A következőkben a könnyebb megértés végett azon szakkifejezések rövid meghatározását közöljük, melyek többször szerepelhetnek a honlapunkon, teológiai cikkekben. A lista folyamatosan bővül.
A
ADIAPHORON Szó szerint: „lényegtelen dolog.” Azok az elképzelések vagy cselekmények, melyeket a XVI. századi reformátorok nem fontos, de mégis elfogadható dolognak tartottak, mivel azokat a Szentírás nem parancsolja meg egyértelműen, de nem is tiltja. Például a lelkészek liturgikus öltözetét legtöbbször e „lényegtelen dolgok” közé sorolták.
A fogalom jelentősége abban van, hogy lehetővé tette a XVI. századi reformátorok számára bizonyos elképzelések vagy gyakorlatok pragmatikus alkalmazását, elkerülve a szükségtelen konfrontációt.
ALEXANDRIAI ISKOLA A patrisztikus kor egyik szellemi irányzata, mely az egyiptomi Alexandria városával hozható kapcsolatba. Krisztológiája Krisztus Istenségét hangsúlyozza, bibliamagyarázati módszere az allegorikus exegézist alkalmazza. A két téma eltérő megközelítése a rivális antiókhiai iskolához kapcsolódik.
ANABAPTIZMUS Ez a kifejezés a görög „újrakeresztelő” szóból származik, és a XVI. századi reformáció radikális szárnyát jelöli, mely irányzat Menno Simons és Balthasar Hubmaier gondolataira épül.
ANALÓGIA ENTIS (a lét analógiája) Az elgondolás elsősorban Aquinói Tamás nevéhez kapcsolódik. Eszerint egyfajta megfelelés vagy” analógia áll fenn a teremtett világ rendje és Isten között, mely abból ered, hogy Isten a Teremtő. Ez a gondolat annak a gyakorlatnak az elméleti igazolása, amely az Istenre vonatkozó következtetéseket a természet rendjének ismert tényeiből és kapcsolataiból vonja le.
ANALÓGIA FIDEI (a hit analógiája) Ez az elmélet főként Karl Barth nevéhez kapcsolható. Barth szerint a teremtett rend és Isten közötti minden hasonlóság Isten önkijelentésén alapul.
ANGLIKANIZMUS A Church of Englandból (angol vagy anglikán egyházból) kinövő egyházak teológiai irányzata, mely a liturgia és teológia közötti kapcsolatot állítja előtérbe. Ugyancsak fontosnak tartja az inkarnációtant.
ANTIÓKHIAI ISKOLA A patrisztikus kor szellemi irányzata, mely a mai Törökországban található Antiókhia városához kötődik. Krisztológiája Krisztus ember voltát hangsúlyozza, bibliamagyarázata a betű szerinti értelmezés – literális – módszerét juttatja érvényre. A két téma eltérő megközelítési módja a rivális Alexandriához kapcsolódik.
ANTIPELAGIANUS ÍRÁSOK Augustinusnak a pelagiánus vitához kapcsolódó írásai, melyekben megvédi a megigazulásról és a kegyelemről vallott nézeteit. Ld. „pelagianizmus”.
ANTROPOMORFIZMUS Isten felruházása emberi vonásokkal vagy tulajdonságokkal (pl. hogy lát, vagy van keze).
APOPHATIKUS A görög apophaszisz – tagadás, visszautasítás – szóból származó kifejezés azt a sajátos teológiai felfogást jelöli, mely szerint Isten nem ismerhető meg emberi kategóriák alapján. A teológia apophatikus megközelítését különösen a keleti ortodox egyház szerzetesi tradíciója alkalmazta.
APOSTOLI ATYÁK A „patrisztikus írók” kifejezés szinonimája.
APOSTOLI KOR Sokak szerint a keresztény egyház legmeghatározóbb időszaka, mely Krisztus feltámadása (kb. Kr. u. 35) és az utolsó apostol halála (kb. Kr. u. 90) közötti időre tehető. E korszak gondolatait és gyakorlatát bizonyos értelemben, illetve bizonyos mértékben normatívnak tartják számos egyházi körben.
