A [kalám] kozmológiai istenérv

Ezen istenérv az univerzumunk kezdetére alapoz, két premisszából és egy konklúzióból áll. Az érv így írható fel:

A fenti levezetés egy szillogizmus, tehát ha a két premisszája igaz, akkor a konklúziója elkerülhetetlen. Ha pedig elértünk a konklúzióig, megkapjuk az univerzum okának szükségszerű tulajdonságait.

Az egyetlen kérdés tehát, hogy a két premissza állítása valószínűbb-e, mint a tagadása? Ha igen, akkor ezen érv alapján valószínűbb az a nézet, hogy nem csak a körülöttünk levő anyagi világ létezik (ideértve a multiverzumot is, ha létezik), hanem valami anyagon túli, metafizikai, transzcendens létező.

[P1] Mindennek, aminek a létezésének van kezdete, oka van.

Ha az univerzum létezésének van kezdete, akkor az univerzum létezésének van oka. Három okot szokás megjelölni amellett, hogy az első premissza valószínűbb, hogy igaz, mint hogy nem.

1. Valami nem jöhet létre a semmiből.

William Lane Craig: „Ez [a metafizikai intuíció, miszerint »a semmiből, semmi nem jön létre ok nélkül«] volt az egyik legáltalánosabban elfogadott metafizikai elv Parmenides óta … Minden érv az elv alátámasztására kevésbé nyilvánvaló, mint a maga az elv.”

Ahhoz, hogy valamiről kijelenthessük, hogy ok nélkül a semmiből is létrejöhet, egyrészt félre kell dobnunk minden fizikai/metafizikai valóságot és azt kell mondanunk, hogy a teljes univerzum, valamikor a múltban minden ok nélkül egyszer csak elkezdett létezni. Azonban őszintén, senki nem hiheti, hogy olyan dolgok, mint a lovak, vagy egész falvak, egyszer csak maguktól, a semmiből létrejöhetnek.

2. Ha mégis létrejöhet valami a semmiből, akkor megmagyarázhatatlan, hogy miért nem jött létre bármi vagy minden a semmiből.

A kérdés, amit itt fel kell tennünk, az az, hogy miért nem tapasztaljuk mindennap, hogy valami a semmiből létrejön (mondjuk nyáron fagylalt, télen forró tea)? Miért csak az univerzum az, ami a semmiből létre tud jönni? A mindennapi tapasztalataink és a józan ész itt is ellentmondanak annak, hogy bármi is a semmiből létrejöhetne.

3. A tapasztalat es a tudományos bizonyítékok megerősítik az 1. premissza igazát.

Nehéz tehát elképzelni, hogy valaki a modern tudományra hivatkozva hogyan tagadhatná azt, hogy az 1. premissza valószínűleg igaz.

[P2] Az univerzum létezésének van kezdete.

A 2. premissza sokkal vitatottabb, mint az 1., nem annyira nyilvánvaló, azonban mind filozófiai, mind tudományos bizonyítékok is támogatják.

Filozófiai érvek

Első filozófiai érv: a múltbeli események végtelen száma lehetetlen (végtelen számú múltbeli esemény nem létezhet).

Ezen érv így írható fel:

1. Megszámlálhatóan végtelen nem létezhet a valóságban.
2. Az események végtelen időbeli regressziója megszámlálhatóan végtelen.
3. Tehát nem létezhet az események végtelen időbeli regressziója.

Úgy tudunk rámutatni a megszámlálható végtelen számú múltbeli esemény lehetetlenségére, ha elképzeljük, mi történne, ha tényleg létezne egy ilyen eseménysor, majd levonjuk a képtelen következményeit.

Egy remek példa a végtelen valóságba ültetésének képtelenségére a Hilbert-hotel. Képzeljünk el egy egyszerű szállodát, amelyben végesz számú szoba található. Tegyük fel, hogy mindegyik szoba foglalt. Ha megjelenik a recepciónál egy új vendég és egy szobát szeretne, akkor a recepciós sajnálattal közli, hogy minden szoba tele van, és véget is ér a történet.

