Alább Nagy Gergely, 2017. 10. 25-én megrendezett, Sola Scripturáról szóló református-római katolikus hitvitán elhangzott nyitóbeszédének leiratát olvashatják. A teljes videó ITT megtekinthető.
1. Bevezetés, köszöntés
Jó estét kívánok mindenkinek, nagyon hálás vagyok, hogy ismét időt áldoztak, időt áldoztatok arra, hogy eljöjjetek. A téma, ami ma előkerül mindennél fontosabb, hiszen az evangéliumot magát érinti.
Míg a Sola Scripturáról vitázunk, arról, hogy a Szentírás-e az egyedüli tévedhetetlen hitszabálya vagy hitforrása az egyháznak, szeretném, hogy ha már a legelején megértenék, megértenétek, hogy az ok, ami miatt ezt, vagy bármelyik múltbeli kérdést (mise, pápaság) megvitattuk, az az, hogy mindegyik vita, vitás pont, kérdés, az evangélium lényegét érinti. Úgy hiszem, hogy Isten biztos szava nélkül nem hirdethetjük az evangéliumot. Az evangélium Isten Szentírásban nekünk adott kinyilatkoztatásán alapszik. És ha ez a szó bizonytalan, ha Isten kinyilatkoztatása bizonytalan, akkor nincs alapunk, ami által teljes bizonyossággal hirdethetjük az evangéliumot.
Meggyőződésem, hogy
- a Római Katolikus Egyház állításai, kijelentései saját tekintélyével kapcsolatban nem az evangélium tisztázását eredményezték, hanem éppenhogy elhomályosítását annak, illetve úgy hiszem, hogy a dogmáik és hivatalos tanításaik Jézus Krisztus evangéliumának lecserélését okozták. És ezért kell ezt a kérdést ma megvitatnunk.
- Meg vagyok győződve továbbá arról, hogy a Sola Scriptura tanítása nélkül nem létezhet változhatatlan evangélium, mely minden korban, minden nemzet számára ugyanaz. De mivel Isten adta nekünk Szavát, mivel ez a szó Isten által kilehellt, ezért isteni tekintéllyel bír, így tudhatjuk, hogy az evangélium, amit az apostolok hirdettek, az evangélium, mely minden nemzedék számára igazság volt, igaz marad a mi generációnk számára is, sőt, a gyermekeink számára is és a gyermekeink gyermekeinek számára is. Ez az oka annak, hogy összegyűltünk ma este.
Az én vágyam az volt a korábbi vitákon, és a mai vitán is, hogy önöket, titeket szolgálhassalak. Nem magamat, hanem azokat, akik hallgatnak. Tisztán igyekszünk képviselni és kifejteni az álláspontunkat és remélhetőleg úgy hagyhatják/hagyhatjátok el ezt a helyet, hogy megértik/megértitek az álláspontok közti különbségeket, álláspontunk alapjait. És ha ez így lesz, akkor megtettük azt, amit meg kellett tennünk itt ma este.
John O’Brien, akitől már az első vitánkon is idéztem az alábbiakat írja a Faith of Millions (Milliók hite) című művében:
„Bármennyire hatalmas is hódolatunk a Biblia iránt, az ész és tapasztalat arról győz meg minket, hogy egyedül, önmagában nem alkalmas sem nem biztonságos útmutatónk annak kapcsán, amit hinnünk kell.”
2. Sola Scriptura vs Sola Ecclesia
Két álláspontot fogtok ma este látni: én a Sola Scriptura tanában hiszek. Hiszem, hogy a Szentírás az egyetlen tévedhetetlen hitszabálya az Egyháznak, a végső, legmagasabb, egyedülálló tekintély. És hiszem, hogy mikor ma este e kérdést vizsgáljuk, képes leszek igazolni kijelentésemet, miszerint az egyetlen kifejezés, mely által megérthetjük a Római Katolikus Egyház kijelentéseit a Szentírásra, a Szenthagyományra, a saját tévedhetetlenségére vonatkoztatva, vagy akár a kanonizáció kapcsán, akár a Szenthagyomány értelmezése kapcsán betöltött szerepére vonatkoztatva, az a Sola Ecclesia kifejezés, miszerint egyedül az Egyház lesz a végső tekintély e kérdésekben.