APPROPRIÁCIÓ (elsajátítás) Ez a szó a szentháromságtanban szerepel, és azt fejezi ki, hogy noha a Szentháromság mindhárom személye aktívan jelen van a Szentháromság valamennyi munkájában, sajátos értelemben mégis azt kell gondolnunk, hogy minden ilyen cselekvés az egyik személy saját munkája. Például sajátos értelemben a teremtés az Atya műve, vagy a megváltás a Fiúé, noha valójában mindhárom személy jelen van és tevékeny ezekben.
ARIANIZMUS Az egyik jelentős kora keresztény tévtanítás, mely Krisztust Isten legfőbb teremtményének tartotta, tagadva ezzel isteni mivoltát. Az ariánus vita jelentős befolyást gyakorolt a krisztológia IV. századi fejlődésére.
AUGUSTINIANIZMUS E kifejezésnek kettős értelme van. Egyrészt Augustinus üdvösségtanára utal, mely szerint az isteni kegyelem elengedhetetlen az üdvösséghez. Ebben az értelemben a kifejezés a pelagianizmus antitézise. Másrészt a középkori ágostonos rend véleményét jelenti, függetlenül attól, hogy ezek a nézetek Augustinustól származnak,-e vagy sem.
B
BARTHIANIZMUS Karl Barth (1886-1968) svájci teológus szemléletmódjának megjelölése, mely a kijelentésre és annak Jézus Krisztusban történt megvalósulására koncentrál. Ebben az összefüggésben használjuk még a „neoortodoxia” és a „dialektikus teológia” elnevezéseket is.
C
CIRCUMINCESSIO Ld. perikhorészisz.
D
DEIZMUS XVII. századi angol íróktól eredő racionalista világnézet, mely már tartalmazta a későbbi felvilágosodás számos gondolatát. A kifejezés általában arra a felfogásra utal, mely elismeri Istent teremtőnek, de tagadja, hogy Isten folyamatosan jelen lenne a világban.
DIALEKTIKUS TEOLÓGIA Kari Barth (1886-1968) svájci teológus korai felfogására utaló kifejezés, mely az Isten és az emberiség közötti „dialektikát” hangsúlyozza.
DISZPENZACIONALIZMUS Különösen Észak-Amerikában elterjedt protestáns irányzat, mely a különböző isteni „diszpenzációkat” (az üdvösség történetének egymást váltó korszakait) hangsúlyozza, erős eszkatológiai távlatban.
DOKETIZMUS Korai keresztény tévtanítás, mely szerint Krisztus tisztán isteni lény. Tagadja Krisztus valóságos ember voltát és azt állítja, hogy csak „látszat-teste” volt (dokeo-látszani);
DONATIZMUS A Római Birodalom észak-afrikai területén a IV. században virágzó irányzat, mely szigorú felfogást vallott az egyházról és a szentségekről.
E
EBIONITIZMUS Korai keresztény tévtanítás, mely szerint Jézus Krisztus csak ember volt, bár elismeri, hogy rendelkezett különleges karizmatikus ajándékokkal, melyek megkülönböztették más emberektől.
EXEGÉZIS A szövegmagyarázat tudománya, amit általában a Bibliával kapcsolatban használunk. A „bibliai exegézis” kifejezés jelentése: „a Biblia értelmezésének eljárása”. Az exegézisnek a Szentírásra alkalmazott sajátos módszere a „hermeneutika”.
EGYHÁZTAN (ekkléziológia) A keresztény teológiának az a területe, mely az egyház fogalmával foglalkozik.
ESZKATOLÓGIA A keresztény teológiának az a területe, mely az „végső dolgokkal” (eszkhata) különösen is a feltámadás, pokol és örök élet kérdéseivel foglalkozik.
EVANGELIKÁL (evangéliumkövető, evangéliumi) Eredetileg az 1510-es, 1520-as években a német fejedelemségek területén és Svájcban kialakuló reformmozgalmat jelentette (evangéliumkövető). Később, a speyeri birodalmi gyűlés után felváltotta a „protestáns” elnevezés. Ma már, különösen az angol nyelvű teológiában, azt az irányzatot jelöli, mely nagy hangsúlyt helyez a Szentírás mindenekfeletti tekintélyére és Krisztus engesztelő halálára (evangelikál).
