Alább Nagy Gergely, 2017. 12. 04-én megrendezett, a homoszexualitásról szóló teológiai vitán elhangzott nyitóbeszédének leiratát olvashatják. A teljes videó ITT megtekinthető.
1. Bevezetés
Szeretettel köszöntök én is mindenkit, csodálatos érzés, hogy ilyen sokan megjelentetek és érdeklődtök e téma iránt. Elöljáróban el szeretném mondani, hogy felszentelt református lelkész vagyok és így felelősségem van Isten nyájának terelésében, mely az Egyház. Felelős vagyok, hogy „ragaszkodjak a tanítással megegyező tiszta beszédhez” azért, hogy „egészséges tanítással tudjak bátorítani és meg tudjam győzni az ellenszegülőket” (Titusz 1:9). És bár lehet, hogy egyesek ezt a vitát ellenségeskedést szítónak, szeretetlennek, sőt, keresztényietlennek akarják vagy fogják titulálni, valójában az ellenkezője igaz.
Az előbb idézett Titusz 1:9 szerint az egészséges tanítással való bátorítás és a hamisság megcáfolása vitathatatlan kötelesség a keresztény szolgálatban. A keresztény lelkészeknek tanítani és cáfolni kell. Néhány eszme rossz és káros – ezeket az egyház egészsége és Jézus Krisztus dicsősége miatt fel kell tárni. Azonban ebben a vitában, „a feltárás alatt”, igyekezzünk elkerülni a hamis vádakat, álljunk bármely oldalon is. Mi, akik a hagyományos családmodellt és párkapcsolati modellt tartjuk biblikusnak, nem gondoljuk, hogy minden homoszexuális gyermekmolesztáló is egyben, vagy azt, hogy a homoszexualitás olyan bűn lenne, melyre nincs bocsánat. Sőt, épp fordítva: szeretném, ha mindenki meglátná, hogy a homoszexualitással a Biblia alapján való egyet nem értésünk– legyen az kívánság vagy gyakorlat – nem tesz bennünket azonnal gyűlölködővé. Jómagam nem vagyok homofób, ítélkező stb. sőt, ezen vádak valódi jelentését gyakran félreértik akkor, mikor azokra használják, akik nem értenek egyet a homoszexualitást pártolók nézeteivel.
Mielőtt azonban bármi konkrétumot mondanék teológiailag, szeretnék nagyon világossá tenni néhány dolgot: heteroszexuálisként a homoszexuálisokkal szemben nem valamiféle morális felsőbbrendűség nézőpontját képviselem, hanem úgy állok itt, mint aki teljes szívéből hiszi, hogy mindannyian Isten kegyelmétől függünk; és Jézus vérét ontotta a homoszexuálisokért és heteroszexuálisokért egyaránt. Szintén meg vagyok győződve arról, hogy a heteroszexuálisok sokszor többet tesznek a családok szétrombolásáért [családon belüli erőszak, hűtlenség stb.], mint bármely melegjogi aktivista. És szégyellem magam a pornográfia, a válások és azon egyéb botrányok miatt, melyek az elmúlt években megfertőzték a heteroszexuális gyülekezeteket, vagy akár a Magyarországi Református Egyházat. Tehát semmiféle önigazultság nincs bennem ma este. Végül azt is szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy nincs semmiféle meleggyűlölet a szívemben.
Mialatt a vitára készültem rengeteg homoszexualitással foglalkozó könyvet olvastam, előadást, vitát hallgattam meg mindkét oldalról. Ami a tapasztalat: a lehető legritkábban él az a kép az egyik tábor fejében, mint amit a másik valójában képvisel. Ezért kérlek titeket: amennyire csak lehet tegyétek félre velem szemben azokat a sérelmeket, melyeket olyanoktól szenvedtetek el, akik bántottak titeket. Ne tegyetek egyenlőségjelet közém és azok közé, akik felelőtlenül álltak e kérdéshez. És ha ez így lesz, akkor nincs kétségem afelől, hogy meglátjátok azt, hogy amit képviselek, amit mondok, az azért van, mert szeretem az embertársaimat, így a melegeket is. Ebből a szeretetből pedig az következik, hogy ha látom azt, hogy valaki Istennel, az Ő akaratával szembe megy, azt figyelmeztetem. Mert e kérdés élet és halál kérdése és nem csak e földi élet szempontjából. Mindezek után reménykedem benne, hogy mindenki igyekszik majd nagyon figyelni azokra, melyek elhangoznak részünkről.
