Rengeteg kérdés és vita lengi körül napjainkban a kereszténység és a homoszexualitás kapcsolatát, és az erről szóló beszélgetések/viták során megszólalók sajnos legritkább esetben igyekeznek véleményüket (ha már a kereszténységről beszélünk) a Szentírás alapján megfogalmazni. Ebben az írásban a homoszexuális életforma felé támogatóan megnyilvánuló leggyakoribb keresztény érveket vesszük sorra, Balavány György legutóbbi, a 24.hu-n megjelent írása alapján.[1]
1. Ki az evangelikál/evangéliumi hívő?
Fontos alap, melyet nem téveszthetünk szem elől az, hogy mikor e kérdésről értekezünk, evangelikál protestánsként tesszük, így ahhoz, hogy helyes végeredményre jussunk, helyesen kell definiálni a kiindulási pontokat.
Az evangelikalizmus hibás definíciója, a szó téves használata jelenik meg akkor, mikor valaki azt gondolja, hogy az pusztán „személyes belső kapcsolat Jézussal”, kizárva a vallási, kulturális és politikai vetületét a kereszténységnek, hiszen ezt akár egy katolikus is állíthatja magáról.
Az evangelikalizmus nem felekezetet és nem is kegyességet jelöl, hanem tanbeli egységet bizonyos kérdésekben. Ha definíciót szeretnénk találni, akkor David W. Bebbingtonhoz kell fordulnunk, akinek meghatározása talán a legismertebb. Ő maga négy pontban fogalmazta meg az evangéliumi hívőket jellemző felfogást:
- Biblicizmus (biblicism) – különös hangsúlyt helyez a Bibiára (az összes lényeges spirituális igazság megtalálható a Szentírásban), feltétlen autoritást követelve neki. Tulajdonképpen nem más, mint a reformátori Sola Scriptura tan újbóli megfogalmazása.
- Kereszt centrikusság (crucicentrism) – a fókusz Krisztusnak kereszten elvégzett engesztelésén van
- Megtérés központúság (conversionism) – meggyőződés arról, hogy minden emberi lénynek szüksége van a megtérésre, azaz minden ember életében végbe kell mennie egy változásnak.
- Aktivizmus (activism) – meggyőződés arról, hogy szükséges erőfeszítéseket tenni az evangélium terjesztése érdekében, tehát különös hangsúlyt kell kapnia az evangelizálásnak és a missziós munkának.[2]
Ebből a négy pontból az első három érdekes kérdés szempontjából. Először is az evangelikál hívők számára elsősorban nem a saját tapasztalatuk és élményük az elsődleges forrásuk, ha keresztény erkölcsi, etikai vagy hitbeli kérdésekre keresik a választ, hanem a Szentírás, melyet végső tekintélyként fogadnak el akkor is, ha esetleg Isten kijelentése ellenkezik a világnézetükkel, tapasztalatukkal, vágyaikkal. És teszik ezt azért, mert felismerik, hogy véges emberi teremtmények, akik bűnben fogantak, bűnben születtek és megváltásra szorulnak. Ezt hangsúlyozza a második pont: Krisztus a kereszten kiengesztelte az Atyát az emberek bűneiért. Krisztus áldozatára azért volt szükség, mert ha megmaradunk olyannak, amilyennek születünk, Isten ellen lázadónak, álnoknak, aki nem érti a Lélek dolgait (hiszen minden ember ilyen kezdetben a Szentírás szerint), akkor Isten jogos ítélete, haragja sújt bennünket és azt kapjuk, amit megérdemlünk: a kárhozatot. Ezért volt szükség Krisztusra: hogy akiért meghalt, aki hisz benne, az az utolsó napon az örök életre támadhasson fel. Ehhez a hithez társul a megtérés fotosságának hangsúlyozása, az evangelikalizmus harmadik ismertetőjele: minden embernek megtérésre van szüksége azokból a bűnökből, amiket fogantatása óta hordoz. A megtérés pedig nem más, mint elfordulás az óembertől (annak „megöldöklése”) és az újember megelevenítése.[3]Megtérni nem más, mint felismerni a bűneinket, elfogadni Krisztus megváltását és napról-napra törekedni a megszentelt életre.
