A következő sorozatban azokat az érveket és ellenérveket vesszük sorra, melyek a názáreti Jézus történetiségét vizsgálják, cáfolják vagy éppen alátámasztják. Honnan tudhatjuk, hogy Jézus létezett?
Pál nem az egyetlen személy volt, akitől anyagunk lehet a történelmi Jézusra nézve. Az Újszövetség többi leveleiből, de kiváltképp Péter leveleiből is nyilvánvalóvá válik számunkra az, hogy a szerzők Jézusra, mint történelmi egyénre tekintettek.
Az 1Péter néhány idézete az evangéliumoktól független beszámolónak számít, hiszen nincs azonossága velük:
„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az őnyomdokait kövessétek: őnem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ősebei által gyógyultatok meg.” 1Pt 2:21-24
„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” 1Pt 3:18
„Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől…” 1Pt 4:1
“A közöttetek levőpresbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendődicsőségének is részese…” 1Pt 5:1
Az, hogy Péter írta ezeket a sorokat vagy sem, a téma szempontjából lényegtelen, hiszen tudjuk, hogy van egy, az evangéliumoktól független beszámolónk Jézus életéről és haláláról.
Még hangsúlyosabb a 2Péter, mely szintén nem mutat hasonlóságokat az evangéliumokkal, de ismeri az azokban rögzített hagyományt Jézus történetét a megdicsőülés hegyén. (1:16-18)
“Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” 2Pt 1:16-18
János első levelében szintén egy olyan tanúságtételt olvasunk, mely alátámasztja azt, hogy Jézus történelmi, zsidó ember volt:
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az őFiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” 1Jn 1:1-4
A Jelenések könyve, még akkor is, ha apokaliptikus hangvételű, szintén élőembernek tekinti Jézust, aki élt és meghalt (1:18)
Utolsó ilyen példaként említhetjük a Zsidókhoz írt levelet, melynek szerzőségéről szintén viták folynak. A levél nem a páli levelekre alapoz és nem az evangéliumokból meríti a forrását Jézus életével kapcsolatban.
A sorozat részei:
A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? – metodológia
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a római hivatkozások
Nem-keresztény hivatkozások Jézusra – a zsidó hivatkozások
Az evangéliumok, mint történelmi források
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a nem-páli levelek
Az evangéliumokon kívüli beszámolók Jézusról – a páli levelek
Két érv Jézus történetisége mellett
