A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? VI. A páli levelek

A következő sorozatban azokat az érveket és ellenérveket vesszük sorra, melyek a názáreti Jézus történetiségét vizsgálják, cáfolják vagy éppen alátámasztják. Honnan tudhatjuk, hogy Jézus létezett?

Pál apostol a legkorábbi fennmaradt “tanú” minden tekintetben. Sokan általában azt hiszik, hogy az evangéliumok a legrégebbi iratai az Újszövetségnek, hiszen azok vannak legelöl, de ez nem így van, Pál egyes levelei megelőzik keletkezésükben az evangéliumokat. Az első, ránk maradt levelét, az 1Thesszalonikát általában 49 körülre datálják, míg az utolsó, római levele 12-13 évvel később keletkezett.

Pál sokat ír Jézusról, feltételezte, hogy élt, hogy egy zsidó tanító volt és kereszthalált halt. De nézzük sorjában.

1. Először is Pál egyértelműen kijelenti, hogy Jézus tényleg, emberi testben született meg, zsidóként. Ezt írja a Galata 4:4-ben: “De amikor eljött az időteljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.” Ez a kijelentés azt is jelzi, hogy Jézus missziója elsősorban a zsidó nép körében volt. Ezt erősíti meg a Róma 15:8 is: “Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket”. Az az állítás, hogy Jézus szolgálata a zsidók felé és a zsidókért volt, hogy beteljesedjenek az írások, azt jelzi, hogy Pál számára az egyik legfontosabb állítás Jézusról az, hogy Jézus a zsidó messiás volt.
2. Ez volt a célja annak is, hogy Pál hangsúlyozza, hogy Jézus Dávid király egyik fizikai leszármazottja. Általánosan elterjedt volt a korabeli zsidók körében, hogy “Dávid fia” lesz a népük jövőbeli uralkodója, Pál szerint pedig ez Jézus volt. Ezt látjuk a Róma 1:3-4-ben is, ahol ezt írja: „[hirdesse evangéliumát] az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk…”Jézus tehát egy hús-vér ember volt akkor is, ha Isten Fia volt és Dávid egyik leszármazottja volt.
3. Mikor Jézus megszületett egy átlagos, normális családba érkezett. Láttuk, hogy Pál burkoltan megemlíti Jézus anyját a Galata levélben, mikor azt írja, hogy “asszonytól született”. Máshol említést tesz Jézus testvéreiről, akik Jézus halála után a feleségeikkel együtt misszionáriusok lettek. Ezt írja Pál az 1Kor 9:5-ben: “Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?” Fel lehetne hozni, hogy ebben a szakaszban nem a fizikai testvéreiről beszél az apostol, hanem “lelki” testvéreket említ, hiszen Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Azonban ha így értette volna ezt Pál, akkor a szakasz többi része értelmét vesztené, mert így maga az apostol és Péter sem lennének “lelki testvérek”, hiszen meg vannak különböztetve azoktól, akik tényleg azok. Így természetesen az exegéták, kutatók egyöntetűen egyetértenek abban, hogy itt a fizikai rokoni kapcsolat van megjelölve. Jézus testvéreinek nevét az evangéliumokból is ismerhetjük (Jakab, József, Júdás, Simon – Mk 6:3), és ugyanitt láthatjuk, hogy bár nincsenek megnevezve, nővérei is voltak. Pál meg is nevezi Jézus egyik testvérét, nem mást, mint Jakabot, akit Márk is említ. Az említés a Galata 1:18-19-ben található, mely az egyik ritka szakaszok egyike, ahol Páltól önéletrajzi adatokat olvashatunk. “Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.”
   
4. Pál azt is tudni vélte, hogy Jézusnak volt egy tizenkettes tanítványi köre, erre utal az 1Kor 15:5-ben: “És megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek…” Itt nem feltétlenül szükséges azt gondolnunk, hogy Kéfás nem volt a 12 tagja, hiszen Pál egyszerűen arra is utalhatott, hogy Jézus megjelent külön Péternek, majd a teljes tanítványi csoportnak. De mi ebben a kijelentésben a szokatlan? Hogy 12 tanítványt említ Pál, pedig már csak 11-en voltak. Miért lehet ez? Egyrészt lehet, hogy nem tudott Júdás haláláról, vagy egyszerűen csak azt látjuk, hogy a 12, a szűkebb tanítványi csoport állandó megnevezése, még akkor is, ha egy ideig csak 11-en voltak.
5. Pál tudta, hogy Jézus tanító volt, hiszen többet is idéz a tanaiból, ezeket később megvizsgáljuk, ami most számunkra fontos, hogy két tanítása Jézusnak, melyet Pál idéz, az utolsó vacsorán hangoztak el, azon az éjszakán, amelyen Jézust elárulták és elfogták.

“Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”” 1Kor 11:23-25

Mikor Pál azt írja, hogy az “Úrtól vette” ezt a hagyományt, akkor arra utal, hogy valamilyen formában Isten, vagy Jézus maga erősíti meg állításainak igazát. Azonban a kifejezés, ahogyan a kutatók is megállapították, egy olyan nyelvezetet jelöl, mely a kor zsidóságában teljesen elterjedt volt és azokra a hagyományokra utaltak vele, amelyeket egyik tanító a másiknak adott át. Ebben az esetben az utolsó vacsoráról szóló hagyományról van szó, melyről Pál nyilvánvalóan ismert. Az esemény, amit leír nagyon hasonlít Lukács beszámolójához és kevésbé Márkéhoz vagy Mátééhoz.

Ami érdekes e szakasz kapcsán, hogy hagyományosan úgy idézzük, hogy “azon az éjszakán, amelyen elárultatott”, és Júdás árulására vonatkoztatjuk. A probléma, hogy itt Pál nem az “elárul” szót használja az eredeti görögben, hanem az “átadatott” (παρεδίδετο) szót, ugyanúgy, mint a Róma 8:31-32-ben, ahol ez áll: “Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” ugyanaz a görög szó.

Tehát Pál valószínűleg nem Júdás árulására utal, hanem egy másik történelmi eseményre, és amit ki kell emelni ennek kapcsán, hogy megemlíti: éjszaka történt. Fontos, mivel jelzi, hogy nem valami mitikus eseményről van szó, hanem időben elhelyezhetőről: Pál tudta, hogy Jézus utolsó vacsorája, a páskavacsora ugyanazon az éjszakán történt, mint amikor átadatott a hatóságoknak.

6. Végül pedig Pál viszonylag sokat hangsúlyozza, hogy Jézust keresztre feszítették. Soha nem említi Pontius Pilátust vagy a rómaiakat, de nincs is rá szükség, hiszen az olvasói, akiknek írt, egytől egyig tisztában voltak mindennel. A keresztrefeszítést a rómaiak alkalmazták és bűnözőket végeztek ki vele. Jézus keresztrefeszítése pedig Pál leveleinek egyik állandó témája. Az egyik rövid összefoglalása álláspontjának az 1Kor 2:2-ben található: “Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. Vagy nézzük meg az 1Kor 15:3-4-et, ahol láthatjuk, hogy Jézus halála Pál üzenetének központi témája: “Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,” Jézus tehát nem csak keresztre lett feszítve Pál szerint, hanem el is lett temetve, tehát meghalt, mint ember, kivégzés által és ténylegesen halott volt, ennek a bizonyítéka az, hogy eltemették.

Jézus tanításai Pálnál

Itt szintén általában egy rossz kép él az emberek fejében, hiszen ellentétben a közgondolkodással, Pál nem idézi sokszor Jézust. Az utolsó vacsorával kapcsolatos idézetről már beszéltem, ezen kívül kettőt kell még megemlíteni, mindkettő az 1Korinthusban található.

Az első a válásról szól és amiről Pál azt állítja, hogy Jézusig megy vissza:

“A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét!” (1Kor 7:10-11)

Néha azzal érvelnek ezen szakasszal szemben, hogy Jézus soha nem mondott volna ilyet, hiszen korának Palesztinájában soha nem volt megengedve, hogy a nők elváljanak a férjüktől, így pedig logikus, hogy Pál nem is idézhette Jézust. Azonban könnyen lesöpörhetjük a kritikát, hiszen számos tanulmány kimutatta már, hogy attól még, hogy hivatalosan a hatóság nem engedte meg, hogy a nők elhagyják a férjeiket, attól még megtették, így Jézus szavai is értelmet nyernek. Azonban ami fontos, hogy Pál ismét csak hangsúlyozza, hogy ez a kijelentés egészen Jézusig megy vissza, és láthatjuk, hogy kiemelten fontos marad ez számára.