Úgy hiszem, hogy a ma este kérdésének az alapja, a valódi kérdés: „Világosan, egyértelműen szólt-e Isten hozzánk, mikor a Bibliát ihlette és következetes-e az igemagyarázatunk?” Keresztényként biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan dologban egyetértünk mi, akik itt ülünk, mint például Jézus Istensége és emberré válása. Mindezt pedig a kinyilatkoztatott Ige, a Biblia alapján hisszük és valljuk. Azonban elfogadás és hit kell ahhoz, hogy Isten kinyilatkoztatását igaznak tartsuk arról, hogy a Szentháromság második személye 2000 évvel ezelőtt emberi testet öltött magára és közöttünk élt. Nekünk, keresztényenek ez egy csodálatos dolog, viszont a világ számára botrány. Éppen ezért hinnünk kell és hisszük, hogy Isten világosan szólt erről. Ugyanígy, keresztényként hisszük azt, hogy Isten világosan szólt Jézus feltámadásáról. Ha nem így lenne, semmi reményünk nem lehetne.
Bár Isten világosan nyilatkoztatta ki Igéjét ezekről a témákról, mind tudjuk, hogy vannak olyan kérdések, melyekről kevésbé világosan beszélt. Hívő emberekként például eltérő véleményünk lehet az eszkatológiával, vagyis a végidőkkel kapcsolatban; azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan tér vissza Jézus. Szinte biztos, hogy ahányan itt ülünk, annyi különféle véleményt képviselhetünk e kérdésben. Tehát vannak központi kérdések, melyekben egyetértünk és vannak olyan kérdések, melyekben nem kell a hívőknek feltétlenül azonos állásponton lenniük. Hol helyezkedik el a homoszexualitás ebben a spektrumban?
Meggyőződésem, hogy ez a kérdés, a homoszexualitás kérdése az evangéliumot magát érinti, élet-halál kérdése. Meggyőződésem, hogy ha nem tudjuk világosan definiálni azt, hogy mi is a bűn, akkor szinte lehetetlen a megváltás és megváltó szükségességét megmagyaráznunk. És ha a ma este témájáról beszélünk, szintén meggyőződésem, hogy a Biblia soha sehol egyetlen pozitív mondattal vagy megjegyzéssel sem illeti a homoszexualitás témáját [és ezzel még a homoszexualitást elfogadó teológusok közt is vannak, akik egyetértenek]. Az ok, pedig amiért nem teszi, az az a nyilvánvaló és világos pozitív kijelentés, melyet Isten teremtésbeli szándékáról, a férfi és nő teremtéséről, az ő kapcsolatukról, az emberi faj fenntartásában betöltött szerepükről tesz. Az pedig tény, hogy a Biblia a férfi és nő közti házasságot paradigmaként használja Krisztus és az egyház kapcsolataként.
Nem hiszem, hogy bárki megkérdőjelezhetné, hogy az Ószövetség és az Újszövetség keletkezésének idejében 100%-os egyetértés volt minden egyes zsidó író részéről abban, hogy hogyan értelmezzék az ószövetségi törvényt ebben a kérdésben. Nem volt kérdés, nem volt vitatott, hogy mit jelent a Leviticus [3Mózes] 18 és Lev 20 valójában, ahol azt olvashatjuk: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az”. És semmi jele nincs annak, hogy Jézus vagy bármely tanítványa megkérdőjelezte volna ezt a 100%-os egyetértést, mely napjaik judaizmusában élt. Éppen ez az oka annak, hogy ha az Újszövetséget olvassuk, ha elővesszük az apostolok írásait, akkor következetességet látunk a kérdéskörrel kapcsolatban. Következetesek voltak.
