Mivel a pápai intézmény hiánya üvölt Újszövetség minden részéről, a római teológusok által hozott néhány olyan fennmaradó igehelynek, mint a Máté 16, és János 21, teljesen nyilvánvalóan és egyértelműen bizonyítaniuk kell a péteri primátust és a pápai hivatal megalapítását.
De vajon bizonyítják-e?
1. János 21:15-17
Először a János 21:15-17-et vizsgáljuk meg, melyről azt írja az I. Vatikáni Zsinat, hogy itt “Jézus, feltámadása után, a legfőbb pásztor és helytartó joghatóságát az egész akolt illetően CSAK Simonnak adta…” Igaz ez? Lássuk. Így szól a szakasz:
„15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! 16 Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! 17 Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!”
Alexandriai Cyril (370-444) magyarázata által teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ennek az igének a legkorábbi értelmezése egyezik azzal, amit mi, protestások vallunk, és ellentétes azzal, amit a római katolikusok. Az ezen szakaszról írt kommentárjában ezt írja:
„Ha valaki megkérdezi, hogy miért csak Simont kérdezte, annak ellenére, hogy a többi tanítvány is jelen volt, és mit ért azalatt, hogy „Legeltesd a juhaimat”, akkor azt válaszolhatjuk, hogy Szent Pétert a többi tanítvánnyal együtt már kiválasztotta apostolnak, csak mivel Péter elbukott (nagy félelemben háromszor tagadta meg az Urat), most ő (Jézus) meggyógyítja azt, amely beteg volt Péterben, és kiköveteli tőle a háromszori hitvallást a háromszori tagadása helyett, szembeállítva a korábbit a jelenlegivel és kompenzálja a hibát a helyesbítéssel.”
A kegyelmes Krisztust látjuk itt, aki helyreállítja annak az apostolnak a hitét, aki ígéretet tett arra, hogy még a halálba is követi Őt, majd mégis megtagadta, háromszor is. A Péternek intézett háromszoros kérdés, melyeket az a felszólítás követ, hogy legeltesse vagy őrizze Krisztus juhait, megerősítő, helyreállító jellegű. Semmi egy szóval sem utal ebben a szakaszban arra, hogy a többi apostolnak vagy vezetőnek ne lenne ugyanígy megparancsolva Krisztus nyájának legeltetése, Simon Péterrel azonos minőségben. Nincs bizonyíték arra, hogy egyedül Péternek mondta volna Jézus, hogy pásztorolja Isten nyáját. De ha ez lenne a helyzet, és a katolikusoknak van igaza úgy tűnik, Pált nem zavarta Krisztus parancsa, mikor azt az utasítást adta az efezusi véneknek az ApCsel 20:28-ban, hogy „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” A másik lehetőség, hogy Pál nem úgy értelmezte Krisztus szavait, mint a Római Katolikus Egyház.
Nem azt mondja, hogy „Mivel Péter a vezető pásztor, viselkedjetek alsóbbrendű pásztorokként Isten nyájának felügyeletében.” Hadd ismételjem meg: az egyetlen mód, ami alapján ilyen következtetésre juthatunk, az az, ha fogunk egy sokkal későbbi „fejleményt” és azt visszaolvassuk, beleolvassuk, belemagyarázzuk a szövegbe, mint ahogyan a római katolikus barátaink teszik. Ez a szakasz semmilyen módon nem teszi Pétert az apostolok fejedelmévé. Ehelyett arra tanít, hogy Péternek különleges, pásztori gondoskodásra volt szüksége Krisztus részéről az urának megtagadása miatt.
2. Lukács 22:31-32
A következő szakasz, melyről azt állítják, hogy a pápaságról szól és azt tanítja, a Lukács 22:31-32, amelyről azt állítja Róma, hogy ezen szakasz világosan tanítja, hogy “Péternek ez a Széke mindig minden tévedéstől mentes marad, Urunk Üdvözítőnk isteni ígérete szerint, amelyet tanítványai legjelesebbjének tett:” Ebben az igében:
„31 Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!”
