A leggyakoribb felvetés a keresztény hittel (és úgy általában a hittel) szemben, sőt, a keresztények részéről is igen gyakran megfogalmazott kijelentés az, hogy ahol az érvek és a bizonyítékok elfogynak, ott kezdődik a hit, így minél több az érv és a bizonyíték, annál kevesebb hely marad a hitnek. És mivel „hit nélkül senki nem lehet kedves Isten előtt” (Zsidókhoz írt levél 11:6), el kell kerülnünk az érveket, vitákat, illetve nem szükséges keresnünk a bizonyítékokat. Ez azonban csak akkor van így, ha a hitet úgy definiáljuk (és a kereszténység kritikusai, de még a keresztények is sokszor így fogalmazzák meg), hogy „érvek és bizonyítékok nélküli meggyőződés”.
A kérdés az, hogy ez-e a helyes megfogalmazása a „hit”-nek, tényleg az érvek és bizonyítékok hiányában való meggyőződés lenne a hit?
Mit mond a Biblia?
Ha a fenti megfogalmazás helyes, akkor azt mondhatjuk, hogy ahol a hit növekszik, ott értelem vagy a tudás csökken, így viszont a bizonyítékokon és az észszerűségen alapuló apologetika céltalan próbálkozás, sőt, a hitet csökkenti. Azonban a Biblia szerint készen kell lennünk mindenkor, számot/védelmet adni, apológiát, tehát védőbeszédet folytatni a bennünk élő reménységről, illetve a bennünk élő reménység mellett (1Péter 3:15). Pál apostol is erre szólítja fel a keresztényeket (2Korinthus 10:5, 2Timótheus 4:2, Filippi 1:16, Efezus 5:11 stb.), így elmondhatjuk, hogy a fenti, hitre adott definíció egyáltalán nem jellemzi a keresztény hitet, sőt, ellentmondásban van a Bibliával.
A kérdés ezek után tehát az, hogy hogyan definiálhatjuk a hitet? Alvin Plantinga ezt úgy fogalmazta meg, hogy a hit az evangélium ismerete (az evangéliumról való tudás), amit a Szentlélek munkál bennünk. Ezt az ismeretet azonban számos úton megszerezhetjük: miközben Bibliát olvasunk vagy mikor éppen a kereszténység védelméről hallgatunk előadásokat, vitaesteket. Így, ha ezt a definíciót használjuk, akkor egyrészt azt a meghatározást adjuk, amit maga a Biblia is leír, tehát nem leszünk ellentmondásban azzal, másrészt pedig feloldjuk azt a látszólagos ellentmondást, amit a hit és az értelem között gerjesztenek sokan akkor, mikor a hitnek egy olyan definícióját használják, ami egyáltalán nem jellemző a kereszténységre.