EXEMPLARIZMUS Az isteni kiengesztelés sajátos megközelítése, mely Jézus Krisztusnak a hívők számára adott erkölcsi vagy vallásos példáját hangsúlyozza.
F
FEKETETEOLÓGIA Az 1960-as évek végének észak-amerikai teológiai irányzata, mely a fekete lakosság vallásos élményének sajátosságát és fontosságát emeli ki.
FELSZABADÍTÁSTEOLÓGIA Ez a kifejezés minden olyan teológiai mozgalmat jelölhetne, mely az evangélium felszabadító üzenetét emeli ki. Az elnevezés azonban az 1960-as években Latin-Amerikában kialakult mozgalomra vonatkozik, mely a politikai cselekvést állítja előtérbe, és a szegénységből és elnyomásból való politikai felszabadítást tűzte ki célul.
FELVILÁGOSODÁS A XIX. század óta ezt az elnevezést használjuk a XVIII. században megjelent európai és észak-amerikai gondolkodási irányzatra, mely az emberi észt és önállóságot helyezte a középpontba.
FEMINIZMUS A nyugati teológia egyik jelentős irányzata az 1960-as évek óta. A nők tapasztalatának fontosságát emeli ki, és bírálja a kereszténység patriarchalizmusát.
FUNDAMENTALIZMUS A protestáns kereszténység egyik formája, mely a Biblia mindenre kiterjedő, tévedhetetlen tekintélyét hangsúlyozza.
G
GNOSZTICIZMUS Ez a II. században oly jelentőssé vált irányzat az anyagi és lelki világ közötti ellentétet hangsúlyozta. Legjellegzetesebb tételei között szerepel az anyagi világtól független megváltás, a dualista világkép – eszerint más a teremtő és más a megváltó Isten -, valamint az üdvözüléshez elengedhetetlen „ismeret” (gnószisz)-
H
HEGYI BESZÉD Krisztus a Máté evangéliuma 5-7. fejezeteiben olvasható erkölcsi és lelkigondozói tanításának elnevezése.
HERMENEUTIKA Egy szöveg, különösen a Szentírás, értelmezésének vagy exegézisének alapelveivel foglalkozó tudomány.
HIT ÁLTALI MEGIGAZULÁS A keresztény teológiának ez a tanítása azzal foglalkozik, hogy miképpen kerülhet helyes kapcsolatba a bűnös ember Istennel. A reformáció korában az egyik legfontosabb hittétele (megigazulás egyedül hit által kegyelemből).
HITVALLÁS Két különálló, mégis rokon értelmű fogalmat kell megkülönböztetnünk e magyar kifejezésen belül. Az egyik a credo, a másik a confessio. credo (hitvallás) A keresztény hit hivatalos megfogalmazása vagy összefoglalása, amit általában minden keresztény elfogad. Ezek közül a legfontosabb az Apostoli Hitvallás és a Niceai (325, vagy Niceo-konstantinápolyi, 381) Hitvallás. confessio (hitvallási irat) A confessio kifejezés elsődleges jelentése a bűn megvallása, ám a XVI. század során más értelmet nyer. Ekkor a protestáns egyházak hitelveit összefoglaló dokumentumot jelenti. Például az Ágostai Hitvallás (Confessio Ausburgiana, 1530) a korai lutheranizmus gondolatait öleli fel, az I. Helvét Hitvallás (Confessio Helvetica, 1536) pedig a korai reformátusság elveit foglalja össze. A „konfesszionalizmus” (hitvallásosság) kifejezéssel általában a XVI. század végi vallásos megmerevedést jelöljük, amikor a lutheránus és református egyházak hatalmi harcokba bonyolódtak, például a német fejedelemségek területén. A „konfesszionális” (hitvalló) elnevezéssel azokat az egyházakat illetjük, melyek egy-egy ilyen dokumentum alapján határozzák meg magukat. A hitvallási irat (vagy nyilatkozat) kifejezés a XX. században új jelentőséget kapott, amikor a németországi hitvalló egyház közzétette Bármeni Hitvalló Nyilatkozatát (1934), melyben a hitleri rendszert kiszolgáló és igazoló német kereszténységgel szemben (s így áttételesen a náci rezsim ellen) fogalmazza meg és deklarálja újra az evangéliumi igazságot. Tehát a hitvallási iratokat, melyek felekezeti hovatartozást határoznak meg, megkülönböztetjük a hitvallásoktól, melyek felekezeti megkülönböztetés nélküliek.