Ha pedig nem hisszük azt, hogy van egy örökérvényű igazság, melyről az Isten által ihletett Szentírás egyértelműen, következetesen tanúskodik számunkra, akkor képtelenek leszünk, képtelenek vagyunk teljes meggyőződéssel tanúskodni a keresztény igazság mellet, képtelenek vagyunk egyáltalán arról meggyőződni, hogy a mi hitünk az igaz és nem a mormonoké vagy a muszlimoké. Gondoljatok bele: soha nem fogtok liberális teológusokat muszlimokkal szembeni vitában látni, Krisztus Istenségét védeni. Mert nincs alapjuk. Nincs min állniuk. Nincs egy egészséges képük a Szentírás következetességéről ahhoz, hogy képesek legyenek egy ilyen vitán részt venni. Azonban az, ami által én, személy szerint igaznak tartom a hitemet Jézus Istensége, keresztrefeszítése, feltámadása, a Szentháromságtannak kapcsolatban, akár a muzulmánokkal, akár a jehova tanúival szemben, – ugyanaz a következetes exegézis, hermeneutika [szövegmagyarázat], mely által biztos lehetek a hitem igazságában a Biblia alapján, – ugyanaz a módszer arra kényszerít engem, hogy azt mondjam: csak egyetlen következetes bizonyságtétel adatott nekünk a Szentírásban arról, hogy hogyan is tekint Isten a homoszexualitásra.
Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy csak néhány igeszakasz beszél erről a kérdésről [egyesek 6-ot említenek]. Maradjunk most annál, hogy valóban 6 szakasz beszél erről a kérdésről. Ha valaki azt gondolja, hogy ez az oka annak, hogy a keresztény egyház a történelem folyamán csak egyetlen nézetet képviselt ezzel kapcsolatban egészen a közelmúltig, akkor eltéveszti a lényeget. Az ok, ami miatt mindössze ilyen kevés igeszakaszra van szükségünk, mely explicite kijelenti, hogy a homoszexualitás Isten teremtett rendjével szembe megy, az a Szentírás pozitív bizonyságtétele azzal kapcsolatban, hogy micsoda Isten célja az emberi szexualitással.
1. Mt 19:4-6
Jómagam Jézusnak a Mt 19:4-6-ban elhangzó szavaira végső tekintélyként tekintek, ahol azt mondja akkor, amikor a farizeusok a válásról kérdezik:
„Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? (1Móz 1,27) 5 És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (1Móz 2,24) 6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”
Mind ismerjük ezeket az Igéket. Azonban Jézus ezen szavaiban Önmaga adja meg a teremtettség narratíváját, értelmezését: Isten eredeti teremtettségi célját adja elénk. Kezdettől fogva férfivá és nővé teremtett bennünket Isten. A családot úgy definiálja, mint atya és anya kapcsolata, és ennek az egységnek az eredménye a gyermek. A felnövekvő fiúgyermek elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez és ketten lesznek egy testté. Ez az intim egység mindig férfi és nő között van említve, sosem férfi-férfi vagy nő-nő között. Férfi férfival nem lehet egy test, mindig két külön személy maradnak. És ugyanez igaz a nő-nő kapcsolatra. Férfi és nő szövetsége, egyesülése a házasságban Isten által rendelt egyesülés-legalábbis Jézus szavai szerint, mikor is kijelenti: „Amit tehát Isten egybekötött…” Az embernek nincs meg a hatalma és tekintélye, hogy egy ilyen egységet önmagától legitimáljon, megvalósítson, így minden azonosnemű házasság, azonosnemű egyesülés természetellenes és az isteni jóváhagyás és elfogadás hiányával küzd. Jézus szavait kell mérvadónak tekintenünk, mikor meghatározzuk a célját annak, hogy miért teremtetett a férfi férfivá a nő pedig nővé.
De mivel arról vitázunk, hogy a hiteles, valódi kereszténység hogyan tekintsen a homoszexualitásra, itt az idő folytatni azt, hogy az Újszövetség, mely rendkívül komolyan veszi Isten törvényét- mit mondd e kérdésben. Pál apostol – nem úgy, mint egy teológus, aki épp Istenről gondolkodik, hanem mint egy hiteles keresztény – beszél az Írás ihletettségéről. A Biblia nem emberi vélekedések gyűjteménye Istenről, hanem ahogyan Pál mondta: egyenesen Theopneustos a Szentírás, Isten szájából kilehellt, Isten kinyilatkoztatása felénk és nem az emberek kinyilatkoztatása Istenről.
