Teljesen mindegy, hogy ateisták vagy teisták vagyunk, kivétel nélkül hajlamosak vagyunk olyan információkat keresni és csak olyan információkat meglátni, amelyek alátámasztják a már meglévő meggyőződésünket, és örülünk annak, hogy egy heves vitában legyőzzük az az ellenfelünket. Bármerre nézünk is, azt látjuk, hogy szem elől tévesztettük azt a célt, amelyért elsődlegesen a párbeszéd és a vita, mint műfaj létezik, azt a kincset, amelyre szellemi törekvéseinket alapozzuk: az igazságot. Elfeledkeztünk arról a kötelességünkről, hogy az igazság keresése kell legyen a végső célunk.
Ha ateistaként vagy teistaként nem az igazság és annak keresése a végső célunk, nem erre irányítunk mindent, akkor azt akivel nem értünk egyet, nem úgy fogjuk látni, mint egy másik embert, akivel közösen járunk ezen az úton, hanem mint gazembert, csalót, akivel versenyeznünk kell a státuszunk, a büszkeségünk és az önmagunkkal való megelégedés elérése érdekében. Akkor arra használjuk a polemikát és a különböző vitatechnikákat, hogy legyőzzük az ellenfelünket, nem pedig a tisztelet, a kölcsönös párbeszéd és a valódi kutatás alapjainak megteremtésére. Már-már dehumanizáljuk magunkban az ellenfeleinket, már előre azt feltételezzük róluk, hogy beszűkült gondolkodásúak, irracionálisak és tudatlanok.
De ahelyett, hogy gyökeresen megváltoztatjuk az emberi természetünket, a valódi megoldás az, ha kölcsönös elismerjük, hogy olyan emberek vagyunk, akik tanulhatnak egymástól, és a kíváncsiság, a tisztelet és szeretet jegyében együtt keressük az igazságot. Csak mások megbecsülésével, a kritikus és reflektív gondolkodás ösztönzésével, valamint az igazság, mint cél felé haladással tudjuk leküzdeni ezeket a problémákat. Tehát felszabadulást kell keresnünk. Thomas Jefferson szavaival élve, „keresztes hadjáratot kell hirdetnünk a tudatlanság ellen”.
De hogyan folytathatjuk ezt az utat az igazság keresőjeként? Hogyan fedezhetjük fel az igazságot? Az erénnyel, ami a kritikus gondolkodással függ össze.
A kritikai gondolkodás alapja az erény. Az erkölcsileg erényes ember a jó cselekvésén és a rossz elkerülésén alapuló tettein és viselkedésén keresztül következetesen az erkölcsi tökéletességre, mint célra törekszik. Az intellektuálisan erényes ember az elme különféle szokásain keresztül – intellektuális alázat, kitartás stb. – következetesen az igazságra és a nagyobb megértésre törekszik.
De melyek azok az intellektuális erények, amiket birtokolnunk kell akkor, ha valóban a kritikus gondolkodásra és az igazság keresésére törekszünk?
Intellektuális szerénység
Intellektuálisan szerénynek lenni azt jelenti, hogy felismerjük az ismereteink és képességeink korlátait. Ez magában foglalja azt is, hogy az igazságra, nem pedig a másokhoz viszonyított státuszunkra összpontosítunk. Az intellektuálisan szerény emberek foglalkoznak saját gyengeségeikkel, de nem hagyják figyelmen kívül az erősségeiket sem. Alapvetően az intellektuális alázat például az arra való hajlandóság, hogy adott körülmények között azt tudjuk mondani, hogy „nem tudom”, „ezt nem kutattam kellő mélységgel”, vagy „lehet, hogy tévedek”.
Intellektuális kíváncsiság
Az intellektuális kíváncsiság akkor áll fenn, amikor lángoló szenvedély és érdeklődés mutatkozik az igazság szélesebb körű és mélyebb felfedezése iránt. Az intellektuálisan kíváncsi egyének megvetik az intellektuális lustaságot – azokat, akik azt hiszik, amit mindig is hittek, mert az kényelmes, megnyugtató vagy jóleső érzéssel tölti el. A kíváncsi emberek mernek mélyebben és részletesebben foglalkozni a kérdésekkel, ezáltal pedig jobban megismerik a téma összetettségét és alapjait.
Intellektuális kitartás
Az intellektuális kíváncsisághoz hasonlóan az intellektuális kitartás az intellektuális lustaság határozott elutasítása. Az intellektuális kitartással rendelkezők a szellemi életük akadályait és nehézségeit leküzdendő kihívásoknak és intellektuális növekedési lehetőségeknek tekintik. Ahelyett, hogy feladnák az igazságra való törekvésüket, akkor, amikor az nehézzé válik (mert idegen nyelven kell olvasni, mert hosszan és sokat kell kutatni, mert szakmai tanulmányokat kell feldolgozni stb.), még mélyebben beleássák magukat a kérdésekbe, tovább olvasnak, tovább vizsgálódnak, és növekszik a tudásunk és megértésük. A problémák és a kihívások az igazság felfedezésének lehetőségei, nem pedig leküzdhetetlen akadályok.
Intellektuális felelősség
Az intellektuális felelősség fejlesztése az igazságra való törekvés irányításának kérdése. Az intellektuálisan felelős emberek megpróbálják minimalizálni azt, hogy meggyőződéseiket tekintélyekre alapozzák; persze sokszor nem kerülhetjük el ezt, de e mellett érvekkel és bizonyítékokkal igyekeznek felszerelni magukat.
Nyitott gondolkodás
A nyitott gondolkodás nem azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, hogy egy bizonyos kérdésben minden egyes alternatíva egyformán valószínű. Éppen ellenkezőleg, a nyitott gondolkodás az arra irányuló szándék, hogy megvizsgáljuk az alternatív álláspontokat és kritikusan értékeljük azok racionalitását és bizonyító erejét. A nyitott gondolkodás lényege, hogy hajlandóak vagyunk mérlegelni az alternatív nézőpontokat és így elvetni azokat, vagy adott esetben képesek vagyunk felismerni azt, hogy a saját álláspontunk akár téves is lehet.
Az igazság szeretete
Mindannyian hajlamosak vagyunk a megerősítési torzításra – arra, hogy szelektíven foglalkozzunk olyan forrásokkal és bizonyítékokkal, amelyek alátámasztják vagy megerősítik a már meglévő meggyőződésünket, és figyelmen kívül hagyják vagy alábecsülik azokat a forrásokat és bizonyítékokat, amelyek ellentmondanak nekik. De az igazság iránti őszinte szeretet segíthet a megerősítési torzítás leküzdésében. Ne az álláspont védelme legyen az elsődleges célunk az intellektuális munkánk során, hanem az igazság szeretete.
