Richard Dawkins az Isteni téveszme c. könyvében egy egész fejezeten át az erkölcseink eredetével foglalkozik, illetve azzal az alapkérdéssel, hogy egyáltalán miért is tudunk jók lenni. Az a darwini gondolat, hogy az evolúciót a természetes kiválasztódás vezérli, látszólag kevéssé alkalmas a bennünk meglevő jóság, erkölcsi érzék, empátia magyarázatára,[1] hiszen ezek végül éppen a gyengébb egyedek túlélését segítenék. Dawkins szerint ez egy felszínes értelmezése (sőt félreértése) lenne a darwinizmusnak, merthogy a saját erkölcsi képességünk is okkal fejlődött ki, és valójában előnyöket jelentett a természetes kiválasztódáskor (például az altruizmus, kölcsönösen előnyös viszonyok, felsőbbrendűség kinyilvánítsa). Dawkins megállapítása, hogy erkölcseink darwini eredetűek, és feltehetőleg a vallás kialakulásánál is régebbiek, ebből pedig egyenesen következik, hogy az erkölcseink nem szent iratokból vagy valamely vallásból gyökereznek.
Dawkins az Isteni téveszmében egy esettanulmány sorozatról számol be, melyet a Harvardi Egyetem biológusa, Marc Hauser végzett. A tanulmány célja, hogy különböző vallási elköteleződésű emberek erkölcsi érzékét vizsgálja egy-egy hipotetikus erkölcsi dilemmán keresztül. Ennek egyik jellegzetes változata a vasúti pályán elszabadult és emberek életét veszélyeztető vagon témáját variálja. A legegyszerűbb történetben egy képzeletbeli, Denise nevű személy abban a helyzetben van, hogy mellékvágányra tudja terelni az elszabadult kocsit, ezáltal megmentve az előtte húzódó fővonal-szakaszon rekedt öt ember életét. Sajnos azonban a mellékvonalon is maradt valaki, az ő halálában a beavatkozással azonban aktív részt vállalna (ezt a példát további elemekkel szokás változtatni azért, hogy erkölcsi vonatkozása újabb és újabb dilemmát okozzon).
A kutatás eredménye, hogy a válaszadók döntése nagymértékben független volt vallási meggyőződéseiktől vagy annak hiányától, ezért statisztikailag szignifikáns különbség nem mutatkozik az ateista és hívő hátterű válaszok között. Dawkins értelmezésében tehát bizonyított, hogy erkölcsi érzékünk nem a vallásból, nem a Bibliából vagy nem Istentől származik, hanem az evolúciós során az agyunkba ugyanúgy beépült az erkölcsi érzék, mint a szexuális ösztön vagy a magasságtól való félelem.
Kérdés, hogy erre az eredményre mit tudunk válaszolni? Nyakon csípték vagy megsemmisült a keresztény vallás? Valójában ez a kutatás és annak eredménye nagyon is tetszik nekem. Egyfelől Hauser és Dawkins azt sugallják, hogy az agyunkba eleve be van építve az erkölcsi érzék. Ez a megállapítás azonban egybevág a bibliai képpel, miszerint Isten, mint morális, erkölcsös lény, saját képmására teremtette morális és erkölcsös lénynek az embert. Vagyis minden embernek van erkölcsi érzéke függetlenül attól, hogy valóban hisz-e Istenben – pontosan ezt találjuk a kutatási eredményekben is. Más szóval, a kereszténység támogatja Hauser kutatásainak eredményeit, természetesen az ateista következtetések nélkül.
A témában további érdekes vitát folytatott az agnosztikus Bart Ehrman és a keresztény Dinesh D’Souza még 2010-ben, utóbbi a következő (egyes fülek számára meghökkentő) felvetéssel élt: szerinte senki nem állítja – így ő sem –, hogy a morális elvek felismeréséhez szükség lenne Istenre vagy a Bibliára, azokat magunktól is tudjuk. A Tízparancsolat elolvasása előtt is tudhatjuk már, hogy például a lopás, a gyilkosság, más ember feleségének vagy javainak kívánása helytelen. Hogy miért tudjuk ezeket már előre? Mert a moralitás az emberi természetbe oltva működik.[2]
A másik fontos dolog, amit láthatunk a Marc Hauser által végzett kísérletből, hogy az új ateisták milyen prekoncepciókkal mutatják a kutatási eredményeket. A kutatás célja az erkölcsi válaszok megoszlásának vizsgálata volt. Valami miatt minden ember igen hasonló erkölcsi döntéseket hoz, de az okokat nem mondja el az eredmény, csak azt, hogy mi nem lehet forrása az erkölcseinknek. Dawkins ateista következtetése, hogy az erkölcseinknek darwini eredete van, keresztényként pedig a kutatási eredményből arra következtetünk, hogy teremtésünknél fogva rendelkezünk közös erkölcsi képességgel.
Weller Levente
[1] Dawkins, Richard, 2017, Isteni téveszme, negyedik kiadás, Budapest, Libri Kiadó, 295-318.
[2] Ehrman, Bart – D’Souza, Dinesh, 2010.11.11., Theodicy, God and Suffering https://www.youtube.com/watch?v=Isg6Kx-3xdI&t=5443s, 2010.11.11., 01:30:41 – 01:32:30