Mondom ezt azért, mert a római katolikus álláspont szerint az Egyház az, ami definiálja, meghatározza
- a Szentírás mértékét, tehát a kánont,
- a Szentírás értelmezését,
- a Szenthagyomány mértékét (mi Szenthagyomány és mi nem az)
- és a Szenthagyomány értelmezését.
És így persze hangoztathatjuk (ahogyan hangoztatják is a római katolikus teológusok), hogy az Egyház e két forrás (Szentírás és Szenthagyomány) tekintélye alatt áll, de ha az Egyház az, ami mindkettő mértékét és jelentését meghatározza, és ezt állítólag tévedhetetlenül teszi, akkor hogyan mondhatnánk logikusan azt, hogy az Egyház olyan két forrás tekintélye alatt nyugszik, melyet önmaga definiált és értelmezett?
3. Érvek használata
Két álláspont fog ma este megjelenni, és ezt a két álláspontot nagyon fontos észben tartanunk, mert az esetek nagy többségében, mikor a Sola Scriptura tanáról vitáznak, csak az egyik nézőpontot vizsgálják.
Fontos észben tartanunk azt is, hogy azok a standardok, azok a normák, azok az érvek, melyekkel az egyik álláspontot vizsgáljuk, esetleg támadjuk, ugyanúgy érvényesek kellenek, hogy legyenek a másik álláspontra is, ha legalábbis fairek és sportszerűek akarunk maradni és valóban az igazságot keressük. Ugyanis ha egy érv, amit egy álláspont ellen használunk, jelen esetben például Péter bármely érve a Sola Scriptura ellen, ugyanúgy használható a másik álláspont ellen is, akkor az nem igazán jó érv.
Ha Péter azzal érvelne, hogy a Sola Scriptura tana az egyházban rengeteg tanbeli különbséghez vezet, akkor erre én azt fogom felelni, hogy a Római Katolikus Egyház is tele van tanbeli különbségekkel. Még a dogmákat sem tudják egységesen értelmezni Rómán belül. Kérdezzünk csak meg egy keményvonalas konzervatív teológust és egy liberális teológust arról, hogy mit jelent az „Egyházon kívül nincs üdvösség” dogmája és különböző válaszokat fogunk kapni. Tehát nem használható olyan érvelés, mely a saját álláspontodat is megcáfolja. Minden érv-ellenérv alkalmazható kell hogy legyen mindkét oldal számára.
4. A Sola Scriptura bizonyításának lehetetlensége
A vágyam, hogy a lényegre fókuszáljunk. El lehet olcsó trükkökkel terelni a figyelmet a lényegi kérdésről (pl. a Jn 21-ben leírtakat felhozni, melyben az apostol kijelenti, hogy sok egyéb, melyet Jézus tett nincs leírva az evangéliumban, vagy akár megpróbálni a kánon felé terelni a kérdést), de tartsuk szem előtt végig a ma este témáját: „a Biblia az EGYETLEN tévedhetetlen hitszabálya az egyháznak”?
A Sola Scriptura tanát bizonyos szempontból lehetetlen megvédeni. Hogy miért? Mert a Sola Scriptura egy tagadás. Tagadása annak, hogy bármilyen más tévedhetetlen hitszabály létezne az egyház számára. Hadd érzékeltessem ezt egy példával. Nézzük csak meg ezt a tollat!