De, és itt jön a csavar, képzeljünk el egy végtelen szobával rendelkező szállodát, és tételezzük fel, hogy ennek is foglalt mindegyik szobája. Nincs egyetlen szabad szoba sem tehát a végtelen sok szobával rendelkező hotelben, mindegyikben van már egy hús-vér ember. Tegyük fel, hogy megjelenik egy új vendég, csönget a recepción és egy szobát szeretne. „Nem gond”, mondja a recepciós, és fogja az 1-es számú szobában levő vendéget és áthelyezi a 2-es szobába, aki pedig a kettes szobában szállt addig meg, azt a 3-as szobába, aki a 3-as szobában szállt meg, azt a 4-es szobába és így tovább, a végtelenségig. Ennek eredményeképp az 1-es szoba megüresedik és az új vendég hálálkodva elfoglalja azt. Azonban ne feledjük: mielőtt megérkezett volna, minden szoba tele volt!

De ne álljunk meg itt, nehezítsük meg kicsit a recepciós helyzetét. Tegyük fel, hogy végtelen sok vendég érkezik meg a recepcióra és kér szállást a hotelben. „Nem probléma, megoldom!” mondja ezúttal is a recepciós. A 1-es szobában tartózkodó lakót (aki nemrég érkezett), áthelyezi a 2-es szobába, aki a 2-es szobában lakott, azt a 4-es szobába, aki a 3-as szobában lakott, azt a 6-os szobába, és így tovább, minden alkalommal az adott szobaszám duplájába költöztetve a régi lakót (4-es a 8-as szobába, 5-ös a 10-es szobába stb.). Mivel minden létező egész szám kétszerese páros szám, így minden addigi vendég páros számmal jelzett szobába kerül, ennek eredményeképpen pedig minden páratlan számmal ellátott szoba felszabadul, így az újonnan érkező végtelen számú vendég elhelyezhető a végtelen sok páratlan számú szobába. Ráadásul ezt a műveletet a recepciós ez végtelen számú alkalommal tudja végrehajtani és így végtelenül több vendég elhelyezésére képes. Azonban ne feledjük! Mielőtt megérkeztek volna a vendégek, már minden szoba foglalt volt!

A Hilbert-hotelnek, ha létezne, ez lehetne a bejárata elé kitéve: „Nincs szabad szállás (Minden új vendéget szeretettel várunk)!”

Ez a példa tökéletesen alkalmas arra, hogy rámutassunk: az, hogy a valóságban is létezzen a végtelen, egyszerűen abszurd.

Második filozófiai érv

Egy ettől független érvet is felvonultathatunk annak támogatására, hogy az univerzum létezésének van kezdete, ez pedig a múltbeli események sorozatával függ össze. A múltbeli események sorozatát úgy képzeljük el, mint egymást feldöntő dominók sorozatát, melyeknek eldőlése a múltban indult és az utolsó ledőlt dominó a jelenben dőlt el. Azonban egy sorozat, amely egymás után álló elemekből épül fel nem lehet végtelen, hiszen nem lehet visszakövetni végtelen számú elemet.

Ez az érv így írható fel:

1. Az egymást követő hozzáadással létrehozott sorozat nem lehet végtelen.
2. Az események időbeli sorozata egymást követő események hozzáadásából álló sorozat.
3. Így az események időbeli sorozata nem lehet [megszámlálható] végtelen.

Egyszerű meglátni és megérteni ezt, ha megpróbálunk elszámolni végtelenig. Nem számít, milyen messzire jutottunk, még mindig végtelen szám van hátra. Viszont ha nem tudunk előrefele elszámolni a végtelenig, hogyan tudnánk visszafele elszámolni a végtelenig? Ez pontosan olyan lenne, mintha valaki azt állítaná, hogy le tudja írni az összes negatív számot, a mínusz végtelentől a nullával bezáróan, ami nyilvánvalóan őrültség lenne, hiszen mielőtt elért volna a 0-ig, el kellett volna érnie -1-ig, de mielőtt elért volna -1-ig, el kellett volna érnie a -2-t és így tovább a végtelenig. Mielőtt bármely számig elért volna, végtelen sok számot kellett volna elérnie a végtelentől kezdve. És egyre csak megyünk vissza a múltba a végtelenségig, így tulajdonképpen egyetlen számot sem tudnánk megszámolni.

Így pedig egyetlen dominó sem dőlne el, ha előtte végtelen sok dominónak kellett volna eldőlnie, tehát soha nem jutnánk el a jelenig. Azonban nyilvánvaló, hogy itt vagyunk és létezünk! Ez is azt mutatja, hogy a múltbeli események sorozatának végesnek kell lennie és valamikor el kellett kezdődnie.

Tudományos érvek

A tudományos megalapozottsága annak, hogy a második premissza valószínűbb, hogy igaz, mint nem, az az univerzum tágulásán és a termodinamika második főtételén alapul.

Első tudományos érv

A ’Big Bang’ modell szerint az univerzum eredete, a fizikai tér és az idő kezdete, minden anyag és energia létrejötte nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőttre tehető.

Ami viszont rendkívül érdekessé teszi ezt a modellt az az, hogy az univerzumot szó szerint a semmiből eredezteti. Ahogyan P. C. W. Davies fizikus magyarázta:

„…az univerzum létrejötte, ahogyan azt a modern tudományosság látja… nem csak egyfajta szervezettség létrejötte… az előző, szervezetlen állapotból, hanem szó szerint minden egyes fizikai létező semmiből történő létrejötte.”[1]

2003-ban Arvind Borde matematikus, Alan Guth és Alexander Vilenkin fizikusok bizonyítani tudták, hogy minden olyan univerzum, mely létezése során tágul, véges múltú kell, hogy legyen, tehát nem lehet végtelen, hanem egy múltban levő téridő-határa (tehát kezdete) kell, hogy legyen. Mivel még nincs kvantumelmélet a gravitációról, nem tudunk pontos fizikai leírást adni arról, hogy mi történt az univerzum első töredékmásodperceiben. Azonban a Borde-Guth-Vilenkin-tétel független ettől. Például a tételük alapján a kvantumvákuum állapot, mely az univerzum kezdeti állapotára volt jellemző, nem lehetett végtelen ideje létező, sőt, még ha az univerzumunk pusztán egy apró szelete a multiverzumnak, mely számtalan más univerzumból áll, a tételük alapján elmondható, hogy magának a multiverzumnak is kezdete kellett, hogy legyen.

Természetesen számos spekulatív fizikai elméleti forgatókönyvet próbáltak kidolgozni a kutatók (például a húrelmélet és a hurok-kvantumgravitáció), melyek zárt időbeli görbével rendelkeznek, csak azért, hogy elkerüljék azt az abszolút időbeli kezdetet, melyet Borde-Guth-Vilenkin tétel ír le. Ezek a modellek azonban tele vannak problémás elemekkel, de ami számunkra lényeges az az, hogy egyik modell sem áll meg, ha az univerzumunk az örök múltban gyökerezik és nincs időbeli kezdete. Nem olyan régen, mikor Cambridge-ben egy konferencián Stephen Hawking 70. születésnapját ünnepelték, Alexander Vilenkin kiadott egy „Van a világegyetemnek kezdete?” című tanulmányt, mely a kozmológia jelenlegi állását mutatta be. Vilenkin azzal érvelt, hogy a jelenleg létező forgatókönyvek „semmiképpen sem lehetnek örökkévalóak.” Vilenkin három modell előtt is bezárta az ajtót, melyekkel az elméletének következményeit próbálták megakadályozni: az „örök infláció”, a „ciklikus univerzum” és az „emergens univerzum”. Vilenkin az alábbi következtetésre jutott: „Minden bizonyíték arra mutat, hogy az univerzumnak van kezdete.” Vilenkin azonban később még ennél is élesebben fogalmaz:

