Az intellektuális erények a kritikus gondolkodás alapjai. Kevés útmutatást adnak azonban arról, hogyan lehet eredményes, igazságorientált beszélgetéseket folytatni a vitában résztvevő partnereinkkel (vagyis azokkal, akikkel beszélgetünk). Az intellektuális erények lényege az, hogy az egyént – befelé tekintve – az igazságra, mint célra irányítják. Viszont a beszélgetések és disputák ennél többek, mivel másokat is bevonnak az igazság keresésébe. Az intellektuális erények a cselekvésről szólnak; a beszélgetések és disputák pedig az interakcióról.
Észszerű belátnunk tehát azt, hogy az intellektuális erények hasznossága korlátozott akkor, amikor beszélgetésekről vagy vitákról van szó. Éppen ezért nézzünk meg néhány olyan tippet, amik különösen hasznosak a produktív eszmecserék elősegítésében. Milyen eszköztárral szállhatunk be tehát az igazság keresésébe?
1. tipp: Ismerjük fel, hogy mindannyian elfogultak vagyunk jelenlegi nézeteink irányába. Itt az ideje felhagynunk azzal, hogy erre a másik személy hibájaként tekintünk; ez ugyanis az emberi természetünk hibája. Nyitott gondolkodásúnak lenni nagyon nehéz, és ha találkozunk olyannal, aki ezt gyakorolja, különösen értékelnünk kell. Dolgoznunk kell az elfogultságunk mértékének csökkentésén, viszont nem degradálhatunk és nem nézhetünk le másokat, akik ebben szenvednek.
2. tipp: Hangsúlyozzuk az egyetértést. Túl gyakran keveredünk bele nézeteltérésekbe, vitákba, és emiatt sokszor már nem látjuk azt a közös halmazt, amiben egyébként osztozunk másokkal.
3. tipp: Ismerjük el, hogy mi és dialektikus partnereink ugyanabban a csapatban játszunk, ugyanazokkal a célokkal. mégpedig a nehéz kérdések megértése és az igazság kincseinek felfedezésének céljával. Ismerjük el, ha tudjuk, hogy a vitapartnerünk is az igazságot keresi, hiszen ekkor ugyanazon az úton haladunk a közös cél felé.
4. tipp: Legyünk hajlandóak tanulni a vitapartnerünktől. Mindenkinek egyedi tapasztalatai, nézőpontjai és világnézete van, amelyekből mi is tanulhatunk. Ne azzal a kizárólagos céllal folytassunk vitát, hogy megpróbáljuk megtéríteni vagy meggyőzni a másikat.
5. tipp: merjük kimondani azt, hogy „nem tudom”, amikor valóban nem tudunk valamit.
6. tipp: Adjuk lejjebb a bizonyosságunkat. Az rendben van, ha bizonyos kérdésekben biztosak vagyunk az igazunkban, de ennek általában ritkábban kellene előfordulnia, mint az ellenkezőjének. A túlzott bizonyosság a dogmatizmussá fajulhat, és ezt, ha tehetjük, el kell kerülnünk. Ismerjük el, hogy tévedhetünk.
7. tipp: Teljesen soha nem szabadulhatunk meg az elfogultságunktól, de tehetünk azért, hogy ezt csökkentsük. Hozzunk létre egy barátságos, tiszteletteljes környezetet, ahol az igazság és a szeretet áll a középpontban és ebben a környezetben beszéljük, illetve vitassuk meg a kérdéseinket.
8. tipp: Perspektíva. Gondoljunk a beszélgetőpartnerünk élettapasztalataira, és helyezzük magunkat az ő nézőpontjába. Ez segít nekünk abban, hogy még emberibbnek lássuk a másikat és elkerüljük a dehumanizálásukat.
9. tipp: Vessük el a karikatúrákat. Mindannyian szeretettel, szenvedéllyel, vágyakkal és értékekkel rendelkező egyének vagyunk. Senki sem illik teljesen egy előre meghatározott karikatúrába vagy sztereotípiába. Megvannak azok a hibáink és erényeink, amikben egyedülállóak vagyunk. Próbáljuk meg tudatosan lerombolni a már létező „karikatúrákat” és előítéleteket azon személyek kapcsán, akikkel beszélünk, vitázunk.
10. tipp: Kilépés. Naponta lépjünk ki egy olyan környezetbe, ahol nem értenek velünk egyet. Ismerjünk meg különböző háttérrel, világnézettel és élettapasztalattal rendelkező embereket. Hallgassunk olyan podcasteket, vagy nézzen olyan videókat, ahol a mi világnézetünket vitatják.