Ha a ma, itt az vitaesten ideállnék és azt mondanám, hogy ez az egyetlen ilyenfajta toll az univerzumban, hogyan bizonyíthatnám? Nos az egyetlen mód arra, hogy a “Nincs még ilyen toll az univerzumban” állítást bizonyítsam az lenne, ha megnézném mindenki táskáját, ingzsebét, minden boltot a világon, ahol árulnak tollat, átnézném az összes házat, az egész földet, a holdat, a naprendszer bolygóit, az egész univerzumot, hogy még egy ilyen tollat találjak. És ezt természetesen nem tudom megtenni. De Péter nagyon egyszerűen eldönthetné a kérdést, megnyerné a vitát. Csak annyit kell tennie, hogy kimegy, szerez egy ilyen tollat, idesétál és felmutatja az enyém mellett és azt mondja: “Látod, egy másik toll, pont olyan, mint a tiéd!”, és már el is dőlt a vita, a Sola Scriptura kapcsán mutat egy másik Isten által kilehellt hitforrást és meg is dőlt a reformáció. De eddig 500 év alatt sem a mormonok, sem a jehovák, sem senki nem tudott még egy ilyen tollat mutatni.
4. Mi NEM a Sola Scriptura?
Oly sokszor értik félre e tant, hogy nyilvánvalóvá kell tenni, hogy mit nem állítunk azzal, ha megvalljuk a Sola Scripturát.
- Nem tagadja a Sola Scriptura tana, hogy volt idő, mikor Isten szava szóbeli formában létezett, a Szentírás keletkezésének lezárultáig. A Szentírást nem ma írják. A ma esti vitánk egy olyan időben hangzik el, ahol napjaink helyzetét kell figyelembe venni, nem pedig az a korszak a norma, mikor az apostolok még e földön éltek.
- A Sola Scriptura nem tagadja a Szentlélek szerepét abban, hogy vezesse és megvilágosítsa az egyházat.
- A Sola Scriptura megvallásával nem állítjuk azt, hogy a Biblia minden tudást tartalmaz. Éppen ezért remélem, hogy nem fog Péter ma kitérni a János 21-re, ahol arról olvasunk, hogy sok egyéb dolog is volt, amit Jézus tett vagy mondott és nem irattattak le az evangéliumba… hacsak nem mutat fel Péter egy tévedhetetlen kijelentést, nyilatkozatot arról, hogy mik voltak pontosan e beszédek. A Biblia nem kimerítő minden részletében. A Bibliának nem kell “teljes körűen kimerítőnek” lennie ahhoz, hogy az egyház egyedüli hitszabályaként funkcionáljon. Nem kell tudnunk, hogy milyen színű a szeme Tamásnak. Nem kell tudnunk az apostolok minden étkezésének étlapját ahhoz, hogy az Írás az egyház egyedüli hitszabályaként funkcionálhasson.
- Végül a Sola Scriptura tanítása nem tagadja Krisztus Egyházának tekintélyét és szerepét abban, hogy az Isten igazságát tanítsa. Az I Timóteus 3:15-ben Pál egyházat úgy írja le, mint “az igazság oszlopa és erős alapja”. Az igazság Jézus Krisztusban és a szavában van. Az egyház tanítja az igazságot, Krisztushoz hívja az embereket, és így az igazság oszlopa és alapja. Az egyház nem ad sem régi, sem új kijelentést, nem uralkodik az Íráson. Az egyház, mivel Krisztus menyasszonya, hallgat Krisztus szavára, amely az Isten által ihletett Írásban található meg.
A Biblia nem tartalmaz minden tudást, de Isten által kilehellt, Istentől ihletett, ezért elégséges Isten embere számára ma is.
5. A Sola Scriptura bemutatása
A Sola Scriptura tanítása meglehetősen egyszerű és egyértelmű, de tapasztalatom szerint ritkán képviselik és definiálják helyesen napjainkban, bármely oldalról is beszéljünk. A Sola Scriptura, nagyon tömören így definiálható:
„Mivel a Szentírás az egyedüli példánk az Isten által ihletett (kilehellt) kinyilatkoztatásra, mely az Egyház birtokában van, ezért ez képezi az egyedüli, tévedhetetlen hitszabályt az Egyház számára.”
Másszóval: mivel a Szentírás Θεόπνευστος (e szót használja az ihletettségre Pál a 2Tim 3:16-ban: „A teljes Írás Istentől ihletett…” Isten által kilehellt), Isten saját szavát adja elénk. Hogy Jézus Krisztus megfogalmazásával éljek, melyet a Mt 22:31-ben találunk: „nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek?” Az Úr Jézus úgy hitte, hogy a Szentírás szavai Isten beszédei. És ez ugyanaz a tanítás, amit Pálnál a 2Tim 3:16-ban láthatunk.