„Azt szokták mondani, hogy az érvelés az, ami meggyőzi az észszerű embereket, a bizonyíték pedig az, ami még az észszerűtleneket is meggyőzi. Most, hogy bizonyítékaink vannak, a kozmológusok többé nem rejtőzhetnek egy valószínűsíthető végtelen múltú univerzum mögé. Nincs menekvés, szembe kell nézniük a kozmikus kezdet problémájával”[2]

Második tudományos érv

Azonban az univerzum tágulása mellett termodinamikai bizonyítékunk is van az univerzum létrejöttére. A termodinamika második törvénye alapján az univerzumunk véges idő múlva egy hideg, sötét, élettelen állapotba fog kerülni. Azonban ha az univerzumunk végtelen ideje létezik, akkor szükségszerűen be kellett, hogy álljon már végtelen ideje ez az állapot. A tudósok emiatt arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzumunk véges ideje létezik és a „leállás” folyamatában van.

Konklúzió – Az univerzum létezésének oka van.

A két premisszából tehát logikusan következik, hogy az univerzumnak van oka. A kérdés már csak az, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ennek? Mint a tér és idő okozója, téren és időn túlinak kell lennie, így időtől és tértől függetlenül kell léteznie (végtelen mind időben, mind térben). Így ennek a transzcendens okozónak változhatatlannak és anyagtalannak kell lennie, mivel (1) mindennek, ami időtlen, változhatatlannak is kell lennie, (2) mindennek, ami változhatatlan nem-fizikainak és anyagtalannak kell lennie, mivel az anyagi létezők molekuláris és atomi szinten folyamatosan változnak. Egy ilyen okozónak kezdet nélkülinek és okozatlannak kell lennie, legalábbis abban az értelemben, hogy minden előzetes okozati állapottól mentes, mivel az okok láncolatában nem mehetünk a végtelenségig (regressus ad infinitum). 

Azonban csak két dolog létezik, amely esetleg illeszkedhet ebbe a leírásba: egy absztrakt objektum, például egy szám, vagy egy anyagtalan, értelmes és erővel bíró lény. Azonban az absztrakt tárgyak nem lehetnek fizikai létezők okozói, hiszen például a 7-es szám önmagában nem képes semmit létrehozni. Így az univerzum oka egy anyagtalan, értelmes, erővel bíró létező kell, hogy legyen.

Így a fenti levezetés alapján megállapíthatjuk, hogy az univerzum okozója egy erővel bíró teremtő, aki okozatlan, kezdet nélküli, változhatatlan, anyagtalan, időtlen, tértől független és erős entitás.

A modern filozófusok közül négyen is részletesen kifejtették és védték már a kalám-érvet.[3]

[1]“In the Beginning: In Conversation with Paul Davies and Philip Adams” http://www.abc.net.au/science/bigquestions/s460625.htm.

[2]Alex Vilenkin, Many Worlds in One: The Search for Other Universes (New York: Hill and Wang, 2006), 176.

[3]Stuart Hackett, The Resurrection of Theism: Prolegomena to Christian Apology (2nd ed.; Grand Rapids: Baker, 1982); David Oderberg, “Traversal of the Infinite, the ‘Big Bang,’ and the Kalam Cosmological Argument,” Philosophia Christi 4 (2002): 303–34; Mark Nowacki, The Kalam Cosmological Argument for God (Studies in Analytic Philosophy; Amherst, NY: Prometheus, 2007); William Lane Craig and James Sinclair, “The Kalam Cosmological Argument,” in The Blackwell Companion to Natural Theology (ed. William Lane Craig and J. P. Moreland; Oxford: Wiley-Blackwell, 2009), 101–201.

Ha tetszett a poszt és van rá lehetőséged, támogass bennünket a Patreonon!