Ádám és Éva történetisége nemcsak a teológusok között napi téma, hanem az ateisták, agnosztikusok részéről is itt éri először kritika a kereszténységet, hiszen Jézus feltámadását, a szűztől való születését vagy éppen a csodáit mind valószínűségi, filozófiai és teológiai alapon tudjuk csak vizsgálni. Az ateisták persze úgy gondolják, hogy ezeknek az eseményeknek elenyészően kicsi a valószínűsége (ha valószínűek egyáltalán), míg a teisták szerint magasabb, mint az ellenkezőjének. A keresztényeknek jó okuk van azt mondani, hogy történelmi bizonyítékok igazolják Jézus feltámadását, márpedig a feltámadás az a téma, ami miatt keresztény lesz valaki, ez a kereszténység központja, nem pedig Ádám és Éva történetisége.
Amit a kérdés vizsgálatakor bevezetőként el kell mondanunk az az, hogy az Ádám és Éva történetiségére érkező kritikák nem a kereszténységet vagy a Bibliát „cáfolják”, hanem a keresztény Bibliaértelmezés egyik ágát. Tehát ha minden kétséget kizáróan kiderülne (ami ahogyan látni fogjuk természetesen nem történt még meg), hogy Ádám és Éva sosem létezett, akkor nem dőlne meg a kereszténység, sem a Biblia, sem a kereszténység bűnről és megváltásról szóló teológiája, pusztán az lenne nyilvánvaló, hogy az a teológiai értelmezés helyes, mely metaforikusan közelíti meg az őstörténeteket és így egyezteti össze az eredendő bűnről és a megváltás szükségességéről szóló bibliai tanításokat.
A másik alapvetés ebben a kérdésben nem más, mint a kritikusok túlzó és általánosító bírálata. Gondoljunk csak bele a legáltalánosabb, legtöbbet hangoztatott mondatba és annak valódi tartalmába: „A tudomány megcáfolta Ádám és Éva történetiségét, így a Biblia csak egy mese, a kereszténység pedig megdőlt”.
Ez a kijelentés sem tudományos, sem tudományfilozófiai, sem episztemológiai, sem bölcseleti végül pedig teológiai szempontból nem állja meg a helyét. Először is „a tudomány” nem cáfol semmit, ugyanis a tudomány csak tudomány, nem állít, nem cáfol, nem igazol semmit, hiszen egy filozófiai fogalom; a tudósok azok, akik állítanak, cáfolnak, igazolnak stb. Miért fontos ez? Mert semmilyen témában nem lehet általánosítani. Vannak tudósok, akik között konszenzus van bizonyos kérdésekben, vannak tudósok, akik vitatnak bizonyos kérdéseket, tehát a tudomány, illetve a tudományos álláspontok nincsenek kőbe vésve. Mondhatnánk egyszerűen: tudománytalan azt állítani, hogy a tudomány tud bármit is cáfolni.
Másodszor, ahogyan látni fogjuk „a tudósok” nem cáfolták meg Ádám és Éva történetiségét. Végül, ha képesek is lennének a tudósok megcáfolni Ádám és Éva történetiségét, az önmagában nem tenné hiteltelenné a Bibliát vagy a kereszténységet: részben azért, amiről már szóltam, tehát mivel ez pusztán egy értelmezési keret, részben pedig azért, mert egy rész bizonyos tulajdonságából nem lehet a teljes egészre következtetni. A Biblia minden könyvét, részét, kijelentését önmagában kell vizsgálni, tehát igazolni vagy cáfolni az igazságtartalmát. Így ha ki is derülne, hogy a Biblia egyik könyve valamelyik állításában téved, ebből még nem következne az, hogy a teljes Biblia megbízhatatlan és téves.
A genetikai diverzitás
A kérdés kapcsán az ateisták általában azt képviselik, hogy a tudományos bizonyítékok alapján Ádám és Éva nem létezhettek, legalábbis nem úgy, ahogyan a Biblia első fejezeteiben elénk tárul. Ennek kapcsán azt említik meg, hogy a genetikusok által feltárt géntérképek és az azokból leszűrt adatok kizárják, hogy az emberiség palackjának nyaka mindössze két emberre szűkülne (úgy képzeljük el az emberiség családfáját, mint egy palackot, aminek egyre szűkül a nyaka), hiszen olyan különbözőek a génjeink, hogy lehetetlen egyetlen emberpárra visszavezetni az emberiséget.