2. Róma 1
A Római levél első fejezetében ezeket olvassuk:
„24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 EZÉRT [Διὰ τοῦτο]…” És jegyezzük meg ezt a szót, mert a levél homoszexualitásról szóló szavai nem önállóan, mintegy szigetként lebegnek a Bibliában. Ezek következnek azokból a tisztátalanságokból, amikről a szakasz elején szólt Pál. „26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak [ἄρσενες] is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak [ἄρσενες] férfiakkal [ἄρσενες] fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.”
Bárki láthatja, hogy Pál ezeket a cselekedeteket tisztátalannak és bűnnek nevezi – teljesen világosan fogalmaz. De jegyezzünk meg néhány dolgot a Róma 1-el kapcsolatban:
- Pál azt állítja, hogy férfiak férfiakkal követték el ezeket a szemérmetlen cselekedeteket, nem kisfiúkkal, mint ahogyan a liberális teológusok általában állítják [miszerint ez a szakasz csak a pederasztiáról szól].
- Kölcsönös, viszonzott kapcsolatban levő felgerjedésről, vágyról olvasunk, így minden olyan felvetés, mely azt állítja, hogy itt a pederasztiát, az erőszakos közösülést vagy a kultikus közösülést tiltja Pál, megbukik az exegézisen. A férfiak, akikről Pál beszél szexuális vágyat éreznek más férfiak után.
- A „természetes érintkezés” [τὴν φυσικὴν χρῆσιν] szó használata is cáfolja, hogy Pál itt pederasztiáról vagy kultikus közösülésről beszélne. A „természetes érintkezés” csak a „normálisra” vonatkozhat: a felnőtt, heteroszexuális érintkezésre, mely Isten teremtettségi rendjének része, célja. A leszbikus kapcsolatot is természetellenesnek minősíti Pál, nem pusztán olyannak, mely eltér a szokványostól. Isten az Ő kinyilatkoztatásában ismertté tette, hogy mi a férfi-nő teremtésével a célja, hogyan kell annak funkcionálnia, és Pál ezt ismeri fel és ezzel érvel. Mindazonáltal Pál teljes mértékben tisztában volt a szerető, kölcsönös, monogám homoszexuális párkapcsolatokkal, ez teljesen ismert volt az ő korában is.
- Az itt leírtak „választott, választáson alapuló” cselekedetek. Ők maguk választották, hogy elhagyják a természetes cselekedeteket és természetellenesen cselekednek, ahogy Pál mondja.
A Róma 1:20-31-et egységként kell kezelnünk, nem szedhetjük darabokra, az egészet a teljes kontextusában kell vizsgálnunk.
3. 1Korinthus 6
Végül az 1Kor 6-ot vizsgáljuk meg, mely a Szentírás egy olyan kiemelkedő és fontos szakasza a kérdéssel kapcsolatban, hogy szeretném, ha ma este leginkább erre fókuszálnánk. Imádkozom azért, hogy István, és minden jelenlevő érintett ugyanúgy megbizonyosodjon róla, mint amilyen biztos én vagyok benne: az 1Kor 6 az evangéliumról szól. Nem hiszem, hogy bármilyen erkölcsi piedesztálra emelhetném magam, nem hiszem, hogy bármivel jobb lennék, mint bárki más jelenlevő. Nem én vagyok a fontos, hanem az evangélium. Az evangélium „Isten ereje, amellyel minden hívőt üdvözít.” És ez az egyetlen oka, hogy itt állok ma este. Mi az evangélium és mit üzen annak, aki a homoszexuálisok helyzetében van és mit üzen annak, aki az én helyzetemben van? Ha én nem hallom ma este az evangéliumot és ha a melegek nem hallják ma este az evangéliumot, akkor csak az időmet pazarlom.
Pál arról beszél a korinthusi levélben, hogy a gyülekezetben hatalmas problémák vannak. Hívők pereskednek egymással, belső ügyeiket a hitetlenek elé viszik, majd Pál megemlíti, hogy a keresztények fogják megítélni a világot, végül felteszi a kérdést: nincs köztük talán egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni a testvérek között? És ebben a kontextusban emlékezteti őket egy egyszerű dologra.
