Talán itthon a kevésbé ismert istenérvek közé tartozik Alvin Plantinga modális ontológiai érve. Persze első hallásra nem a legkönnyebben érthető gondolatmenet, mert a modális logika szabályait használja, de talán az egyik legszebb érv lehet sokak szemében, hiszen hasonló a matematikai bizonyításokhoz. Viszont pont emiatt lehet, hogy sokan nehéznek találják ezt az érvet és ezért figyelmen kívül hagyják, azonban szeretném most egy kicsit ismertebbé és érthetőbbé tenni. Az érv egyik legjobb tulajdonsága hogyha helyesen értjük akkor magát az érvet nem könnyű, illetve egyetlen ponton lehet csak cáfolni. Alvin Plantinga modális ontológiai istenérvét így írhatjuk fel:
- Premissza 1: Lehetséges, hogy Isten létezik.
- Premissza 2: Ha lehetséges, hogy Isten létezik, akkor Isten létezik néhány lehetséges világban.
- Premissza 3: Ha Isten létezik néhány lehetséges világban, akkor Isten létezik minden lehetséges világban.
- Premissza 4: Ha Isten létezik minden lehetséges világban, akkor Isten létezik a valós világban is.
- Premissza 5: Ha Isten létezik a valós világban, akkor Isten létezik.
- Konklúzió: Isten létezik.
Fogalmak tisztázása
Először is a modális logika néhány alapfogalmát érdemes tisztázni ahhoz, hogy helyesen értsük az érvet, ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő védelmet illetve megfelelő kritikát tudjuknk vele szemben megfogalmazni. A modális logika olyan állításokkal foglalkozik, mint: lehetséges, lehetetlen, szükségszerű és kontingens.
A lehetséges ebben az esetben logikai lehetségességet és nem fizikai lehetségességet jelent, ami azt jelenti, hogy ha egy propozíció nem lehetetlen logikailag, akkor lehetséges, még akkor is, ha nem igaz. Tehát például az a kijelentés, hogy „A Rózsaszín Egyszarvú létezik” kijelentés logikailag nem ellentmondásos, tehát ez egy lehetségesen igaz állítás. Az viszont, hogy a „háromszögeknek 2 szöge van” logikailag ellentmondásos kijelentés, tehát lehetetlen, hogy igaz legyen.
A szükségszerű propozíciók olyan propozíciók, melyeknek igaznak kell lenniük és nem lehetnek hamisak – ilyenek a matematikai és logikai igazságok. Például az, hogy 2+2=4 nemcsak igaz, hanem lehetetlen, hogy hamis legyen, így pedig szükségszerűen igaz.
A kontingens propozíciók azok, melyek lehetnek igazak is és hamisak is – ilyen a legtöbb esemény és fizikai tárgy. Például az, hogy Áder János Magyarország köztársasági elnöke, egy igaz állítás, de lehetne hamis is, így kontingens igazság.
A „lehetséges világok” koncepciója. A modális logikában a lehetséges világok nem léteznek valóságosan, csak arra szolgálnak, hogy leírják, milyen lehetett volna a valóságos világunk. Azonban a valóságos világunk is egy a lehetséges világok közül. Például azt mondani, hogy „lehetséges, hogy a Rózsaszín Egyszarvú létezik”, azt jelenti, hogy „a Rózsaszín Egyszarvú létezik néhány lehetséges világban”. Vagy azt mondani, hogy „lehetetlen, hogy a háromszögeknek két szöge legyen” azt jelenti, hogy „nincs olyan lehetséges világ, ahol a háromszögnek 2 szöge van”. Ha azt mondjuk, hogy 2+2=4 egy szükségszerűen igaz állítás, akkor ez azt jelenti, hogy minden lehetséges világban igaz, nincs olyan lehetséges világ, ahol 2+2 ne 4 lenne. Végül pedig, ha azt mondjuk, hogy kontingens igazság, hogy Áder János Magyarország köztársasági elnöke, akkor ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy néhány lehetséges világban igaz, más lehetséges világban pedig hamis.