Az állítás tehát az, hogy lehetetlen azt a genetikai diverzitást elérni, ami ma az emberiség körében található, ha mindössze két embertől származunk; legalább néhányezer ilyen emberre van szükség, tehát több palackra.
A téma szempontjából fontos az, hogy megértsük azt, hogy ezek a genetikai kalkulációk matematikai modellezéseken és a múltra vonatkozó előfeltételezéseken alapulnak. Anélkül, hogy megpróbálnánk lebecsülni azokat a preszuppozíciókat, melyek ezen genetikai modellezéseken alapulnak, látnunk kell, hogy a téma egyáltalán nem olyan egyértelmű és biztos, mint ahogyan általában az ateisták felvázolják, ugyanis azok a matematikai modellezések, melyekre ezen számítások épülnek, bizonyos igazolatlan feltevéseken alapulnak.
Az egyik ilyen feltételezés, axióma nem más, mint hogy ezeknek a genetikai mutációknak a mértéke és aránya az idők során nem változik – azonban ha ez nem így van, akkor a mutációk stagnálás helyett időnként gyorsulhatnak így nagyobb diverzitást okozva, mint amit akkor várnánk, amikor azt vesszük alapul, hogy ezen mutációk mértéke/sebessége konstans. A tudósok viszont nem tudhatják azt, hogy évezredeken keresztül milyen sebességgel zajlottak ezek a mutációk. Így az a kijelentés, miszerint „a tudomány igazolta, hogy nem származhatunk egy közös emberpártól” olyan számításokon alapszik, melyek igazolatlan és nem kényszerítő előfeltételezései nagyban meghatározzák azokat és egyáltalán nincsenek kőbe vésve.
A mitokondriális Éva és a genetikai Ádám
A másik gyakori ellenvetés az ún. mitokondirális Évához és a genetikai Ádámhoz kapcsolódik. A mitokondriális Éva egy nő, aki valamennyi ma élő ember közös őse, de kizárólag a női leszármazási vonalon (anya-nagyanya-dédanya stb.), aki körülbelül 140.000 évvel ezelőtt élt. Azonban a genetikai kódunk másik részlete, az Y kromoszómánk kizárólag apai ágon öröklődik és az Y kromoszómák leszármazási ágai mentén megtalálhatjuk az utolsó olyan férfit, akitől az összes ma élő férfi apai vonalon származik. Azonban ez a férfi állítólag 60-90.000 évvel ezelőtt élt, tehát sokkal később, mint a mitokondriális Éva, így az ateisták szerint “nem jön ki a matek”. Viszont érdekes, hogy egyre több kutatás végződik azzal az eredménnyel, hogy a korábbi számítások hibásak voltak, és lehet átfedés a mitokondriális Éva és a genetikus Ádám között, így az a felvetés, miszerint nem lehet egyszerre élő emberpárról beszélnünk, egyszerűen nem állja meg a helyét.[1][2] Természetesen ez a téma nem arra a teológiai kérdésre vonatkozik, hogy vajon ez a mitokondriális Éva és genetikai Ádám voltak-e az első emberpár a Földön, hanem arra a keresztény kijelentésre, bibliai tanításra utal, mely szerint minden ma élő ember egyetlen emberpár leszármazottja.
Mindenesetre dönthet valaki úgy keresztény teológusként, hogy Mózes első könyvének első három részét nem történelmi eseményként, hanem egyfajta tanulságot, teológiai, isteni igazságot tükröző metaforikus, szimbolikus történetként értelmezi. A probléma ezzel az, hogy úgy tűnik, Jézus és Pál is történelmi személyként tekint az első emberpárra és történelmi valóságként értelmezik a bűnesetet. Éppen emiatt úgy gondolom, hogy amíg nincs teljes mértékben kényszerítő bizonyíték arra, hogy máshogy vélekedjünk, keresztényként ragaszkodhatunk Ádám és Éva történetiségéhez. Márpedig jelen pillanatban nincs kényszerítő erejű tudományos bizonyíték, mely miatt meg kellene változtatnunk az álláspontunkat.
[1]https://science.sciencemag.org/content/341/6145/565
[2]https://science.sciencemag.org/content/341/6145/562
