Képzeljünk el egy férfit, aki fémdetektorral keres kincseket az erdőben. Talál néhány órát, régi értékes pénzeket, esetleg egy értékes gyűrűt. Majd képzeljük el, hogy miután átkutatta az egész erdőt, a férfi kijelenti, hogy sem műanyag, sem gumi, sem bőr nem létezik ebben az erdőben, hiszen „alaposan átvizsgáltam fémdetektorral és semmit nem találtam.” Sőt, hősünk tovább meg és odáig vetemedik, hogy azt mondja: „Nemcsak ebben az erdőben nincs műanyag vagy gumi, hanem sehol a világon, hiszen sem én, sem más kincskereső társam nem talált még ilyeneket a fémdetektorral.”
Természetesen nincs józan ember, aki ne gondolná, hogy hősünk nyilvánvalóan tévesen gondolkodik, ráadásul észre sem veszi, hogy a detektora is tartalmaz műanyagot és gumit. Pontosan ilyenek az ateisták dr. Edward Fraser szerint, aki a fenti példát kitalálta, hiszen ragaszkodnak ahhoz, hogy a tudomány mindenre választ ad. Az atesita a kincskereső és a fémdetektor a tudomány. Az ateisták szerint mivel az eszközük, azaz a tudomány sikeresen beazonosított rengeteg materiális, anyagi okot a világban, ezért nem létezhet más, csak az anyag. És ahogyan a kincskereső sem látja, hogy az eszköze maga is tartalmaz műanyagot és gumit, úgy az ateisták sem látják, hogy maga a tudomány is nem-tudományos (filozófiai, logikai, matematikai) alapokon nyugszik.
A természettudományok a világ megismerésének pusztán egyik eszközei. Nem lehet egyetlen módszert kiválasztani és azzal próbálni minden mást is magyarázni – főleg nem olyan kérdéseket, amik túlmutatnak a természeti valóságon. Isten létének kérdése ugyanis nem természettudományos kérdés – hiszen Isten transzcendens, metafizikai, tehát a fizikai valóságon túli létező. Márpedig a természettudományok csak a fizikai valóságról képesek képet adni. Így ha valaki azt követelné, hogy kizárólag természettudományos eszközökkel igazoljuk Isten létét, az olyan, mintha azt kérné: mérjük meg a csirke súlyát úgy, hogy ahhoz semmi mást nem használhatunk, csak egy vonalzót.
A valóságnak tehát nem csak olyan aspektusai vannak, amiket természettudományos eszközökkel lehet vizsgálni és az sem igaz, hogy minden megmagyarázható pusztán tudományos módszertannal. Számos dolgot nem tudunk ugyanis tudományos módszertannal bizonyítani.
- A logikai és matematikai igazságokat nem lehet tudományosan bizonyítani. A tudomány előfeltételezi a matematikai és logikai igazságokat.
- A tudomány és a tudományos módszertan nem tud bizonyítani olyan metafizikai igazságokat, mint például hogy létezik az én saját elmémen kívül más is, vagy, hogy a körülöttem levő világ valóságos, vagy hogy a múltunk nem 5 perccel ezelőtt jött létre úgy, hogy hosszúnak és öregnek tűnjön.
- Erkölcsi értékek bizonyítása sem történhet tudományos módszertan használatával. A tudomány nem tudja bizonyítani, hogy a náci tudósok a koncentrációs táborokban erkölcsileg gonoszak lettek volna a tisztek és mondjuk a nyugati demokráciák tudósai pedig erkölcsileg jók.
- Esztétikai kérdéseket sem lehet a tudományos módszertannal vizsgálni, hiszen egy festmény vagy egy naplemente szépségét nem lehet tudományosan bizonyítani.
- Végül, és ez a legfontosabb, magát a tudományt és a tudományos módszertant sem lehet tudományosan és tudományos módszertannal igazolni, hiszen azt bizonyítatlan előfeltevések hatják át. Gondoljunk csak a relativitás elméletre. Az egész azon a bizonyítatlan előfeltevésen nyugszik, hogy a fény sebessége bármely két pont közti irányban (A és B között) állandó. Ezt azonban lehetetlen bizonyítani. Ezt pusztán feltételezzük azért, hogy az elmélet magyarázható legyen.
Az az ateista álláspont tehát, miszerint a tudomány mindent meg tud magyarázni – téves előfeltevésekre épül és egyszerűen nem igaz.