11. tipp: Nincsenek „megszerzendő pontok”. Nincs „nyertes”, ez nem egy játék, hanem egy út, amin keresztül az igazságot keressük.
12. tipp: Finomítsuk a kifejezéseinet. Az általunk használt szavak befolyásolják a gondolkodásmódunkat és érzéseinket éppen ezért rendkívül fontos, hogyan fejezzük ki magunkat. Például használjuk az „itt lehet valami, amit érdemes megfontolni”, ahelyett, hogy folyton azt hangsúlyozzuk, hogy a másik itt és itt téved.
13. tipp: Válasszuk az erényekre alapuló megközelítést. Kérdezzük meg magunktól: birtoklom az intellektuális és erkölcsi erényeket? Megvan bennem a vitához szükséges intellektuális alázat? A célunknak kettősnek kell lennie. Először is törekedjünk az igazságra. Másodszor pedig, törekedjünk egymás szeretetére. Az intellektuális erény alapvetően az igazságra irányul. Az erkölcsi erény alapvetően a szeretetet célozza meg.
14. tipp: Ne égessük a világnézetünket vagy jelenlegi helyzetünket saját lényünk és lényegünk szövetébe. Az, hogy mennyire vagyunk értékesek nem kötődik szorosan ahhoz, hogy milyen intellektuális pozíciót veszünk fel, például hogy ateisták vagy keresztények vagyunk-e. Ha (legalább ideiglenesen) le tudjuk választani önmagunkat az általunk képviselt álláspontról, akkor a szóban forgó álláspontunk ellen felhozott érveket nem tekintjük, vagy nem érezzük majd személyes támadásnak.
15. tipp: Figyeljünk. Legyünk teljes mértékben jelen egy diskurzus közben. De tegyük félre az előre kialakított elképzeléseinket arról, hogy a másik mit gondol vagy mit hisz. Ahhoz, hogy helyesen értsük a vitapartnerünk álláspontját, meg kell hallgatnunk, nem pedig a róluk alkotott, már meglévő elképzeléseinket kell erőltetnünk. Ez magában foglalja például a fogalmak definiálását, már a viták legelején. A fogalmak meghatározása nélkül csak az előzetes elképzeléseinket láthatjuk, a dialektikus partnerünkét nem. Ügyeljünk arra is, hogy ha úgy adódik, ne féljünk megkérdezni azt, hogy valóban arra gondol-e a másik fél, mint amilyen gondolatot mi neki tulajdonítunk.
16. tipp: Nem gond – sőt jobb, ha lassan haladunk. A filozófiát és a teológiát (és általában az igazság keresését) csak lassan lehet művelni.
17. tipp: Használjuk a jóhiszeműség elvét: amikor kétféleképpen lehet értelmezni valamit, amit a vitapartnerünk mondott, a nagyobb valószínűségű, megalapozottabb, a partnerünk álláspontjához és személyéhez inkább passzoló értelmezést tételezzük fel.
18. tipp: Amikor a másik mélyre süllyed, mi emelkedjünk magasra. Ne süllyedjünk le a gúnyolódás, a sértegetés és a törzsiség. Tanúsítsunk udvariasságot és a tiszteletet. Ha úgy adódik, sértegetés helyett egyszerűen fejezzük be a beszélgetést.
19. tipp: Kerüljük a pszichologizálást. Túl gyakran vesszük észre a másik álláspontjának potenciális pszichológiai gyökereit, miközben nem látjuk saját meggyőződésünk és világképünk ugyanilyen pszichológiai gyökereit. Elkerülhetetlen, hogy a meggyőződéseink hátterében álljon valamennyi pszichológiai hatás, hiszen ez az emberi természetünk része. Inkább az érvekre összpontosítsunk, ne az álláspontok pszichológiai eredetére.
20. tipp: Az érvek nem fegyverek, és ráadásul ritkán KO-érvek. Ismerjük el és ismerjük fel a racionális nézeteltérések helyét és terét. Az érveket eszközként használjuk ahhoz, hogy a valóság természetét még jobban megismerjük. Az érvek olyanok, mint a világító fáklyák. Nem kényszerítenek senkit a megvilágított terület vizsgálatára, viszont eszközként szolgálnak arra, hogy valaki megláthassa a valóságot és közelebb kerülhessen az igazsághoz.