És Isten szava mellett nem létezhet semmi, ami nagyobb vagy egyenlő tekintéllyel bír. Ez a végső tekintély minden dolog felett, mivel Isten nem hivatkozhat nagyobb tekintélyre önmagánál, hogy igazolja azt, amit mondott.
A Sola Scriptura tanításával egyben tagadjuk, hogy létezne a Szentíráson kívül más TÉVEDHETETLEN hitszabály az Egyház számára. Jegyezzük meg, hogy más „tévedhetetlen” hitszabály. Lehetnek más szabályok, hitvallások, de ezek önmagukban nem tévedhetetlenek, és alá vannak rendelve a legmagasabb tekintély általi korrekciónak. És ez a legmagasabb tekintély nem más, mint a Szentírás.
Mivel rövid az időnk ma este, lapozzunk az egyik kulcsfontosságú szakaszhoz, ha van Bibliátok a 2Timótheus 3-hoz. Legtöbbetek jól ismeri e szakaszt, de gyorsan felolvasnám a 14. verssel kezdődően:
„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.„
Általában amikor ez a szakasz elhangzik, szinte olvasok a katolikusok fejében, hogy azonnal, ahogy a szavak elhagyták a számat az a gondolat fut át az agyukon, hogy ’Ó, persze, mi is ismerjük ezt a szakaszt! De nem azt mondja, hogy ’egyedül’ a Szentírás, pusztán annyit állít: a ’teljes’ írás. Ez így is van, de ha valaki kijelenti, hogy ez nyitva hagyja az ajtót más hitszabályok számára, akkor annak bizonyítania kell, hogy amit ’tévedhetetlen hitszabályként’ előad a Szentírás mellett (jelen esetben a Szenthagyomány), az ugyanúgy Θεόπνευστος , Istentől ihletett, Isten által kilehellt. Hogy nélküle Isten embere nem lenne tökéletes és tökéletesen felszerelt arra, hogy minden jó cselekedetet véghezvigyen az egyházban. A Szentírás itt azt állítja, hogy ha tanítani akarsz, Timóteus, fordulj ahhoz, ami Θεόπνευστος . Ha javítani, feddeni akarsz, vagy igazságban akarsz nevelni, Timóteus, birtokában vagy az elégséges forrásnak, ami kizárólag az, ami Isten által ihletett. Semmi pótlékot ne fogadj el helyette. És ha azt akarjuk mondani, hogy ezen kívül van valami más is, ha azt akarjuk mondani, hogy van más is, ami tévedhetetlen hitszabály, akkor bizonyítanunk kell, hogy az Θεόπνευστος (Istentől ihletett) és nélküle Isten embere nem lenne képes megtenni mindazt, amire Timóteus képes volt.
Mindez azt jelenti, hogy ma este ’felszólítom’ a római katolikus oldalt, hogy bizonyítsa: azok a tanok és dogmák, melyeket ezen ’másik hitszabály’ alapján definiáltak, melyek legtöbbje teljes mértékben ismeretlen volt az első keresztények számára – az Isten emberei évszázadokon keresztül úgy éltek, hogy fogalmuk sem volt azokról a dogmákról, melyet a Római Katolikus Egyház az elmúlt másfél évszázadban definiált – csodálatos szolgálataik voltak, Krisztust szolgálták anélkül, hogy tudtak volna azokról, melyeket ma egy római katolikusnak dogmaként kell kötelezően hinnie. Felszólítom azt, aki azt állítja, hogy bármi más hitszabály lehet a Szentíráson kívül, hogy bizonyítsa: mindez nincs ellentmondásban Pál Timótheushoz intézett szavaival, mikor azt mondta neki, hogy ’Te Isten embereként tökéletes lehetsz, teljesen fel lehetsz készítve az Írás által mindarra, amit az egyházban tenned kell, mindarra, amit tanítanod kell.’
