetikára van szükségük”. Hogy miért?

Mert háborúban állunk – még itthon is. Háborút folytat a kereszténység az idegen eszmékkel, és úgy küldjük el gimnáziumba és egyetemre a gyermekeinket – esetleg úgy engedjük haza 1-1 alkalomról a gyülekezeti tagjainkat -, hogy azok fegyvertelenek – vagy a legjobb esetben is műanyag pajzsot és világító kardocskát adunk a kezükbe. Márpedig – és még mindig Craig – véget ért a játszadozások ideje.

Olyan szülőkre, olyan gyülekezeti tagokra, olyan lelkipásztorokra és tanárokra van szükségünk, akik legalább minimális szinten jártasak az apologetikában és intellektuálisan elkötelezettek a kulturális kihívásokkal szemben és így tudják pásztorolni nyájukat a farkasokkal teli mezőn.

De az apologetikának nem csak negatív, védekező fontossága van a hívő ember életében. Az apologetika másik hozadéka az, hogy általa a keresztény hívők nagykorú, intellektuálisan megalapozott hittel bírhatnak. Nagyon sokan ugyanis kizárólag az érzelmeik által élik meg a hitüket – ez viszont veszélyes és csalóka, hiszen az érzelmeink labilisak. Egyszer fent, egyszer lent. És bizony minden keresztény lesz lelki mélységben.

Ha komolyan, intellektuális módon is foglalkozunk a hitünkkel, akkor az ugyanúgy áldás lesz az életünkben, megerősít, segít bennünket akkor, amikor lelki mélységekben vagyunk. Még ha szenvedünk is lelkileg, akár egy tragédia, akár egy személyes csalódás után, értelmünkkel továbbra is beláthatjuk, hogy a keresztény hit igaz. Így az apologetika tkp. segít, hogy Isten közelében maradjunk, ne távolodjunk el tőle akkor sem, ha a lelki életünk válságban van.

De a másik emberhez való odafordulásunkban is segít. Nagyon sokan nem merik megosztani hitüket másokkal, mert félnek attól, hogy olyan kérdéseket kapnak, melyeket nem tudnak megválaszolni – így viszont véka alá rejtik a lámpásukat és ellentmondanak Krisztus parancsának. Keresztényként azonban mindannyian vágyunk arra, hogy megoszthassuk azt a jó hírt, amit megismertünk másokkal, hogy megoszthassuk, megismertethessük Jézust azokkal, akik nem ismerik Őt.  Azonban sokszor fogalmunk sincs mit mondjunk, nem tudjuk, hogy hogyan mondjuk. Nem tudjuk, hogy mit feleljünk, ha egy ateistától választ kapunk a felvetéseinkre és esetleg megtámadja a hitünket. De ha meg tudjuk válaszolni a még hitetlen emberek felvetéseit, az Jézushoz hozhatja közelebb őket. 

Az apologetikai képzések, előadások, beszélgetések óriási eszközei lehetnek az evengelizációnak, hatalmas löketet adhatnak, hiszen semmi nem erősíti a meggyőződést jobban, mintha valaki tudja, hogy jó érvei vannak amellett, amit hisz és jó válaszai vannak az állandóan felmerülő kérdésekre, melyek a nem-hívők részéről érkezhetnek. Tehát az apologetika az egyik kulcsa a magabiztos, félelem nélküli evangelizációnak is, így pedig erősíti és segíti növekedni Krisztusnak a testét.

Eszköz a Szentlélek kezében a nem-hívők felé

Az apologetika szükségessége és haszna megmutatkozik abban is, hogy mennyire hasznos eszköz az evangelizáció során. Sokak sajnos úgy gondolják, hogy vitákkal, érveléssel, racionálisan nem lehet meggyőzni senkit, nem túl hatékony módjai ezek az evangelizációnak – azonban ez nincs így. Az ApCsel 17-ben például azt olvassuk, hogy Pál zsinagógákban vitázott Krisztus feltámadásáról és sok zsidót megnyert a kereszténységnek.

Természetesen biztos lehetne valamilyen módon számszerűsíteni az apologetika eredményeit az evangelizáció során, azonban azok, akik úgy gondolják, hogy haszontalan eszköz, mert kevesen térnek meg általa, hamis elvárásokat állítanak a hitvédelemmel szemben. Ugyanis nem a mennyiség a döntő, hiszen pusztán az evangéliumot hallva is rendkívül kevesen térnek meg arányaiban – lássuk be, nem népszerű a világ számára az, amit hiszünk.

Azonban nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Az apologetikán keresztül megtért hívő embereknek sokkal nagyobb hatásuk és elérésük van a világ felé, mint másoknak. Értelmiségiek, ügyvédek, orvosok, mérnökök – olyan emberek, akik megbízhatók, sokakat meg tudnak szólítani, lettek kereszténnyé 1-1 érvet hallva. Gondoljunk csak CS Lewisra. Mindenki ismeri a nevét, ateistából lett keresztény az istenérvek hatására. És most egy pillanatra gondoljunk bele CS Lewis világra és hívőkre gyakorolt hatására.

Formálja a kultúrát

Az evangélium mindig bizonyos kulturális kontextusban jelenik meg. Az evangelizáció során nem mindegy, milyen az egyén háttere – gondoljunk ara, hogy ha kilépnénk a kapun és egy krisnás próbálna meg téríteni: mekkora sikerrel járna? Valószínűleg semekkorával, hiszen számunkra idegen az a kontextus, amibe az ő üzenete van beágyazva. De képzeljük el, hogy ez a hindu ugyanezt teszi Indiában – ott valószínűleg sokkal nagyobb befogadásra találna az üzenete.

Az apologetika célja tehát, hogy megváltoztassa a kultúránkat, mely számos olyan nem-biblikus világnézetet olvasztott magába, mint például a posztmodernizmus, ateizmus, humanizmus és más vallások és filozófiák tanai – és amik gátjai lehetnek az evangelizációnak, hiszen elidegenítik azt a kulturális környezetet, melyben az evangéliumnak meg kell szólalnia. A legtöbb esetben nem a viták vagy az érvek fogják Krisztushoz közelebb vinni az embereket, de a legtöbb esetben az apologetika fog segíteni abban, hogy a kulturális környezetükben az evangélium és a kereszténység egy megbízható alternatívának tűnjön a világ többi kínálata mellett.

Az ateizmus, a posztmodern és a new age lelkiség korában mindennél fontosabb a keresztények számára, hogy megértsék és elsajátítsák az apologetikát. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes keresztény embernek szakértő filozófussá vagy természettudóssá kellene válnia. Sajnos az apologetikát gyakran úgy ábrázolják, mint ami egyfajta elérhetetlen intellektuális igényeskedés. A valóság azonban az, hogy a legtöbb keresztény képes arra, hogy elsajátítson néhány érvet és retorikailag felkészüljön úgy, hogy az bátorítsa őt abban, hogy megossza másokkal a hitét és megerősödjön az evangelizációban. Természetesen ez nem történik meg egyik napról a másikra. Ahogyan a teológiai tudás elsajátításához is idő és elkötelezettség kell, úgy az apologetikához is. Azonban az apologetika értékét és a rajta keresztül elsajátított képességek fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. Az apologetika átformál, és nem csak a hitünk védelmét, de az Istennel való együttjárásunkat is.