Abban talán mindenki egyetért, felekezettől függetlenül, hogy keresztényként azt mondhatjuk: az evangélium az, ami üdvözít, az evangéliumban való hit az, ami miatt örök életünk lehet. 500 évvel ezelőtt pedig, mikor kirobbant a reformáció, nem valamiféle mellékes, elhanyagolható teológiai kérdés volt a tét, hanem az üdvözítő evangélium forgott kockán. Természetesen az elmúlt évszázadok során rengeteget változott a Római Katolikus Egyház: de fide, dogmaként hirdették ki a pápa tévedhetetlenségét, Mária szeplőtelen fogantatásának és Mária mennybevételének tanát is. A kérdés tehát, amit Luther Márton is feltett, ma is áll: üdvözíthet-e bárkit a római katolikus „evangélium”?
Ahhoz, hogy választ kapjunk erre, természetesen ismernünk kell azt, amit mi, protestánsok evangéliumnak nevezünk: ez pedig nem más, minthogy a mi megigazulásunk egyedül kegyelemből, egyedül hit által lehetséges, egyedül Krisztusban. Az, hogy békességünk lehet Istennel, kizárólag Krisztus feltámadásába vetett hit által történhet, ami egyedül az Ő kegyelmének ajándéka.
Nem is lehetne ez másképp, hiszen a Biblia szerint az ember állapota oly’ mértékben bűnnel fertőzött, hogy önmagától képtelen lenne bármit is hozzáadni a saját megváltásához. A természetünk olyan, hogy gyűlöljük Istent és az Ő törvényét (Rm 3:10,23; 1Jn 1:8; Rm 8:7; Ef 2:3), és annyira megromlottunk, hogy képtelenek vagyunk bármiféle jócselekedetre, hacsak Isten Lelke újjá nem szül bennünket (1Móz 6:5; Jób 14:4; 15,16.35; Ézs 53:6; Jn 3:6). Azonban Isten megkönyörült az emberen és elküldte Jézus Krisztust teljes váltságul miértünk. Ugyanis Isten nemcsak kegyelmes, hanem igazságos is – éppen ezért igazsága azt kívánja, hogy a bűnért, amit az ember napról-napra elkövet vele szemben valaki fizessen: vagy a bűnt elkövető ember, vagy valaki más, ahhoz, hogy az ember üdvözülhessen. Természetesen mi magunk nem vagyunk képesek eleget tenni a saját bűneinkért, hiszen természetünk szerint napról-napra szaporítjuk azokat.
Más teremtmény (bakok, bikák vére) sem tehet eleget értünk, hiszen a bűnt, amit az ember követett el, más teremtmény nem teheti jóvá. Éppen ezért egyedül Krisztus volt az, aki a megváltásunkat elvégezte, és egyedül Ő az, aki üdvözíteni tud bennünket, hiszen egyszerre volt valóságos ember (így eleget tehetett az emberek bűnéért) és valóságos Isten (így el tudta hordozni Isten haragját és bűntelen életet tudott élni). Krisztus engesztelő halála pedig örökre tökéletessé tette a megszentelteket (Zsid 10:14), így bár követünk el bűnöket életünk során keresztényként is, Isten már Fia által tökéletesként tekint ránk.
És mivel mindezt meg nem tért emberekként képtelenek vagyunk elfogadni, bűneink alól nem kapunk feloldozást, így pedig örök életünk sem lehet, egyedül a kegyelem az, ami miatt részesülhetünk Krisztus megváltó munkájában.
Mit tanít minderről a Római Katolikus Egyház?
Tehát átkozott az, aki hiszi, hogy Isten kegyelméből a megigazulásunk után igazak vagyunk Isten előtt úgy, hogy Krisztus rólunk minden kárhoztatást elvett, így semmiféle büntetést nem kell már nekünk viselnünk.
Tehát ha hisszük, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megigazít, így pedig megbékít bennünket Istennel, és ez elég nekünk az üdvösséghez, akkor átkozottak vagyunk.
Tehát ha úgy gondoljuk, hogy egyedük a Jézus Krisztusba vetett hit által minden bűnünk – azok, amiket elkövettünk, azok, amiket elkövetünk és azok, amiket el fogunk követni – teljesen és tökéletesen megbocsáttattak, így pedig már nincs kárhoztatásunk, nincs büntetésünk Isten előtt, és ezért igazként állunk majd Isten trónusa előtt, és ha úgy gondoljuk, hogy a cselekedeteink nem munkálhatják ki a megigazulásunkat, akkor legyünk átkozottak.
Láthatjuk, hogy a Római Katolikus Egyház tanításai szöges ellentétben állnak azzal, amit mi, protestánsok evangéliumnak nevezünk, és ami miatt a reformáció is kirobbant – sőt, a Tridenti Zsinat átokkal sújtja azt, amit mi evangéliumnak nevezünk. Márpedig protestánsként meggyőződésünk, hogy egyedül az evangélium az, ami üdvözít, és a Római Katolikus Egyház ezt az evangéliumot megmásította, amikor elkötelezte magát amellett, hogy az üdvösségünk a hit és jó cselekedetek által munkálható ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne ülhetnének Isten megváltottai katolikus gyülekezetekben. Ez nem jelenti azt, hogy a mennyben ne lennének majd római katolikusok – hiszen ők is olvashatják a Bibliát és felismerhetik Krisztus evangéliumát. Azonban az ő üdvösségünk nem a Római Katolikus Egyház által hirdetett evangélium miatt fog bekövetkezni, hanem annak ellenére.