De miből váltott meg Krisztus minket és miből kell megtérnünk? Azokból a bűnökből, melyeket Isten elleni lázadásunk közepette követtünk el és amelyek kizárnak minket Isten országából. Amellett, hogy a meg nem tért ember minden tette bűnnel fertőzött, a homoszexualitással kapcsolatban kritikus szakaz az 1Korinthus 6:9-10:
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”
Tehát a. vannak olyan bűnök, melyek kizárnak Isten országából, b. ezek a bűnök Pál apostolnál részben megtalálhatók, tehát újszövetségi listáról beszélünk, c. Isten ihletett Igéjében találkozunk vele, melyet minden evangéliumi keresztény igaznak fogad el, d. a homoszexualitás ezen bűnök között van.
A homoszexuálisok (ἀρσενοκοῖται) kifejezés melyet Pál itt használ olyannyira világos és tiszta, hogy a liberális teológusok részéről itt történik az egyik legtöbb erőfeszítés, hogy elhomályosítsák, tompítsák a kifejezés jelentését és összezavarják az embereket ezzel kapcsolatban. Pál két szót idéz a görög nyelvű Ószövetségből, a Septuagintából, melyek a korábban említett 3Mózes 20:13-ban találhatók ahol a homoszexualitást ítéli el Isten törvénye. Az egyik az ἄρσενος, ami férfit jelent, a másik a κοίτην, melyből a coitus, közösülés szavunk is származik. Olyan férfira utal Pál, aki egy másik férfival hál úgy, mint ahogyan egy férfi szokott egy nővel hálni. Ezzel az ószövetségi háttérrel nem lehet kétségünk a szó jelentése felől: arra utal, amit felnőtt férfi tesz másik felnőtt férfival egyágyban.
És ha figyelembe vesszük a kontextust, a 3Mózes 18 és 20-at, ahonnan Pál eredezteti a homoszexuális szót, az ἀρσενοκοῖται-t, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy minden korabeli zsidó, kivétel nélkül úgy gondolt erre a kifejezésre, mint ami elítéli a homoszexuális kapcsolatot, mely Isten akarata ellen való. És ha ugyanazt a hermeneutikai megközelítést használjuk, mint amivel Jézus feltámadását, Istenségét, Fiúságát, a hit általi megigazulást, engesztelést magyarázzuk, ha következetesek vagyunk önmagunkkal és a szöveggel szemben és ugyanazzal a módszerrel vizsgáljuk az ἀρσενοκοῖται szót, mint ezeket, akkor kényszerít minket a szöveg, hogy felismerjük: Pál a homoszexualitásról beszél.[4]
De felmerül ennek kapcsán az égető kérdés Balavány György felé is: Honnan van a homoszexuálisoknak, a homoszexualitást támogatóknak erkölcsi alapjuk, amely alapján meg tudják ítélni, hogy mi az, ami szexuálisan helyes vagy helytelen? A Szentírásból…?
2. Kik a homofóbok?
A homofóbia szó jelentése félelem a homoszexuálisoktól. A kérdés az, hogy ki az, aki a szó klasszikus értelmében „fél” tőlük, mondjuk úgy, ahogyan egy xenofób fél az idegenektől azért, mert azok számára „ismeretlen” motivációval és szándékkal közelednek felé. A homoszexualitás azonban nem „ismeretlen” a keresztények számára, hiszen a Biblia több helyen is beszél róla, már Pál apostol korában is elfogadott és megélt volt ugyanaz a formája, amivel ma találkozunk. Tudjuk róla, hogy bűn (1Kor 6:9-10) és tudjuk róla, hogy természetellenes, hiszen Pál ezt írja a Róma 1:24-27-ben:
„24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 EZÉRT (Διὰ τοῦτο) kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak (ἄρσενες) is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak (ἄρσενες) férfiakkal (ἄρσενες) fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.”
A kérdés az, hogy valaminek az elvetése, ami természetellenes és bűn, fóbiának, félelemnek számít-e? Ahogyan Szabados Ádám egyszer fejtegette a kérdést:
„És még egy dolog. Senkinek nem jutna eszébe az a képtelenség, hogy azt állítsa: aki elveti a rasszizmust, az szükségképpen fél a rasszistáktól vagy gyűlöli őket. Nyilvánvaló, hogy lehet egyszerre szeretni a rasszista fiatalokat és gyűlölni a rasszizmusukat. A kereszténységben ez a különbségtétel biztosan létezik. Miért ne lehetne szeretni a homoszexuális hajlamú embereket, és közben helyteleníteni azt, amit tesznek? Vagy akkor a homofóbiát (akármit is jelent) elítélők meg homofóbfóbok? Akik meg ezt helytelenítik, azok a homofóbfóbfóbok? Miért ne lehetne irgalommal fordulni azokhoz, akik – keresztény szemszögből beszélek – beleragadtak ebbe a bűnbe, ugyanúgy, ahogy irgalommal szeretnénk fordulni a nimfománhoz, a házasságtörőhöz, a kapzsihoz, a tolvajhoz, a feleségverőhöz, a pornófüggőhöz, a pedofilhoz, a rágalmazóhoz, a sértődőshöz, a lustához, a manipulátorhoz, az indulatain uralkodni képtelen emberhez? Hozzánk is így fordult Isten, miközben undorodott a bűneinktől, de szeretett bennünket.”[5]
Balavány György sajnálatos módon nem ad indoklást cikkében arra, hogy miért is tartja homofóbiának a homoszexuális életforma ellen való felszólalást, egyszerűen elintézi a kérdést annyival, hogy „A meleg embereket inkább olyanoknak gondoltam, akik rossz útra tévedtek, szívből sajnáltam őket, és szívesen segítettem volna, ha tudok, hogy meg tudjanak változni. Aztán rájöttem, hogy ez is homofóbia.”. Sajnálatos ez a hozzáállás, hiszen nyilvánvaló, hogy korábban az evangéliumi nézetet képviselte, azonban most, minden egyéb indok nélkül homofóbiának titulálja a homoszexualitás bűnnek tartását (tehát ezek szerint Pál apostol is homofób volt), továbbá a vágyat, hogy Krisztus kereszthalálát és a megtérés szükségességét hirdessük feléjük (tehát a valódi evangelikálok mind homofóbok).
Nem, sajnos a homoszexuális életformát propagálók a „homofób” kifejezést úgy használják lejáratás céljából, hogy a lehető legkevesebbszer adnak neki pontos definíciót és indokolják meg a szóhasználatot, így viszont kizárólag érzelmi síkra terelik a kérdést, indulatokat igyekeznek vele gerjeszteni (akarva-akaratlanul) és semmivel sem lesznek jobbak, mint azok, akik ugyanezt teszik, csak ellenkező előjellel.
3. Teremt-e Isten melegnek bárkit?
Először is fontos Balavány György egyik tételmondatát megvizsgálni, hiszen az egész probléma gyökere megtalálható benne.
„…a szexuális orientáció nem választható, ez inkább sors, tehát nem olyan, mint a függőség, amiről le lehet szokni, és nem olyan, mint a bűn, amit meg lehet bánni, és fel lehet vele hagyni.”
Természetesen indoklás, talán a cikk rövidsége miatt a szerző részéről nem érkezett, viszont ha valóban megvizsgálta pro-kontra a szakirodalmat, akkor tudhatja, hogy a kérdés nem egyértelmű, így talán ilyen erős bizonyossággal hiba is lenne ezt a mondatot úgy leírni, mint ahogy Balavány György teszi. De tegyük fel, hogy igaza van. Pár kérdés felmerül, melyekre szinte soha nem kapunk választ:
- Ha a szexuális orientáció genetikai hajlam, és a homoszexuális társadalom/közösség kulturális és társadalmi támogatást akar – mivel ahogy állítják, “ők így születtek” -, akkor nem kellene a “homofóbiát” is támogatniuk, mivel megalapozottan lehet érvelni amellett, hogy a homofóbok heteroszexuális orientációval születtek és természetes averziójuk van a homoszexualitással szemben?
- Ha a genetikai hajlamot arra használjuk, hogy azt állíthassuk, a homoszexuális viselkedés erkölcsileg rendben van (mivel ők így születtek), akkor a pedofil viselkedés is rendben van erkölcsileg, hiszen ők is azt állítják, hogy így születtek?
- Ha a pedofilok erkölcsileg rosszak, mivel megsértik a fiatal egyének kívánságait és akaratát, akkor melyik az a kor, amikor még valaki túl fiatal a szexuális tevékenységekhez a természetes hajlama szerint (mivel így születtek)?
De nézzük a bibliai oldalát, hiszen mégiscsak keresztények vagyunk. A Szentírás szerint az ember megtérése előtt álnok (Jer 17:9), telve van gonoszsággal (Mk 7:21-23), a sötétséget jobban szereti a világosságnál (Jn 3:19), és nem tud önmagától Istenhez jutni (Jn 6:44). Nem tudja Istent keresni (Rm 3:10-12), erőtlen és Istentelen (Rm 5:6), a bűn szolgája (Rm 6:20, Jn 8:34), nem értheti a lelki dolgokat (1Kor 2:14), halott az ő bűneiben (Ef 2:1), természete szerint a harag gyermeke (Ef 2:3), és ellenséges Istennel szemben (Ef 2:15). Tehát nemcsak a szexuális orientációnk velünk született (már ha elfogadjuk Balavány álláspontját), hanem minden más bűnünk is természetünkből fakad, mely elválaszt minket Istentől. Így ha a velünk született homoszexualitás nem számít bűnnek azért, mert velünk született, természetünkből fakad, akkor semmi sem számít annak.
De nem állhatunk meg itt, hiszen Balavány levonja a következtetést:
„Következésképp a melegség nem olyan dolog, amiből, ha megtér valaki Jézushoz, „meg fog szabadulni” (ami, igen, azt jelenti, hogy az úgynevezett ex-gay mozgalom feltehetőleg kamu).”
Sajnos ismét csak Pál apostol cáfolja a szerző szavait, hiszen expressis verbis kimondja, hogy ha egy homoszexuális megtér Jézushoz, van számára szabadítás. A fent említett 1Korinthus 6:9kk így néz ki a maga teljességében:
„sem bujálkodók (μαλακοὶ), sem homoszexuálisok (ἀρσενοκοῖται), 10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” Feltűnően hosszú és aprólékos lista, ami ezzel zár le: „11 És ilyenek voltatok (az eimi létige imperfectuma, voltatok, múltidőben) néhányan közületek, DE (alla) megmosattatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”
Itt láthatjuk, hogy e kérdésben magáról az evangéliumról van szó, az evangélium forog kockán. Pál azt mondja a korinthusiaknak, hogy ilyenek voltatok, de már egy új kapcsolatotok van, ÚJ ÉLETET kaptatok. Hogyan értelmezhetnénk Pál szavait az új életről? Miért húz ilyen éles határvonalat e között és aközött, hogy olyanok VOLTAK, mint amilyeneket felsorolt, olyan volt az életstílusuk, olyan volt a beállítottságuk?