6. Félreértések
Rengeteg félreértés övezi a Sola Scriptura tanát, melyet azonnal meg szeretnék cáfolni, remélem, hogy Péter barátom igyekszik annyira akadémikus lenni e vitában, hogy nem is gondolt arra, hogy ezeket a számtalanszor megcáfolt szalmabáb érveket akarja majd használni a vita során.
- Anarchiához vezet
A Sola Scriptura ellen felhozott legrosszabb érvvel kezdeném, amely valahogy így hangzik: „A Sola Scriptura az egyházi és tanbeli anarchia alapja! Nézzétek csak hova vezet ez a tan, több, mint 23.000 protestáns felekezet létezik! A Sola Scriptura tana teljes bukás.” Nos, ha a Sola Scriptura tana azt jelentené, hogy egyetlen elégséges tévedhetetlen Istentől jövő kijelentés-forrás birtokában mindenki bűntelenné válik, elhagy minden hagyományt, elolvassa a teljes Szentírást, elfogad mindent belőle… ha ezt jelentené a Sola Scriptura, akkor ez egy helyes érvelés lenne a katolikus oldal részéről. Viszont a Sola Scriptura nem ezt jelenti. Az elégséges forrás rosszul való felhasználása nem érv a forrás ellen.
Képzeljük csak el, mindannyiunk zsebében ott lapul valamilyen mobiltelefon, melyek mindegyikéhez jár kezelési útmutató, melyet ha alaposan elolvasunk és minden benne foglaltat betartunk, akkor minden rendben lesz a telefonunk használatakor. Nos ha valaki türelmetlen és nem akarja elolvasni a teljes kézikönyvet, csak elkezdi használni a telefont, mely aztán nem azt csinálja, amit szeretne, elkezd furcsán működni, nem lehet rajta internetezni, e-maileket küldeni stb. akkor ezért visszaviszi a szaküzletbe.
Ott felteszik a kérdést: követte-e a használati utasítást, melyre azt feleheti a tulajdonos, hogy nem, nem olvastam el minden részletét, majd hazaviszi a telefont, elolvas mindent, követi a használati utasítást és minden megfelelően működik… nos a kezelési útmutatóval volt gond? Természetesen nem. Az útmutató elégséges ahhoz, hogy megfelelően működjön a készülék. Az, hogy a tulajdonos türelmetlen, nem olvassa el, vagy úgy gondolja ő jobban tudja, nem az útmutató hibája.
Ugyanígy, csak azért, mert valaki azt állítja: én a Sola Scripturában, a Bibliában hiszek és valami teljes mértékben bibliátlan tant hirdet, még a Sola Scriptura tana nem lesz érvénytelen, ez nem cáfolja azt, hogy Isten a Bibliát adta arra, hogy egyedüli tévedhetetlen hitszabályként funkcionáljon az egyházban. Ugyanígy vannak emberek, akik a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait lebegtetve állnak elő teljesen kicsavart és téves ötletekkel… viszont ez önmagában azt jelenti, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai tévesek? Látjátok? Ha egy érvet mindkét oldal ellen fel lehet használni, az nem valid érv.
- „Az egyház az igazság oszlopa és alapja”
A második ilyen helytelen érv a római katolikusok részéről, mikor azt hangoztatják a Sola Scriptura tanával szemben, hogy az „egyház az igazság oszlopa és alapja” ahogyan Pál írja az 1Tim 3:15-ben. Ahogy készültem e vitára és olvasgattam, találkoztam olyan ex-protestáns kijelentéssel, miszerint valakit protestánsként sokkolt, mikor először olvasta az 1Tim 3:15-öt. Engem pedig sokkolt az a gondolat, hogy protestánsként valakit sokkolt az, amit az 1Tim 3:15-ben olvas. Az egyház az oszlopa és alapja az igazságnak. Itt a galériában is vannak oszlopok… de mi is a dolga az oszlopnak? Tartja a fejünk felett a tetőt barátaim.