HOMOUSZION A görög szó – melyet előszeretettel használtak a IV. században – betű szerinti jelentése „azonos lényegű”, „egylényegű”. Ezzel jelölték a krisztológiának azt az általánosan elfogadott nézetét, miszerint Jézus Krisztus „egylényegű Istennel”. A kifejezés az ariánus véleménnyel áll szemben, mely Krisztust Istennel csak „hasonló lényegűnek” (homoiusziori) tartja.
HUMANIZMUS Az európai reneszánszhoz kapcsolódó, összetett irányzat. A szó modern jelentésének értelmével szemben, az irányzat középpontjában nem szekuláris vagy szekularizáló gondolatok álltak, hanem az ókor kulturális teljesítménye iránti megújult érdeklődés. Ezeket a reneszánsz korában az európai és keresztény kultúra megújulásának forrásaként kezelték.
HÜPOSZTATIKUS EGYSÉG Jézus Krisztus isteni és emberi természetének e két lényeget össze nem keverőegysége.
I
INKARNÁCIÓ (testet öltés, testté létel, megtestesülés) Isten (vagy az isteni Ige, logosz, János ev. 1. rész) Jézus Krisztus személyében megvalósuló testet öltése. Az „inkarnacionalizmus” kifejezést azokra a teológiai megközelítésekre használjuk általában, melyek erős hangsúlyt fektetnek Isten emberré lételére, például a XIX. század végi anglikanizmus.
K
KALCEDONI HITVALLÁS A Kalcedoni Zsinat (451. október 22.) hivatalos nyilatkozata, mely szerint Jézus Krisztus valóságos ember s egyszersmind valóságos Isten.
KÁLVINIZMUS A kifejezés könnyen félreérthető, mert két eltérő jelentésben használatos. Egyrészt azoknak a vallási közösségeknek (pl. a református egyházak) és személyeknek (pl. Béza Tódor) a gondolataira utal, akikre nagy hatással volt Kálvin személye és munkássága. Másrészt magának Kálvinnak a nézeteire vonatkozik. Bár a kifejezést általában az első értelem szerint használják, mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az elnevezés félreérthető.
KAPPADÓKIAI ATYÁK E kifejezés együttesen jelöli a három nagy görög nyelvű patrisztikus írót: Cézareai Bazilioszt, Nazianzoszi Gergelyt és Nüsszai Gergelyt. Mindhárman a IV. század végén működtek, és a kis-ázsiai Kappadókiából (ma Törökország) származtak.
KARIZMA, KARIZMATIKUS A Szentlélek ajándékaihoz (kharíszmata) kapcsolódó kifejezés. A középkori teológiában a „karizma” szót arra a lelki ajándékra használták, melyet Isten kegyelemből ad az embernek. A XX. század eleje óta a „karizmatikus” elnevezés a teológiának és az istentiszteletnek azt a típusát jelöli, melyben a Szentlélek közvetlen jelenléte és megtapasztalása a hangsúlyos.
KATEKIZMUS A keresztény tanítás népszerű összefoglalása, általában kérdés-felelet formájában. Célja a vallásoktatás.
KENOTIZMUS A krisztológiának ez az ága azt hangsúlyozza, hogy Krisztus a testet öltés során „félretett” bizonyos isteni tulajdonságokat, más szóval – legalább két isteni tulajdonságtól, a mindentudástól és a mindenhatóságtól – „megüresítette” (kenószisz) magát.
KÉRÜGMA Főként Rudolf Bultmann (1884-1976) és követői által használt kifejezés. Az Újszövetségnek Jézus Krisztus jelentőségére utaló igehirdetését vagy központi üzenetét jelenti.