Ezt írja a 9. versben: „Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem örökölhetik az Isten országát?” Úgy hangzik, mintha ez egyértelmű, világos megállapítás lenne Pál részéről, de nem az, mert így folytatja: „Ne tévelyegjetek”, ne vezessenek meg titeket, ami azt jelenti, hogy a lehetőség fennáll. „Ne tévelyegjetek: sem paráznák [πόρνοι], sem bálványimádók [εἰδωλολάτραι], sem házasságtörők [μοιχοὶ]…”
És itt jön a két nagy szavunk. Tudjuk mit jelent a paráznaság, tudjuk mit jelent a bálványimádás, de ezek után jön két szó: „οὔτε μαλακοὶ οὔτε ἀρσενοκοῖται…” És például az ESV, angol fordítás egyetlen egyszerű szóval adja vissza ezek jelentését: homoszexuálisok. Miért így fordították? Mert megértették, hogy a két szó a férfi homoszexuális aktus passzív és aktív tagjaira utal, különösen az ἀρσενοκοῖται, mely szó szerint azt jelenti, amit férfi a férfival ágyban csinál. A μαλακοὶ, a nőies, nőként viselkedő férfi, szintén egy homoszexuális tagját jelöli.
És Pál továbbmegy, nem áll meg itt és azt írja: „sem bujálkodók [μαλακοὶ], sem homoszexuálisok [ἀρσενοκοῖται], 10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” Feltűnően hosszú és aprólékos lista, ami ezzel zár le:
„11 És ilyenek voltatok [az eimi létige imperfectuma, voltatok, múltidőben] néhányan közületek, DE [alla] megmosattatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” Nos, kedves barátaim ez bizonyítja számomra, hogy e kérdésben magáról az evangéliumról van szó, az evangélium forog kockán. Pál azt mondja a korinthusiaknak, hogy ilyenek voltatok, de már egy új kapcsolatotok van, ÚJ ÉLETET kaptatok. És az egyik kérdésem, amit feltennék István felé az az, hogy hogyan értelmezi Pál szavait: „ilyenek VOLTATOK némelyek”? Ennek a fényében beszélhetünk igazán az ἀρσενοκοῖται jelentéséről, arról, hogy mit jelent a férfiszeplősítő, homoszexuális. És biztos vagyok abban, hogy az elmúlt 30 évben e tárgyban megjelent könyvek és írások, amik az ἀρσενοκοῖται jelentésével is foglalkoznak, egyetlen ok miatt léteznek – nem azért, mert új papiruszokat vagy kéziratokat fedeztek fel, melyek árnyalják e kérdést – az ok kizárólag politikai. Kétség sem férhet hozzá, hogy mit jelent ez a szó.
A homoszexuálisok [ἀρσενοκοῖται] kifejezés melyet Pál itt használ olyannyira világos és tiszta, hogy a liberális teológusok részéről itt történik az egyik legtöbb erőfeszítés, hogy elhomályosítsák, tompítsák a kifejezés jelentését és összezavarják az embereket ezzel kapcsolatban. Pál két szót idéz a görög nyelvű Ószövetségből, a Septuagintából, melyek a korábban említett 3Mózes 20:13-ban találhatók ahol a homoszexualitást ítéli el Isten törvénye. Az egyik az ἄρσενος, ami férfit jelent, a másik a κοίτην, melyből a coitus, közösülés szavunk is származik. Olyan férfira utal Pál, aki egy másik férfival hál úgy, mint ahogyan egy férfi szokott egy nővel hálni. Ezzel az ószövetségi háttérrel nem lehet kétségünk a szó jelentése felől: arra utal, amit felnőtt férfi tesz másik felnőtt férfival egyágyban.
És ha figyelembe vesszük a kontextust, a 3Mózes 18 és 20-at, ahonnan Pál eredezteti a homoszexuális szót, az ἀρσενοκοῖται-t, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy minden korabeli zsidó, kivétel nélkül úgy gondolt erre a kifejezésre, mint ami elítéli a homoszexuális kapcsolatot, mely Isten akarata ellen való. És ha ugyanazt a hermeneutikai megközelítést használjuk, mint amivel Jézus feltámadását, Istenségét, Fiúságát, a hit általi megigazulást, engesztelést magyarázzuk, ha következetesek vagyunk önmagunkkal és a szöveggel szemben és ugyanazzal a módszerrel vizsgáljuk az ἀρσενοκοῖται szót, mint ezeket, akkor kényszerít minket a szöveg, hogy felismerjük: Pál a homoszexualitásról beszél.