Az egyház nem az igazság. Az egyház felmutatja és hirdeti az igazságot. Az alap és az oszlopok valamit magasba tartanak. És mit tesz az igaz egyház? Az egyház Krisztus engedelmes menyasszonyaként hallgat Krisztus szavára, ami nem lehet más, mint Isten által kilehellt, Θεόπνευστος, Istentől ihletett, tehát a Szentírás. Nem áll helyébe, nem emeli magát fölébe, hogy irányíthassa, definiálhassa, kinyilatkoztathassa. Egyedül a Szentírás Θεόπνευστος. Az egyház nem Istentől ihletett. Péter azt állítja, hogy a Szenthagyomány szintén Istentől ihletett, Θεόπνευστος. Nos, ma este ezt kellene bizonyítania.
- Hagyomány és Thesszalonika
A római katolikusok egyik kedvenc igehelye, mellyel igazolni szeretnék a szóbeli Szenthagyomány validitását az a 2Thesszalonika 2:15 „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” Látjátok! Itt van! Ragaszkodjatok a hagyományokhoz! Itt a két forrás: a szóbeli hagyomány és az írott Szentírás, itt találjuk a Római Katolicizmust minden dicsőségével együtt…ugye? Nem.
Mit látunk itt? Hogy az egész thesszalonikai gyülekezet már tanítva volt ezekre a dolgokra, tanításokra. Pál nem olyan tanokról beszél, melyek a püspököknek adattak, hanem általánosan közismert igazságokról, melyet a gyülekezetben mindenki tudott és ismert. Így annak, aki azt állítja, hogy az apostolok által átadott tanítás olyat tartalmaz, ami nem található meg a Bibliában, be kell bizonyítania a korai egyházatyák írásaiból, hogy ezek az igazságok (pl. Mária mennybevétele) általánosan közismertek voltak a keresztények körében. És ha ránézünk e szakaszra és igazolni akarjuk, hogy igen, az apostol szóban hagyományozta át például Mária mennybevételét, akkor tessék levezetni a hagyományozódást a thesszalonikai gyülekezettől napjainkig. Persze mindenki, aki kicsit is jártas a teológiában tudja, hogy ez képtelenség.
Érdekesség, hogy ha megnézzük ezt a szakaszt, felfedezhetjük, hogy Pál nem tanított semmiféle extrabiblikus kinyilatkoztatást. Sőt, ha elolvassuk e szakasz közvetlen kontextusát, azt látjuk, hogy Pál valami sokkal könnyebben megmagyarázható dologról beszél: az evangéliumról magáról. Pál az evangéliumot adta át a thesszalonikaiaknak, mind szóban, mind az első levelében. Még maguk a római katolikus teológusok is elismerik, hogy ezekben a bibliai szakaszokban (1Kor 11:2, 15:3, 2Thessz 2:15, 3:6) a „hagyomány” szó az evangélium alap tanításaira vonatkozik [Mitch Pacwa-Not by Scripture Alone (Appendix)]. És én ezerszázalékosan egyetértek a római katolikus teológusokkal ebben.
Nos, kedves barátaim, itt jelentkezik a probléma: ha kinyitjuk a kaput és azt mondjuk: „rendben, vannak más dolgok is, melyeket Pál apostol kinyilatkoztatott a thesszalonikaiaknak, és nincsenek benne a Bibliában”, akkor tudnunk kell azt is, hogy mik ezek, végig kell tudnunk vezetni ezeket az egyháztörténelmen oly módon, hogy azt mondhassuk: ugyanúgy kötnek minket ezen tanítások, mint a korai keresztényeket kötötték. Emlékezzünk csak: a római katolicizmus dogmaként hirdet olyan tanokat, mint például Mária mennybevétele, szeplőtelen fogantatása, a pápa tévedhetetlensége. És ha a 2Thessz 2:15-öt arra használjuk, hogy az Egyház tekintélyét támasszuk vele alá és így használhassuk a „hagyomány” szót, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy ezeket a dogmákat a thesszalonikai gyülekezettől kezdve az egyháztörténelemből napjainkig levezethessük. És ez egyszerűen lehetetlenség.