Nem azt állítjuk ezzel, hogy minden kor minden igaz kereszténye azonnal elhagyta minden vágyát a gonosz dolgok iránt, miután megtért. De meggyőződésem, hogy ha a „meleg keresztény” vagy „homoszexuális keresztény” jelzővel illeti valaki magát és azt mondja, keresztényként ezekkel a vágyakkal él, ÉS nem gondolja, hogy Isten céljai és akarata ellen valók lennének, akkor Pál szavainak semmi értelme nincs, semmi értelme nem marad. Ha igaz lenne az, hogy Isten céljával és akaratával egyező lenne a monogám meleg keresztény, akkor Pál azt írta volna: ilyenek VAGYTOK néhányan. De azt mondta: ilyenek voltatok néhányan. Egyértelmű határvonalat húz aközé, hogy milyen volt az életük azelőtt és milyen most.[6]
Tehát Balavány téved: meg kell és meg lehet térni Jézushoz ebből és van is nála szabadulás belőle. Azt a súlyosan ítélkező hozzáállást pedig, mellyel minden olyan, magát kereszténynek mondó embert, aki boldogan tett bizonyságot a szabadulásáról egyszerűen hazugnak nevez, a kiállásukat „kamunak” titulálja csak azért, mert egy átgondolatlan, a Biblia kijelentésével szembemenő következtetést szeretne a kereszténységen belülre illeszteni, talán kommentálni sem kell, hiszen szavai magukért beszélnek.
És sajnos még itt sincs vége a kérdésnek:
„Sőt, arra jöttem rá, ha a saját nemed tagjai iránt vonzódsz, az azért van, mert Isten ilyennek teremtett. Továbbá, ha komolyan veszem, márpedig komolyan veszem az elvet, hogy senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet, akkor ezt következetesen kell alkalmazni a melegekre is.”–írja Balavány György.
Felmerül tehát a kulcskérdés: teremt-e Isten melegnek bárkit? A válasz viszonylag egyszerű: Isten nem teremt melegnek senkit és ezt is a Bibliából tudhatjuk.
Isten nem „teremt” olyannak embereket, mely ellentétben áll azzal, amit kinyilatkoztatott az embernek azon állapotáról, amilyennek lennie kell. Nem az történik, hogy Isten először elítéli a bűnt, aztán bűnösnek teremt embereket majd hibáztatja őket a bűneikért. Nem azt látjuk, hogy elítéli a gyilkosságot, majd gyilkosokat teremt. Ugyanígy, a homoszexualitásról Isten kijelentette, hogy bűn (3Mózes 18:22, 20:13, Róma 1:26-27, 1Korinthus 6:9), így nem az történik, hogy Isten homoszexuálisnak teremt egyeseket, majd elítéli őket ezért.
A Biblia szerint Isten teremtette, ráadásul jónak, a maga hasonlatosságára, valóságos igazságban és szentségben teremtette Ádámot és Évát (1Mózes 1:31), de ők fellázadtak és bűnbe estek (1Mózes 3:1-6). Ennek a bűnesetnek a hatására eltorzult a természetük és az addigi „jó” bűnössé lett. Elbuktak és természetüknél fogva a harag gyermekei lettek (Efezus 2:3). Ennek a következménye az lett, hogy fogékonyak lettek a betegségekre, haldokolni kezdtek. A gyermekeik megörökölték bűnös természetüket és ezen bűnös természetük által manifesztálódtak olyan bűnök, mint a kapzsiság, önzőség, lázadás Isten ellen, hazugság, homoszexualitás, arrogancia, büszkeség stb. Tehát nem Isten az, aki ilyenné tette Ádám leszármazottait. Nem Isten „teremtette” az embereket homoszexuálisnak. A homoszexualitás oka ugyanaz, mint a pedofíliáé, gyilkos hajlamé, házasságtörésé, lopásé, hazugságé: az, hogy bűnben fogantunk és bűnben születünk, bűnös állapotban jövünk e világra.[7]
4. Viszont nem állhatunk meg itt.
Nem zárhatjuk le azonban ennyivel a kérdést, hiszen ezek megértése által juthatunk el az evangélium örömüzenetéhez! Pál azt mondja a korinthusiaknak: „…ilyenek voltak közületek némelyek: DE…” és itt az igeszakasz kulcsüzenete! „DE megmosattatok…”-ha a homoszexualitás nem bűn, miért kell megmosattatni? „…megszentelődtetek…”-miért kell megszentelődni, ha ez nem szentségtelen cselekvés? „és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” És ez az, amit az evangélium tesz azokkal, akik meghallják az üzenetét annak, hogy hogyan szeretné Isten hogy éljünk, hogyan szeretné, ha megértenénk az evangélium üzenetét Jézus Krisztusról.
De ne feledjük: hogyan kell kinéznie a keresztény válasznak, a keresztény reakciónak a homoszexualitásra?
- Mindenekelőtt annak az elismerésével kell kezdődnie, hogy minden ember Isten teremtménye, minden emberre embertársként kell tekintenünk tekintet nélkül a szexuális orientációjára.
- Fel kell ismerni és fel kell hagyni a heteroszexuális bűnökkel és képmutatással úgy, hogy közben megértjük és felvállaljuk és hirdetjük, hogy a homoszexualitás a romlott emberi természet egyik aspektusa, olyan dolog, mely ellentétes Isten teremtett rendjével és parancsolatával.
- És úgy kell elismernünk és elfogadnunk azt, hogy a meleg közösségek felé is hirdetnünk kell Jézus szeretetét, hogy emellett fel kell ismernünk és el kell fogadnunk azt is, hogy a homoszexuális gyakorlat és párkapcsolat nyilvánvalóan ellentétes Isten akaratával.
- Jézus szeretete azonban mindenki számára megtapasztalható lehet, a társadalom peremére szorultak felé is szól az evangélium.
- A keresztény válasznak hívnia kell a homoszexuálisokat arra, hogy megtapasztalják az Úr átformáló, újjáteremtő befogadását, rendkívüli együttérzést tanúsítva azok felé, akik teljességet megtérést és változást keresve hívják segítségül az Urat.
- A keresztény válasznak a szent életet kell hirdetnie a homoszexuálisok felé ahelyett, hogy mindenáron a heteroszexualitást tűzi ki célul a homoszexuálisok számára. A szent életet kell hirdetni abban a reményben, hogy azt heteroszexuális életvitel követi majd.
- És amellett, hogy a homofóbia valóságára és annak veszélyeire hívja fel a homoszexualitásra adott keresztény válasz az egyházak figyelmét, erősítenie kell a heteroszexuális családokat abban, hogy úgy működjenek, ahogyan az Istennek tetsző, megmaradva abban, hogy a család férfi és nő kapcsolatán alapszik.
A Szentírás tehát világos e kérdésében, a végeredmény egyértelmű. Azonban ne feledjük: egyikőnknek sincs joga arrogánsan beszélni senkihez, akit valamilyen bűnben látunk, mert mind tapasztaljuk a bűn erejét az életünkben. És ha azzal a lelkülettel élünk, mely azt mondatta Pállal: első vagyok a bűnösök között, akkor kompromisszumok nélkül képviselhetjük az igazságot és só és világosság lehetünk nemzetünk számára.
Ha tetszett a poszt és van rá lehetőséged, támogass bennünket a Patreonon!
[1]https://24.hu/poszt-itt/2018/07/07/mirol-szol-es-mirol-nem-a-pride-egy-exhomofob-kereszteny-vallomasa/
[2]Ha valaki többet szeretne tudni e kérdésben, akkor keresse fel az Evangelikál Csoport honlapját: http://www.evangelikalcsoport.hu
[3]Heidelbergi Káté: 89. Mi az óember megöldöklése?Az, hogy bűneinket szívből fájlaljuk,
egyre jobban gyűlöljük és kerüljük azokat.
[4]http://kalvinistaapologetika.hu/vita-a-homoszexualitasrol-nagy-gergely-nyitobeszede/
[5]http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13044
[6]http://kalvinistaapologetika.hu/vita-a-homoszexualitasrol-nagy-gergely-nyitobeszede/
[7]http://kalvinistaapologetika.hu/teremt-isten-melegnek-barkit/