Újra csak azt látjuk, hogy Péter tagadása említésre kerül. Az Úr kiemelten figyelmezteti Pétert arra, hogy mekkora veszélyben van, mégis Péter teljesen meggondolatlanul azt válaszolja a 33. versben „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!”, melyre felelve Krisztus kijelenti neki, hogy ezzel szemben háromszor is meg fogja tagadni Őt. A római katolikusok úgy idézik ezt a szakaszt, mintha megerősítené Péter elsőbbségét. Néhányan még odáig is elmerészkednek, hogy azt mondják: Jézus Péterért mondott imája Péter utódaira, Róma püspökeire is utal, így ez ékes bizonyítéka a pápai tévedhetetlenség dogmájának. Ez a szakasz, csakúgy, mint a János 21, semmi többet nem állít, minthogy Péter lelkigondozásra, pásztori gondoskodásra szorul az Úr által tettei és szavai miatt.
Krisztus imája beteljesedett, mikor tagadása után, Júdással ellentétben Péter keserves sírásra fakadt. Nem hagyta el teljesen a hite, hanem Krisztus helyreállította azt. Ezt bizonyítékként felhozni a pápai főség mellett, minden olyan határon túlmegy, amit a szöveg mondani szeretne.
Néhányan azt állítják, hogy Krisztus elválasztotta Pétert a többi apostoltól mikor azt mondta: „ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” Még itt sem találunk semmilyen alapot, mely a pápa előjogait támasztaná alá, hiszen ezek a kifejezések teljesen általánosak az Újszövetségben. Például az itt használt „στηρίζω” „erősíteni” szó az ApCsel-ben négyszer (14:22, 15:32, 15:41, 18:23) fordul elő és ezen szakaszokban azt látjuk, hogy Pál megerősíti az aniókhiai gyülekezetet, Júdás és Szilász szintén az antiókhiai testvéreket, és Timóteus pedig a Thesszalonikai egyházat. Sőt, mi több, Pál ugyanezt a fogalmat használja a Római levélben: „Mert szeretnélek látni benneteket, hogy valami lelki ajándékot adjak nektek, hogy megerõsödjetek…”. A Róma 16:25-ben pedig Pál Istennek ad dicsőséget, mert Ő képes megerősíteni a rómaiakat PÁL evangéliumán keresztül! Egy szó sem esik Péterről!
Tehát Jézus itt egyszerűen arra utasította Pétert, hogy erősítse a testvéreit, miután ő maga helyreállt és megerősödött Krisztusban. Mind tudjuk azt, hogy azt, amin mi is keresztülmentünk sokkal hatékonyabban tudjuk átadni másoknak, és Péter esete is ugyanerre mutat rá. Semmilyen pápai primátusról nincs itt tehát szó.
3. Máté 16:18-19 – A kulcsige és végső cáfolat
Kevesen vitatnák, hogy a legfontosabb szakasz, melyre a Római Katolikus Egyház a pápaság intézményét alapozni akarja, a Máté 16:13-20, azon belül is a 18-19 versek. Az I. Vatikáni zsinat azt állítja, hogy e szakasz „világos” értelme alátámasztja a pápaság intézményét. Nézzük meg ezt a szakaszt és lássuk, valóban így van-e:
„Én pedig ezt mondom neked: Te Péter (Πέτρος) vagy, és én ezen a kősziklán (τῇ πέτρᾳ) építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.”
Azt senki nem tagadja, hogy ez egy kiemelten fontos szakasz. Az Úr Jézus Krisztus az őbenne való hit megvallására sarkallja a tanítványait, miután a mennyei Atya felfedte nekik az Ő Fiának igazi természetét.
A katolikus egyház részéről azonban azt látjuk, hogy egy olyan elképzelés támogatására akarják felhasználni e szakaszt, melynek semmi nyoma az egész Újszövetségben. