Mi az a „finomhangoltság” és hogyan utalhat Isten létére? Vajon miért létezik az életre alkalmas univerzum? Pusztán fizikai szükségszerűség? Vagy véletlen, csak nagyon szerencsések vagyunk? Esetleg egy teremtő hozta létre? Steven Weinberg, ateista, fizikai Nobel-díjas kutató írta:
„… rendkívül meglepő, hogy a természet törvényei és a világegyetem kezdeti feltételei lehetővé teszik, hogy létezzenek olyan lények, akik megfigyelhetik az univerzumot. Az élet, amint tudjuk, lehetetlen lenne, ha a fizikai mennyiségek egyike kicsit is eltérő értékű lenne.”
Kétféle finomhangoltságot különböztetünk meg. A természeti állandók finomhangoltsága: ha a természet törvényeit matematikai egyenletekben fejezzük ki, találunk bennük olyan értékeket, melyek mindig vátozatlanok. Ilyen például a gravitációs érő. Ezeket a változatlan mennyiségeket nevezik állandóknak. Nem a természet törvényei határozzák meg ezen állandók értékét. Lehetnek olyan univerzumok, melyeket ugyanezen erők irányítanak (pl gravitációs erő), de az erők mértéke különbözik az ittenitől, így nem maguk a természeti erők határozzák meg az állandókat. Tehát: ezen állandók mértékétől függően lehetnek a mienktől olyan, teljesen eltérő univerzumok, melyeket ugyanezen erők irányítanak. A természetben előforduló tetszőleges arányok és mennyiségek finomhangoltsága: mint például az entrópia vagy az anyag-antianyag közti egyensúly az univerzumban.
De mi is pontosan a finomhangoltság?
A tudósok néhány évtizede meglepődve fedezték fel, hogy ezeknek a természeti állandóknak és értékeknek egy rendkívül pontos és szűk tartományban kell elhelyezkedniük ahhoz, hogy az univerzumunk életre alkalmas legyen. A finomhangoltság ténye ebben a semleges értelemben vitán felül áll és jól megalapozott, ugyanis a fent említett természeti állandók és arányok csak egy rendkívül szűk tartományban mozoghatnak ahhoz, hogy az univerzum életre alkalmas legyen. Csak egy példa: ha az univerzumban található gyenge nukleáris erő mértéke csak 10100 mértékben eltérne a jelenlegitől, nem létezhetne élet az univerzumban. Paul Davies, fizikus írta:
„Jelenleg a fizikusok és a kozmológusok között széles körű egyetértés van abban, hogy az univerzum több szempontból is„ finomhangolt “az élethez.”
A kérdés tehát az, hogy mi a legjobb magyarázat az univerzum finomhangoltságára? Vannak, akik úgy gondolják, hogy a finomhangoltság azért ilyen pontos, mert egy intelligens tervező olyannak alkotta meg, hogy az univerzumunk életre alkalmas legyen. Azonban a tervezettségen kívül más magyarázat is lehetséges, például fizikai szükségszerűség vagy véletlen. Ahhoz, hogy valóban a tervezettség legyen a legjobb magyarázat, a másik kettőt cáfolnunk kell, ebből kiindulva tehát így írhatjuk fel az érvünket:
(1) Az univerzum finomhangoltságának oka vagy fizikai szükségszerűség, vagy véletlen, vagy tervezettség.
(2) Az ok nem fizikai szükségszerűség és nem véletlen.
(3) Tehát az univerzum finomhangoltságának oka a tervezettség.
Ez egy szillogizmus, egy deduktív érv, tehát a konklúzió szükségszerűen követi a premisszákat, amennyiben azok igazak.
(1) Az univerzum finomhangoltságának oka vagy fizikai szükségszerűség, vagy véletlen, vagy tervezettség
Az első premissza tagadása nem lehetséges, hiszen nem tesz mást, mint felsorol három magyarázó alternatívát a finomhangoltságra. Ha valaki úgy gondolja, hogy lehetnek más alternatívák is, azt hozzáadhatja a listához és a (2) vizsgálatánál kell számolni vele. De nem úgy tűnik, hogy lenne negyedik alternatíva. Az univerzum finomhangoltságának három lehetséges oka tehát a következő:
- Fizikai szükségszerűség: az állandók és az értékeknek szükségszerűen ezeknek kell lenniük.
- Véletlen: az állandók és az értékek pusztán véletlenül alakultak így.
- Tervezettség: az állandókat és értékeket ilyenre tervezte valaki.
(2) Az ok nem fizikai szükségszerűség és nem véletlen
Fizikai szükségszerűség? E szerint a magyarázat szerint az univerzumnak az életre alkalmasnak KELL lennie, tehát az életre alkalmatlan univerzum léte lehetetlenség. De miért kéne ezt a radikális álláspontot elfogadnunk? A természeti állandókat nem a természet törvényei határozzák meg, tehát miért ne lehetnének más értékűek? A természet tetszőleges arányai és mennyiségei pedig határok, amiken belül a természet törvényei működnek.
Lehetséges cáfolat: a Mindenség Elmélete majd megválaszolja, hogy hogyan lehetett finomhangolt az univerzum. Könnyen úgy tűnhet, hogy egy olyan fizikai magyarázat, mely tényleg mindenre választ ad, így a finomhangoltságra is. Azonban a Mindenség Elmélete nem magyaráz meg mindent, így ez elég félrevezető, hiszen ez az elmélet mindössze a természet négy alapvető erőjét (gravitációs erő, elektromágneses erő, erős- és gyenge nukleáris erő) tudná egyesíteni, a finomhangolt állandók és mennyiségek legtöbbjét nem. Gondoljunk bele: a legjobb jelölt a ME-re az ún. M-elmélet, aminek 11 dimenzióra van szüksége ahhoz, hogy konzisztens maradjon. Ráadásul az M-elmélet nem tud előrejelezni egy életre alkalmas univerzumot, önmagában még nem jósol meg életre alkalmas univerzumot, ráadásul az elmélet a fő akadálya az, hogy a négydimenziós univerzumok száma hihetetlenül nagy lesz. A kis, “feltekeredett” extra dimenziók nagyon sokféleképpen tömöríthetőek össze, (megközelítőleg 10^500) mindegyik különböző tulajdonságokhoz vezet az alacsony energiájú részecskék terén.