Valami hasonló mondható el a másik idézetről, az 1Korinthus 9-ről. Ezt olvassuk: “Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” 1Kor 9:14. Ez a hagyomány megtalálható az evangéliumokban is, kicsit eltérő formában Máténál és Lukácsnál, láthatjuk tehát, hogy szoros kapcsolat van aközött, amit Pál mond és aközött, amiket az evangéliumokban találunk.

Máshol nem idézi Pál egyértelműen Jézust, azonban felmerül egy nagy kérdés: miért nem idézi Pál Krisztust gyakrabban? Hiszen azt gondolhatnánk, hogy számítania kéne. Az idő hiányában nagyon részletesen nem tudjuk kifejteni itt a kérdést, de két dolgot megjegyeznék ezzel kapcsolatban:

1. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Pál írásai levelek, amelyeket gyülekezeteknek küldött, és ezekben olyan problémákat tárgyal ki, melyek ott helyben merültek fel. A leveleinek nem kell minden apró részletet tartalmaznia, amit az Istenről, Krisztusról, a Lélekről az egyházról stb. tudott, hiszen problémákat oldott meg.
2. Pál írásai teljesen egyértelművé teszik azt, hogy úgy gondolta, Jézus egy történelmi, zsidó személy volt. De mégis honnan szedte az információit és mikor?

Pál maga ad nekünk néhány ötletet. Először is a Galata 1-ből jól tudjuk, hogy megtérése előtt heves üldözője volt a keresztényeknek, de egy mennyei jelenés hatására megtért. Három év múlva, ahogy írja, felment Jeruzsálembe, ahol 15 napot töltött Péterrel és Jakabbal. Péter egy volt a 12 közül, Jakab pedig az Úr testvére. Ez a látogatás volt az, ami alatt Pál a legtöbb információt szerezte Jézusról. De mikor történt ez?

Mivel néha Pál maga helyezi el időben az eseményeket, össze tudunk állítani egy idővonalat az eseményekből. A legbiztosabb pontból kiindulva azt kell mondjuk, hogy Pál megtérése valamikor 30 és 40 között történt. Az utóbbi dátumot a 2Kor 11:32 alapján tudjuk meghatározni, ahol Pál megjegyzi, hogy Aretász kriály helytartója őriztette Pált, akit azért fogtak el, mert kereszténnyé lett. Aretász viszont 40-ben meghalt. Mikor a kutatók Pál életét rekonstruálják, minden adatot figyelembe véve arra jutnak, legyenek ateisták vagy keresztények, hogy Pál 2-3 évvel Jézus halála után tért meg és lett kereszténnyé. Így ha megtérése után 3 évvel ment fel Jeruzsálembe Péterhez és Jakabhoz, akkor azt is tudjuk, hogy azok a hagyományok, melyeket Pál átvett tőlük már a 4. évtized közepére, 35 körül léteztek. Persze a Jakabék által átadott hagyományokat nem ott helyben, Jeruzsálemben találták ki, hiszen köztudott volt már a zsidók körében is (lsd Ap Csel), így elmondhatjuk, hogy az, hogy Jézus élt és meghalt már szinte azonnal a halála utáni forrásokig visszavezethetőek, nem kell Márk evangéliumának megjelenéséig várni ezzel.

Konklúzió

Ezen rövid és korántsem kimerítő vizsgálatunk eredményeképpen megláthattuk, hogy a történészek korántsem egyetlen forrásra támaszkodnak, mikor Jézust kutatják. Nyilvánvaló, hogy élt és zsidó volt Pál leveleiből, az evangéliumokból és rengeteg más Biblián belüli és kívüli forrásból úgy, hogy a szóbeli hagyományt nem is számoljuk. Végül tehát a Pálnál található információk Jézusról a korai 30-as évekig nyúlnak vissza és együtt, ezek a források egy erős érvet alkotnak, miszerint Jézus egy létező, zsidó személy volt, aki 200 évvel ezelőtt Palesztinában élt.

A sorozat részei:

A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? – metodológia
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a római hivatkozások
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a zsidó hivatkozások
Az evangéliumok, mint történelmi források
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a nem-páli levelek
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a páli levelek
Két érv Jézus történetisége mellett

Videó az ezt vizsgáló vitaestről: 

Ha tetszett a poszt és van rá lehetőséged, támogass bennünket a Patreonon!