Ha ez a helyzet, ha következetesek vagyunk a korinthusi levéllel, a római levél kontextusával, a második templom zsidóságának korával és minden külső bizonyítékkal, mely alátámasztja, hogy Pál ismerte ugyanazokat a kapcsolati formákat, mint amik ma megjelennek, akkor egy kérdés marad: miért helyezi Pál ezt a témát az evangélium kontextusába, mikor azt írja: „DE [alla] megmosattatok, de megszentelődtetek [hagiadzo], de megigazultatok [dikaiao]…” miért húz ilyen éles határvonalat eközött és aközött, hogy olyanok VOLTAK, mint amilyeneket felsorolt, olyan volt az életstílusuk, olyan volt a beállítottságuk?
Nem azt mondom ezzel, hogy minden kor minden igaz kereszténye azonnal elhagyta minden vágyát a gonosz dolgok iránt. De meggyőződésem, hogy ha a „meleg keresztény” vagy „homoszexuális keresztény” jelzővel illeti valaki magát és azt mondja, keresztényként ezekkel a vágyakkal él, ÉS nem gondolja, hogy Isten céljai és akarata ellen valók lennének, akkor Pál szavainak semmi értelme nem nincs, semmi értelme nem marad. Ha igaz lenne az, hogy Isten céljával és akaratával egyező lenne a monogám meleg keresztény, akkor Pál azt írta volna: ilyenek VAGYTOK néhányan. De azt mondta: ilyenek voltatok néhányan. Egyértelmű határvonalat húz aközé, hogy milyen volt az életük azelőtt és milyen most.
Ahhoz, hogy nyilvánvalóan a homoszexualitást megengedők felé billenjen el e kérdés ma este, magyarázatot kell arra adni, hogy miért azt állítja Pál, hogy „ilyenek VOLTAK közületek némelyek” és nem azt, hogy „ilyenek némelyek közületek”. Egy dolog nyilvánvaló: Pál idejében nem voltak gyakorló homoszexuálisok a keresztény gyülekezetekben.
Nem lenne több értelme az általam elmondottakkal ellentéteset állítani, mint elővenni ezt a felsorolást a bűnökről és azt mondani: „Nos, tulajdonképpen a realitás az, hogy a mai keresztény gyülekezetekben lehetsz bálványimádó keresztény, lehetsz házasságtörő keresztény, parázna keresztény stb.” És ezek az emberek, akikről Pál beszél nem olyanok voltak, akik egyszer bűnbe estek, hanem olyanok, akik úgy éltek, mint akiknek ez a természetük része. „Az én természetem része, hogy bálványimádásban vegyek részt. Isten teremtett bálványimádóvá. Így születtem! És hiszek a szeretet parancsolatában, mindenkit szeretek, és mindenkit be kell fogadnunk a gyülekezetekbe, ezért én is folytatom a bálványimádó életmódomat, mert úgy gondolom, hogy mindegyik ószövetségi tiltás idejétmúlt, a szavakról, amiket használ a Biblia nem vagyok meggyőződve, csak összezavarnak, így nyitottnak kell lennünk, nem kell mindenben a Bibliát követnünk, be kell fogadnunk mindenkit, így a bálványimádó keresztényeket is.”
Ha ez a fajta gondolkodás meggyőző számotokra, akkor esélyem sincs, hogy megértsetek engem ma este. De ha velem együtt valljátok, hogy Pál apostol, akinek írása Szentírás, aki mérvadó keresztény volt, Jézus Krisztus apostola, hiteles és ihletett volt, mikor leírta e szakaszt, akkor láthatjátok, hogy ez bezár minden ajtót a ma este témájával kapcsolatban. Pál azt mondja a korinthusiaknak: „…ilyenek voltak közületek némelyek: DE…” és itt a ma este kulcsüzenete! „DE megmosattatok…”-ha a homoszexualitás nem bűn, miért kell megmosattatni? „…megszentelődtetek…”-miért kell megszentelődni, ha ez nem szentségtelen cselekvés? „és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” És ez az, amit az evangélium tesz azokkal, akik meghallják az üzenetét annak, hogy hogyan szeretné Isten hogy éljünk, hogyan szeretné, ha megértenénk az evangélium üzenetét Jézus Krisztusról. Ezért vagyunk itt ma este. És köszönöm, hogy a helyes döntést hoztátok és eljöttetek ma ide. Isten áldjon mindannyiunkat.