KETTŐS TERMÉSZET A Jézus Krisztus emberi és isteni természetével foglalkozó tanításra utaló kifejezés. Ehhez kapcsolódó kifejezés a „hüposztatikus egység”.
KIENGESZTELŐDÉS (megbékítés) A latin reconciliatio kifejezés több magyar szóval is fordítható. Mint megbékélés azt jelenti, hogy Isten visszafogadja a megtért bűnöst Krisztus érdeméért; ebben az esetben Isten az aktív cselekvő. Mint megbékítés Krisztus munkáját, a hívőknek halála és feltámadása által nyújtott jótéteményt jelenti, vö. 2Kor5,17 sk.
KONSZUBSZTANCIÁCIO A Luther nevéhez fűződő „valóságos jelenlét” (praesentia reális) elvének szakkifejezése, miszerint az úrvacsorában a kenyér és a bor lényege együtt van jelen Krisztus testének és vérének lényegével.
KORLÁTOZOTT KIENGESZTELŐDÉS Különösen a kálvinista írók alkalmazták a kiengesztelődésről szóló tanításnak ezt a megközelítését. Eszerint Krisztus halála csak azokra érvényes, akik kiválasztattak az üdvösségre.
KRISZTOLOGIA A keresztény teológiának az a területe, mely Krisztus személyével foglalkozik, különösen Krisztus emberi és isteni természetének viszonyával és összefüggésével.
L
LIBERÁLIS PROTESTANTIZMUS Az irányzat főleg a XIX. századi Németországhoz kötődik. Jellegzetessége, hogy a vallás és a kultúra között kontinuitást feltételez.
LITURGIA Az istentisztelet, elsősorban az úrvacsora (eukharisztia) kötött rendje, illetve ennek leírt szövege.
LUTHERANIZMUS Luther Márton nézetei, főként ahogyan azokat a Kis Kátéban (1529), illetve az Ágostai Hitvallásban (1530) megfogalmazta. Luther halála után (1546) belső ellentét robbant ki a keményvonalas („Gnesio-lutheránusok” vagy „flacianusok”) és a visszafogottabb szárny („philippisták”) között. Végül a Formula Concordiae (1577) megfogalmazásával békéltek meg. Ezt tartják a lutheránus teológia legtekintélyesebb megfogalmazásának.
M
MÍTOSZTALANÍTÁS Rudolf Bultmann (1884-1976) német teológus és követőinek teológiai elmélete, mely szerint az Újszövetség világképe „mitologikus.” Ahhoz, hogy megérthessük és alkalmazhassuk a modern korban, el kell távolítanunk ezeket a mitologikus elemeket.
MODALIZMUS Ez a tévtanítás a Szentháromság három személyét az Istenség különböző megnyilatkozási és cselekvési „módjainak” tekinti. A tipikus modalista megközelítés szerint Isten Atyaként cselekszik a teremtésben, Fiúként a megváltásban és Szentlélekként a megszentelésben.
N
NEGYEDIK EVANGÉLIUM János evangéliumának elnevezése. A kifejezés ennek az evangéliumnak sajátos irodalmi és teológiai jellegére utal, mely elválasztja az első három – összefoglaló néven „szinoptikusnak” nevezett – evangélium közös szerkezetétől.
NEOORTODOXIA Kari Barth (1886-1968) általános álláspontjának megnevezése. A kifejezés arra utal, hogy Barth sajátos módon épít a református ortodoxia nézeteire.
NOMINALIZMUS A realizmussal szemben álló gondolkodásmód. Eszerint az általános fogalmak nem valóságosak, hanem csupán nevei a dolgoknak. Ezt a kifejezést néha használják a via modernán is.
O
ONTOLÓGIAI BIZONYÍTÁS A skolasztikus teológus, Canterburyi Anselmus Isten létezése mellett érvelő bizonyítása.
ORTODOXIA Több értelemben használt kifejezés. Ezek közül a legfontosabbak: „helyes hit”, mely szemben áll a tévtanítással Gyakran ugyanezzel a szóval jelöljük a kereszténység keleti (bizánci) ágát (keleti ortodoxia, görög ortodoxia, orosz ortodox egyház stb.). De ugyanez a szó jelöli a XVI. század végén és a XVII. század elején virágzó protestáns teológiai irányzatot, mely szükségesnek tartotta a tanbeli meghatározottságot.