A következő kérdés az, hogy mit jelent az 1. premissza esetében az, hogy „lehetséges”, hogy Isten létezik. Elsőre talán automatikusan a valószínűségre asszociálunk és úgy gondoljuk, ez azt jelenti, hogy „van arra esély”, hogy Isten létezzen, azonban Plantinga érvének 1. premisszája nem ezt takarja. A lehetségesség kapcsán kétféle lehetségességről beszélhetünk: episztemikus és metafizikai lehetségességről. Míg a köznyelvben az előbbit, tehát az episztemikus lehetségességet értjük „lehetséges” alatt, Plantinga érvében metafizikai lehetségességről van szó.
De mit értünk ezek alatt? Az episztemikus lehetségesség alatt azt értjük, mikor egy kérdés kapcsán valami lehet igaz is és hamis is, számunkra egyelőre nyitott a válasz, viszont az egyik opció lehetetlen, a másik pedig lehet, hogy szükségszerű. Talán jó példa erre a pí szám, aminek 8 billiárd jegyét kiszámolták már, de hogy mi lesz a következő, egyelőre nyitott előttünk, 0-9-ig bármi lehet – azonban egyetlen válaszon kívül az összes többi lehetetlen, az egyik viszont szükségszerű. Tehát Plantinga érvében tehát a “lehetséges” nem olyan valószínűséget jelöl, mint pl ha azt mondanám: “van rá 0.0001% esély”, ő ugyanis metafizikai lehetségességről beszél, így az érvében a lehetséges azt jelenti, hogy pl. nincs a tulajdonságai közt logikai ellentmondás.
Az “Isten” kifejezés definiálása
Az utolsó fogalom, amit tisztáznunk kell, az az „Isten” kifejezés. Isten definíciója talán a leginkább félreértett fogalom az érvben. Néhány ateista szerint az ontológiai istenérvben csak feltesszük, hogy Isten léte lehetséges és ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy Isten létezik. Viszont – mondják ők, akkor miért ne tehetnénk fel, hogy a rózsaszín egyszarvú léte lehetséges, és a modális ontológiai érv alapján ugyanúgy levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Rózsaszín Egyszarvú létezik.
A probléma ezzel az, hogy az „Isten” definíciójának félreértésén alapszik, éppen ezért az egyik legfontosabb, hogy megértsük, mit is takar az érvben „Isten” fogalma és hogy ez a definíció miben különbözik pl. a Rózsaszín Egyszarvútól.
Ahhoz, hogy megérthessük, mit is takar az érvben az „Isten” kifejezés, elengedhetetlen, hogy tudjuk azt, hogy a létezőket három csoportba oszthatjuk:
- Lehetetlen: egy entitás, ami egy lehetséges világban sem létezhet. (Házas agglegény)
- Kontingens: egy entitás, ami létezhet néhány lehetséges világban. (Rózsaszín egyszarvú)
- Szükségszerű: egy entitás, ami minden lehetséges világban kell, hogy létezzen. (Számok)
De mik lehetnek a szükségszerű létezők, melyek minden lehetséges világban léteznek? Ahogyan korábban már említettem, ilyen szükségszerű létezők pl. a számok, és a formák meghatározásai. Vegyük például a kettes (2) számot. A kettes önmagától létezik senki nem teremtette, elképzelhetetlen, hogy ne létezzen, tehát egy szükségszerű létező. Ugyanilyen szükségszerűség az, hogy a háromszögnek háromszöge van, a háromszög ugyanis nem létezhet pusztán két szöggel, hiszen ez minden lehetséges világban logikai lehetetlenség lenne.
Tehát a szükségszerű létezőnek tekintjük azt a létezőt, ami nem lehet más vagy hamis, vagy nem képzelhető el, hogy ne létezzen minden lehetséges világban. Istennel kapcsolatban tehát azt állítjuk, hogy szükségszerű lény, aki minden lehetséges világban létezik.
Azonban Isten nemcsak szükségszerű, hanem Maximális Nagyságú Lény is, és ez magával vonja azt, hogy az összes lehetséges világban „maximális kiválóságokkal” rendelkezik. Ugyanis egy létező akkor és csakis akkor Maximális Kiválóságú Lény, ha egy lehetséges világban bizonyos kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, tehát mindenható, mindentudó és erkölcsileg tökéletes.
Ugyanis kiválóságnak tekintünk olyan tulajdonságokat, mint például a szeretet, bölcsesség vagy például az erő. A Maximális Kiválóságú Lény ezen tulajdonságokkal maximálisan rendelkezik, tehát erkölcsileg tökéletes, mindentudó és mindenható. Továbbá mindezek mellett a Maximális Kiválóságú Lényből hiányoznak azon tulajdonságok, melyeket nem jó birtokolni, például a tökéletlenség vagy a romlás.
Viszont Isten jelen érvben nemcsak Maximális Kiválóságú Lény, hanem Maximális Nagyságú Lény is. Ugyanis egy létező akkor és csakis akkor Maximális Nagyságú Lény, ha Maximális Kiválóságú Lény minden lehetséges világban. Tehát a maximális nagyság magával vonja a létezést minden lehetséges világban, így ha egyetlen világban létezik a Maximális Nagyságú Lény, akkor minden világban létezik, így az aktuális valós világunkban is létezik. Így amikor a szkeptikusok Istent a Rózsaszín Egyszarvúhoz hasonlítják, akkor Istent kontingens létezőként értelmezik szükségszerű létező helyett, és nem-Maximális Nagyságú és nem-Maximális Kiválóságú lényként tekintenek rá, amivel viszont kategóriatévesztést követnek el, így a cáfolat nem állja meg a helyét.
Az érv a fogalmi tisztázások után
Isten fogalmának meghatározása után tehát így írhatjuk fel az érvet:
- Premissza 1: Lehetséges, hogy a Maximális Nagyságú Lény (MNL) létezik.
- Premissza 2: Ha lehetséges, hogy a MNL létezik, akkor a MNL létezik néhány lehetséges világban.
- Premissza 3: Ha a MNL létezik néhány lehetséges világban, akkor a MNL létezik minden lehetséges világban.
- Premissza 4: Ha a MNL létezik minden lehetséges világban, akkor a MNL létezik a valós világban is.
- Premissza 5: Ha a MNL létezik a valós világban, akkor a MNL létezik.
- Konklúzió: A MNL létezik.
Ami fontos, hogy az érv logikailag koherens és érvényes (valid), a modális logika S5 rendszerét követi.
A modális logika s5 rendszere: “lehetséges szükségszerű” és “tényleges szükségszerű”
A modális logika S5 rendszerében elmondhatjuk, hogy bármilyen p propozíció esetében, ha lehetségesen szükségszerű, hogy p igaz, akkor szükségszerű, hogy p igaz legyen. Ez azt jelenti, hogy p nem kontingens igazság, hanem olyan szükségszerűség, mint az, hogy 2+2=4.
Fogalommeghatározások:
‘~’ rövidítés: ‘nem így van’.
‘◊’ rövidítés: ‘lehetséges, hogy’.
‘□’ rövidítés: ‘szükségszerű, hogy’ (vagy ‘~ ◊ ~’)
Axiómák az S5 modális logikai rendszerben:
M: □ p → p
K: □ (p → q) → (□ p → □ q)
4: □ p → □□ p
5: ◊p → □ ◊p
Tétel: ha lehetségesen szükségszerű p, akkor ténylegesen szükségszerű p.
- ◊ ~ p → □ ◊ ~ p (axióma 5)
- ◊ ~ p → ~ ◊ ~ ◊ ~ p (□ meghatározása)
- ~~ ◊ ~ ◊ ~ p → ~ ◊ ~ p (kontrapozíció)
- ◊ ~ ◊ ~ p → ~ ◊ ~ p (dupla kizárás)
- ◊ □ p → □ p (□ meghatározása)
Tehát
- Lehetséges, hogy nem p -szükségszerű, hogy lehetséges, hogy nem p.
- Lehetséges, hogy nem p – nem lehetséges, hogy nem lehetséges, hogy nem p. (Tehát szükségszerű)
- Nem nem lehetséges, hogy nem lehetséges, hogy nem p – nem lehetséges, hogy nem p
- Lehetséges, hogy nem lehetséges, hogy nem p – nem lehetséges, hogy nem p
- Lehetséges, hogy szükségszerű, hogy p – szükségszerű p
Tehát ha lehetséges, hogy létezik egy szükségszerű létező, akkor létezik egy szükségszerű létező, márpedig Isten szükségszerű létező, így ha lehetséges, hogy létezik, akkor létezik.
Ez tehát Alvin Plantinga modális ontológiai istenérve – ami logikailag érvényes, és aminek ha az 1. premisszája igaz, tehát Isten léte lehetséges, akkor a konklúziója is elkerülhetetlen: Isten létezik.
Az érvről készült videó:
