Az ateizmus, lényegét tekintve egy negatív állítás. Az Istenben való hit elvetése, vagy annak az aktív kijelentése és megélése, hogy nincs Isten, vagy annak a választása, hogy valaki nem él meg semmilyen hitet vagy hitetlenséget Isten kapcsán stb. bármelyiket válasszuk is, az ateizmus egy negatív, tagadó pozíció.
Ha párbeszédet folytatunk az ateistákkal, soha nem hallhatunk bizonyítékokat az ateizmus érvényessége mellett. Nincs „bizonyíték” arra, hogy Isten nem létezik ateista körökben – különösen is, mivel egy tagadást, egy negatívot nem tudsz bizonyítani Isten létére nézve. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ateisták ne próbáltak volna bizonyítani azt, hogy nem létezik Isten, azonban ezek a próbálkozásaik még mindig elégtelenek. Végül is hogyan bizonyítod, hogy nincs Istene a világegyetemnek? Nem tudod. Emellett, ha bizonyítható lenne, hogy Isten nem létezik, az ateisták folyamatosan ezt a bizonyítékot használnák, egységesen. De nem hallunk semmiféle általánosan elfogadott és képviselt bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy Isten nem létezik, vagy az ateizmust támogatná. Az ateista álláspontot rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen bizonyítani, mivel az egy kísérlet egy univerzális negatív bizonyítására. Ezért, mivel nincs bizonyíték az ateizmus igazságára és nincs bizonyíték arra, hogy nincs Isten, az ateisták HIT által tartják saját álláspontjukat.
A hit azonban egy olyan fogalom, amelyet az ateisták nem szeretnek használni és nem tekintenek rá az ateizmus alapjaként. Éppen ezért az ateizmusnak támadó pozíciót kell felvennie és tagadni minden bizonyítékot, amit Isten léte mellett hoznak fel azért, hogy intellektuális hitelt adhassanak az álláspontjuknak. Ha létre tudnak hozni egy bizonyítási-vákuumot, amelyben egyetlen teista érv sem éli túl, úgy láttathatják álláspontjukat, mint ami intellektuálisan járhatóbb út a teizmussal szemben. A teista bizonyítékok és érvek tagadása az ateisták önigazolása egy „önjelölt” élethez.
Azonban csak egyetlen módon védhető intellektuálisan az ateizmus és ez az egyszerű lehetségesség elvont birodalma. Mit értek ezalatt? Hogy az ateizmus csupán azt jelentheti ki: „lehetséges, hogy Isten nem létezik.” De azt kijelenteni, hogy valami „lehetséges”, még nem jelenti azt, hogy valósággá is válik, sem azt, hogy bölcs dolog azt az álláspontot képviselni. Azt mondani, hogy lehetséges, hogy a Jupiteren létezik egy fagyizó, nem teszi intellektuálisan védhetővé az álláspontot, sem nem teszi elfogadhatóvá csak azért, mert ez egy lehetőség. Valaminek a lehetségességét pusztán azzal védeni, hogy lehetséges opció, nem elégséges talaj az ateisták számára ahhoz, hogy az ateizmusukat járható útnak fogadtassák el. Többel kell előhozakodniuk annál, minthogy „lehetséges…” vagy „nincs bizonyíték Isten létezésére”, máskülönben tényleg lennie kell egy fagyizónak a Jupiteren, és az ateistáknak fel kell venniük a kesztyűt és el kell kezdeniük védeni azt az álláspontot, hogy a Jupiteren levő fagyizó igenis létezhet.
Nekünk, keresztényeknek legalább vannak „bizonyítékaink” Isten létezésére: kozmológiai bizonyítékok, a finomhangoltság, a moralitásból fakadó érv, Jézus feltámadása stb.
De van egy másik probléma is az ateizmussal. Az Isten létezése ellen felhozott bizonyítékok nem bizonyítják az ateizmus igazát… legalábbis semmivel sem jobban, mint az, ha megcáfolunk egy esküvői tanút: ez sem cáfolja még önmagában magát a házasságot. Mivel az ateizmust nem lehet bizonyítani, és mivel az Isten mellett felhozott bizonyítékok megcáfolása önmagában még nem jelenti Isten létének cáfolatát, az ateisták egy intellektuálisan védhetetlen álláspontra kerülnek. A legjobb eshetőség egy ateista számára azt mondani, hogy nincs meggyőző bizonyíték Isten létéről számára, legalábbis eddig még nem látott ilyet. Nem mondhatják az ateisták, hogy nincs bizonyíték Isten létére, mivel az ateisták nem ismerhetnek minden bizonyítékot, mely a világon létezik. Csak annyit mondhatnak, hogy a bizonyítékok, amelyeket eddig megismertek, számukra elégtelenek. Ebből logikusan következik, hogy lehetnek a jövőben olyan bizonyítékok, amelyek elégségesek lesznek. Az ateistáknak el kell ismerniük, hogy a jövőben előkerülhetnek olyan bizonyítékok, amik eddig nem ismertek számukra és Isten létét lehetségessé teszik az ő szemükben is. Ez viszont az ateistát az agnoszticizmus irányában tolná el, ugyanis a legtöbb, amit egy ateista megtehet, az az, hogy kétkedő marad Isten létét tekintve.
Ezért kell az ateistáknak támadniuk a kereszténységet: mivel a kereszténység erős és határozott állításokat tesz Isten létére vonatkozóan, melyek kihívás elé állítják az ateizmusukat és lyukakat ütnek a vákuumukba. Az ateisták szeretik a vákuumot.