Véletlen? A probléma azzal a felvetéssel, hogy „nagyon szerencsések vagyunk”, hogy ennek az esélye olyan elképesztően kicsi, hogy észszerűtlen lenne ezt az alternatívát elfogadnunk.
Hugh Ross, asztrofizikus kiszámolta, hogy mekkora annak az esélye, hogy ezek az állandók úgy legyenek beállítva, hogy akár csak 1 bolygón is élet lehessen az univerzumban (1022 számú bolygóval számolva). Az eredmény pedig az lett, hogy 1:10138–on esélye van ennek, ami hihetetlenül kicsi szám. Gondoljunk bele, 1070atom létezik az univerzumunkban! Az esély tehát gyakorlatilag nulla, de persze nem zárhatjuk ki, hogy így alakult, de nekem nincs elég hitem ahhoz, hogy ezt elfogadjam és ateista legyek. Az esélyek egyszerűen ellene szólnak.
Lehetséges cáfolat: néhány univerzumnak léteznie KELL, attól függetlenül, hogy milyen valószínűtlen. Ennek alátámasztására, illetve a „véletlen” igazolására szokták gyakran a lottósorsolás példáját említeni. Képzeljük el azt a lottósorsolást, ahol az összes lehetséges kombináció megjátszották a játékosok, így valaki biztosan megüti a főnyereményt a szombat esti húzás után. Elképesztően kicsi a valószínűsége annak, hogy egy konkrét szelvénytulajdonos nyerjen, azonban mégis valaki nyerni fog! Indokolatlan lenne azt állítania a győztesnek, bárki is legyen az, hogy „az esély arra, hogy én nyerem meg a főnyereményt, 43 millió az 1-hez volt, és mégis én nyertem! A sorsolást biztosan manipulálták kívülről!”
Ugyanezen az alapon állítják a finomhangoltságból fakadó érvet kritizálók, hogy valamilyen univerzumnak léteznie kell. Tehát az „univerzum-lottó” győztese ugyanúgy indokolatlanul gondolná, hogy mivel az ő univerzuma létezik, az a tervezettség és nem a véletlen eredménye. Mindegyik lehetséges univerzum egyenlőképpen valószínűtlen esélyekkel indult, de az egyikőjüknek nyernie kellett. Állítja az ellenérv.
Az ezt felvető azonban félreérti az érvet, ugyanis ez az érv nem azt akarja megmagyarázni, hogy MIÉRT ez az adott univerzum létezik, hanem azt, hogy miért létezik életre alkalmas univerzum. A lottós példa azért rossz, mert arra ad magyarázatot, hogy miért egy adott egyén nyert. Jó példa erre: képzeljünk el milliárdszor milliárdszor milliárd fehér és 1 darab fekete pingponglabdával töltött óriási gömböt. Ebből a gömbből csak egyetlen labdát húzhatunk ki. Ha fekete, akkor túléljük, ha fehér, agyonlőnek minket. Jegyezzük meg: bármilyen random választott labda ugyanolyan valószínűtlenséggel indul. Azonban nem az a kérdés, hogy miért pont azt az adott labdát választottuk és mennyi volt az esélye az összes közül, hogy pont azt az egyet húzzuk ki. A lényeg, hogy bármelyik labdát is húzzuk ki, hihetetlenül valószínűbb lesz, hogy fehéret választunk, mint az, hogy feketét. A feketét kihúzni semmivel sem valószínűtlenebb, mint bármely adott fehéret. Azonban összehasonlíthatatlanul valószínűbb, hogy fehéret húzunk, minthogy feketét.
Lehetséges cáfolat: csak olyan univerzumot tudunk megfigyelni, ami életre alkalmas, így nincs szükség magyarázatra. Ez a közhely (ami nem mellesleg tény) nem teszi lehetővé, hogy kikerüljük a magyarázatot, nem eliminálja annak a magyarázatnak a szükségességét, mely válaszol arra, hogy miért is létezik életre alkalmas univerzum. Képzeljük el, hogy kivégzőosztag elé állítanak bekötött szemmel, 20 puska szegeződik ránk. Elhangzik a kivégzési parancs, eldördülnek a fegyverek és túléljük, mindegyik katona célt tévesztett minket. Milyen következtetést vonnánk le ebből? Talán azt, hogy „Nos, nem kéne meglepjen, hogy mindegyikük eltévesztette a célt, hiszen még élek. Ha nem élnék, nem figyelhetném ezt meg. Nincs tehát mit magyarázni.”?
(3) Tehát a finomhangoltság oka a tervezettség
Ez a konklúzió következik közvetlenül az (1) és (2)-ből, így ha az (1) és (2) igaz, akkor a (3) is igaz lesz.
Lehetséges cáfolat: ki tervezte a tervezőt? Ahhoz azonban, hogy valami a legjobb magyarázat legyen, nincs szükség a magyarázat magyarázatára, így részletes vitába sem kell ezen istenérv kapcsán bonyolódni. Bővebben azonban a [leibnizi] kozmológiai istenérv kapcsán találhatunk választ.
Forrás és bővebben: William Lane Craig: On Guard
