A kereszténység kritikusai, agnosztikusok és ateisták számtalan alkalommal vetik fel azt, hogy miért is nem vet véget Isten egycsapásra a gonosz jelenlétének, illetve miért is követ el Isten gonosz dolgokat a Bibliában? Azonban ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk, ezen két kritika, illetve kereszténységgel szembeni ellenérv egyike sem állja meg a helyét.
1. érv: Isten nem vet véget a gonosz létének.
A kérdés, mely azonnal felmerül ezzel a kritikával nem más, mint hogy mit is szeretnének vele bizonyítani? Isten léte ellen szolgálna ez érvként? Ha igen, akkor az argumentáció így nézhetne ki, szillogizmusként felírva:
P1 Isten megengedi a gonosz létét
P2…Pn [illesszünk be ide bármilyen rejtett feltételezést]
K Tehát Isten nem létezik
Mivel általában pusztán egy premisszából áll a kritikusok ezen érve (természetesen az Epikurosz-dilemmát nem ide számítva), a konklúzió megalapozatlan és csupán lóg a levegőben. De tegyük fel, hogy a felvetés jogos és válaszra várnak tőlünk.
Magát a problémát ekkor így írhatnánk fel:
- Isten vagy le akarja győzni a rosszat, de nem tudja; ekkor gyenge, ami nem lehet igaz.
- Vagy tudná, de nem akarja; ekkor rosszindulatú, ami tőle idegen.
- Vagy nem tudja és nem akarja; ekkor nem lehet Isten.
- Vagy tudja és akarja, ami egyedül csak Istenre igaz; de akkor honnan a rossz, és miért nem szünteti meg?
Ezesetben a kérdés az, hogy honnan tudjuk, hogy Istennek nincs jó oka arra, hogy a gonosz létét akceptálja? Sehonnan.
Az egyik megoldás, melyet a teológia/teodícea kínál ezen a téren az ún. „lélek-építő”/”lélek-formáló” teodícea. Ezen érv szerint a gonosz nélkül nem lennénk tudatában a legnagyobb javaknak. Gondoljunk bele: bocsátottunk már meg valakinek, aki megbántott minket? Vagy éreztünk-e már mélyen együtt valakivel, aki hatalmas fájdalmakat élt át? Ha igen, kérdezzük meg magunktól: egy olyan világban, ahol egyáltalán nem létezik a gonosz, van-e lehetőségünk arra, hogy így szemléltessük és éljük át ezeket a lelki javakat és így épüljön a lelkünk és a jellemünk? A válasz természetesen az, hogy nem. Tehát, mondja az érv, ha minden gonosz mellőzve lenne a világból, akkor a legfontosabb lelki javak közül is a legnagyobbakat száműznénk.
Természetesen nincs olyan válasz, amely irányába nem fogalmazódnának meg kritikák, de jelen esetben nem ennek a teodíceának a helyességéről/helytelenségéről szól a cikk. Sőt, akár félre is tehetjük, és képzeljük el, hogy nincs jó válaszunk erre a felvetésre. Ha nincs jó válaszunk, és a kérdés legitim, akkor szükségszerűen következik-e ebből, hogy Isten nem létezik? Természetesen nem, ez mindössze annyit jelentene, hogy hiányos a tudásunk. Így ha mindössze azt válaszolnánk, hogy „Nem tudom, miért engedi meg Isten, hogy a gyermekek rákosak legyenek, de biztos jó oka van rá”, akkor ez egy teljesen legitim és őszinte válasz lenne. Ugyanis végső soron korlátozott a megismerésünk és korlátozott a tudásunk Istenről, így nem várható el, hogy mindent tudjunk. Így a rés az első premissza:
P1 Isten megengedi a gonosz létét a világban
és a konklúzió között
K Tehát Isten nem létezik
valójában hatalmas.
2. érv: Isten gonosz dolgokat cselekszik a Biblia lapjain.
Természetesen ha a kritikusok konkrét igehelyeket és eseményeket neveznek meg, adhatunk részletes választ is, azonban most általánosságban vizsgáljuk meg ezt az érvet.
P1 A Biblia úgy ábrázolja Istent, mint aki gonosz dolgokat cselekszik.
P2…Pn [illesszünk be ide bármilyen rejtett feltételezést]
K Tehát Isten nem létezik.
A viták során általában a P1 megfogalmazódik, viszont a konklúzió olyan, mintha a semmiből tűnne fel. Isten léte ugyanis nem függ attól, hogy hogyan magyarázzuk a Bibliát (tehát lehet egy értelmezés rossz), de tegyük fel, hogy a legrosszabb forgatókönyv érvényesül és a Biblia egyik története tényleg gonoszként festi le Istent. Következik-e ebből, hogy Isten nem létezik? Természetesen nem. Mindössze annyiról lenne szó, hogy a keresztény magyarázóknak egy sokkal árnyaltabb, részletesebb és pontosabb értelmezést kellene adniuk a konkrét szöveggel kapcsolatban. Ezért is van az, hogy a Bibliával szembeni érvek nem jó érvek Isten létezése ellen.
Azonban ha részletesen kezdjük el magyarázni a bibliai történeteket (teremtés története, Noé bárkája) és felmutatjuk, hogy az interpretációk sokkal szélesebb skálán mozoghatnak, mint azt általában a szkeptikusok és a kritikusok gondolják, akkor szinte azonnal egy csúszós lejtő típusú ellenérvvel kerülhetünk szembe:
„Ha ezt a verset/történetet nem értelmezhetjük szó szerint, miért kéne bármit szó szerint értelmeznünk a Bibliából?”
Először is nem kell azt feltételezni, hogy egy alaposabb és részletesebb értelmezése az adott történetnek elvetné annak történetiségét. Tehát azért mert például Noé bárkája kapcsán valaki a globális özönvíz magyarázata helyett a lokális, esetleg az univerzális értelmezés mellett teszi le a voksát, még nem válik az esemény meg nem történté.
Másodszor fontos emlékeztetnünk magunkat és a kritikusokat is, hogy a Biblia nem egyetlen könyv, hanem könyvek (66) gyűjteménye, ráadásul olyan könyveké, melyek eltérő műfajúak (történeti könyvek, énekek, versek, allegóriák, levelek, bölcsességirodalom, életrajz stb.).
Természetesen nem fogadom el, hogy a Biblia gonosznak festené le Istent, mindössze a legrosszabb esetet feltételeztem most, rámutatva, hogy ha így is lenne, akkor sem lenne ennek semmi köze Isten létéhez. Így egyik érv sem valódi érv Isten létével szemben. Az, hogy Isten megengedi a gonoszt a világban, még nem jelenti azt, hogy nincs rá jó oka (pláne nem jelenti azt, hogy ő maga gonosz lenne), és még ha a Biblia egyes részeinek magyarázata során valaki úgy értelmezheti a szöveget, mintha gonosz lenne, mindez pusztán azt követeli meg a keresztényektől, hogy egy részletesebb, helyesebb és más interpretációt mutassanak fel. És ebből sem következik az, hogy a Biblia tévedne, vagy Isten maga ne létezne.
