A Katolikus Egyház katekizmusa (KEK) azt tanítja, hogy a Római Katolikus Egyház püspökeit úgy kell követnünk, mintha magát Jézust követnénk (862, 896), mivel övék a legfelsőbb hatalom az Egyházban (883) arra, hogy az igaz hitet tanítsák (939). Megáll ez az Ige mérlegén?

  1. KEK 862 „Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az elsõ apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az Apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének kell állandóan gyakorolnia.” Ezért tanítja az Egyház, hogy “a püspökök isteni intézkedés folytán léptek az Apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig õket megveti, Krisztust veti meg és azt, aki Krisztust küldte.”
  1. KEK 883A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük.” Ezen föltétellel “hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedõ legfõbb és teljes hatalomnak, de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja.”
  1. KEK 896A püspököt valamennyien úgy kövessétek, mint Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig, mint az apostolokat; a diákonusokat úgy tiszteljétek, mint az Isten törvényét. Az Egyházat érintõ kérdésben senki ne cselekedjék a püspök nélkül.”
  1. KEK 939A Püspökök feladata — a papok és diákonusok munkatársi segítségével — a hit hiteles hirdetése, az istentisztelet, fõként az Eucharisztia bemutatása és egyházuk igaz pásztorként való kormányzása. Feladatukhoz tartozik az is, hogy a római Pápa alatt az összes egyház gondját viseljék.”

 

A következő idézet nem a Katekizmusból származik, hanem a Tridenti Zsinat határozatából (1545-1563), mely részletesen kifejtette Róma tanait. A RKK fényében ez a legfontosabb megjegyzése, mivel a Szentírás magyarázatával foglalkozik.

“…senki, a saját okosságára támaszkodva, a hit és az erkölcs kérdéseiben, amelyek a keresztény tanítás épülésére szolgálnak, a Szentírást – a saját értelmezése szerint kiforgatva – azon értelmezés ellenében, amelyet tartott és tart az Egyház… értelmezni ne merje…” (4. ülés, Határozat a szentírási könyvek „Vulgata” kiadásáról és a Szentírás magyarázatának módjáról.)

Ha – ahogyan a KEK tanítja – nekünk Róma püspökeit kell követnünk, mert Ők reprezentálják Krisztust, és ahogyan Trident mondta, senki sem értelmezheti az Írást az “Egyház” ellenében, azzal szemben, amit Róma mond, akkor miért adattak az alábbi bibliai Igék?

ApCsel 17:11 “Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”

Róma 14:5 “Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.”

Úgy tűnik, hogy ebben a két versben Pál a KEK és Trident ellen beszél, mikor azokat dicséri, akik megvizsgálják, amit mondott, az Ige mérlegén – ahelyett, hogy egyszerűen elhinnék, amit mondott. Gondolkozzunk el ezen: hiszen ő maga volt Pál apostol! Nem arra utasította őket, hogy kövessék őt és ne magyarázzák az írásokat azzal szemben, amit kijelentett. Azért dicsérte őket, mert maguk olvasták az Írást és ellenőrizték még azt is, amit kijelentett, hogy nem megy-e szembe Isten szavával.

Nyilvánvaló, hogy a Római Katolikus Egyház egy olyan pozícióba emeli magát tekintélyi és vezetési kérdésekben, mely ellentétes a Bibliával. Egyszerűen alá kell vetnünk magunkar Róma püspökeinek, pusztán azért, mert ők ezt követelik? Egyáltalán nem. Ahogyan Pál írja: “de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…” (1Thessz 5:21)

Forrás