ÖT ÚT Aquinói Tamás öt „istenbizonyítékának” közismert elnevezése.
P
PARÚZIA A görög kifejezés szó szerint azt jelenti: „eljövetel, megérkezés”. Krisztus második eljövetelének megnevezése. A parúzia fogalma a „végső dolgok” keresztény értelmezésének fontos aspektusa.
PATRISZTIKUS Ezt a jelzőt használjuk az egyház történelmének az újszövetségi iratok keletkezését követő első századaira („patrisztikus kor”), illetve azokra a teológusokra akik ebben az időszakban működtek („patrisztikus írók”). Az így meghatározott korszak sokak szerint az Újszövetség utolsó könyvének befejezésétől a Kalcedoni Zsinatig tart, kb. 100-451.
PELAGIANIZMUS E felfogás szerint az ember kiérdemelheti üdvösségét. Nagy hangsúlyt fektet az emberi cselekedetekre, ugyanakkor háttérbe szorítja az isteni kegyelmet. Szöges ellentétben áll Augustinus nézetével.
PERIKHORÉSZISZ A szentháromságtanhoz kapcsolódó kifejezés, melyre a latin circumincessio szót is gyakran használják. Alapvető értelme szerint a Szentháromság mindhárom személye kölcsönösen osztozik a többi létében, vagyis egyik sem szigetelődikel vagy szorul ki a többi munkájából.
PIETIZMUS Ez a keresztény szemléletmód elsősorban a XVII-XVIII. századi német teológusokhoz kapcsolódik. A személyes hit fontosságát és a keresztény életszentség (szent életvezetés) szükségességét hangsúlyozza. Az irányzatot angol nyelvterületen a metodizmus képviseli a legmarkánsabban.
POSZTLIBERALIZMUS Az 1980-as években a Duke Universityhez és a Yale Divinity Schoolhoz kapcsolódó teológiai irányzat. Bírálja az emberi tapasztalatba vetett liberális bizalmat, és a közösségi hagyományt állítja előtérbe, mint amely ellenőrző szerepet tölthet be a teológiában.
PROTESTANTIZMUS A szó kétértelmű: jelenthet tiltakozást és valami mellett való kiállást (pro-testált) is. A speyeri birodalmi gyűlés (1529) után ezzel a névvel illették azokat, akik „protestáltak” a római katolikus egyház gyakorlata és hitelvei ellen, illetve kiálltak a reformáció mellett. 1529 előtt az ilyen felfogású csoportokat vagy egyéneket „evangéliumkövetők”-nek nevezték.
R
RADIKÁLIS REFORMÁCIÓ Ezt az elnevezést újabban egyre többet használják az anabaptista mozgalomra, tehát a reformációnak arra a szárnyára, mely túlment a Luther és Zwingli által kitűzött célon.
REFORMÁTUS Kálvin Jánosnak (1510-1564) és követőinek írásaiból táplálkozó teológiai irányzatneve. Nagy előszeretettel használják a „kálvinista” elnevezés helyett.
S
SEPTUAGINTA Az Ószövetség görög fordítása a Kr. e. III. századból. Általában a LXX rövidítést használják erre a szövegre.
SKIZMA (szkizma) Szándékos szakítás az egyházzal, melyet a korai egyház befolyásos teológusai, Cyprianus és Augustinus határozottan elítéltek.
SKOLASZTIKA A keresztény teológia sajátos megközelítési módja a középkorban. A keresztény teológia ésszerű igazolását és rendszeres kifejtését tartotta szem előtt.
SZ
SZABELLIANIZMUS Ez a korai tévtanítás a Szentháromság három személyét az egy Isten különböző történelmi manifesztációinak tartja.
SZENTHÁROMSÁGTAN Istenről szóló sajátos keresztény tanítás, mely a keresztény istentapasztalat összetettségére utal. Legrövidebb, bár félreérthető formája: „három személy, egy Isten”.
SZENTÍRÁS ELSŐSÉGE Főként a református teológusokhoz kötődő elmélet, miszerint az egyház gyakorlatának és hitelveinek a Szentíráson kell alapulniok. Ami nem igazolhatóan a Szentíráson alapszik, az nem kötelező a hívőkre. Az alapelvet a sola scriptura (egyedül a Szentírás) kifejezés foglalja össze.
SZENTSÉG (szákramentum, sakramentum) Pusztán történelmi értelemben véve az az egyházi alkalom vagy rítus, melyről azt tartják, hogy maga Jézus Krisztus rendelte el. Szemben a római katolikus teológiával és egyházi gyakorlattal, ahol hét szentséget ismernek el (keresztség, bérmálás-konfirmáció, eukharisztia, házasság, papi felszentelés, gyónás és utolsó kenet), a protestáns teológusok egyetértenek abban, hogy csak két szentség (keresztség, úrvacsora) található magában az Újszövetségben.
SZINOPTIKUS EVANGÉLIUMOK Az első három evangélium (Máté, Márk, Lukács) összefoglaló elnevezése. A görög „szünopszisz” (összefoglalás, szó szerint: együtt látás) szóból származó kifejezés arra utal, ahogy e három evangélium nagyjából hasonlóan „foglalja össze” Jézus Krisztus életét, halálát és feltámadását.
SZINOPTIKUS PROBLÉMA Az a tudományos kérdés, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a három szinoptikus evangélium. Talán a legismertebb megközelítése e problémának a „két forrás”-elmélet. Eszerint Máté és Lukács forrásként használták Márk evangéliumát, miközben egy másik forrásra („Q”, a német Qelle szóból) is támaszkodtak. Más elképzelések is léteznek, például Grisebach hipotézise szerint Máté készült el először, és azt követte Lukács, majd Márk.
SZKOTIZMUS Duns Scotus nevéhez kapcsolódó skolasztikus filozófia.
SZÓTÉRIOLÓGIA A keresztény teológiának az az ága, mely az üdvösséggel (szótéria) foglalkozik.
T
TEODICEA (istenigazolás) A kifejezést Leibniz vezette be, arra a törekvésre utalva, mely teoretikusan akarja igazolni Isten jóságát a világban megtapasztalt rossz fényében.
TOMIZMUS, via Thomae Aquinói Tamás nevéhez fűződő skolasztikus filozófia.
TÖRTÉNETI JÉZUS A főként a XIX. század során használt kifejezés a Názáreti Jézus valódi történeti személyére utal. Ezzel igyekeztek szembeállítani azt a képet, amit a keresztény értelmezés, ezen belül is különösen az Újszövetség, illetve a hitvallások festenek róla.
TRANSZSZUBSZTANCIÁCIÓ Középkori tanítás, mely szerint a kenyér és a bor, miközben megőrzik külső megjelenési formájukat, Krisztus testévé és vérévé változnak (lényegülnek) át az úrvacsorában.
U
ÚRVACSORA Ezt a kifejezést kötetünkben a „mise” vagy „eukharisztia” néven is ismert szentségre használjuk.
V
VEZETŐ (MAGISZTERIALIS) REFORMÁCIÓ A reformáció lutheránus és református szárnyának összefoglaló elnevezése, szemben aradikálisokkal (anabaptizmus).
VULGATA A Biblia latin fordítása, mely döntő szerepet játszott a középkori teológiában. A Vulgatát legnagyobb részben Jeromos fordította le, kivéve az ószövetségi Zsoltárokat, melyet a Psalterium Gallicumból vett át, illetve az apokrif könyvek közül a Bölcsesség, a Jézus Sirák fia, az 1-2 Makkabeusok és Báruk könyvét, melyeket a régi latin fordításból illesztettek ide. A fordítás számos pontatlanságának felismerése nagy szerepet játszott a reformációban.
Z
ZWINGLIANIZMUS Zwingli Ulrik nézeteire utaló kifejezés, bár gyakran használják önállóan is, a szentségekre vonatkozó tanítására, . azon belül is a praesentia reálisra (mely Zwingli esetében inkább „valóságos hiányt”jelent).
A megfogalmazások részben Alister E. McGrath – Bevezetés a keresztény teológiába c. művéből valók
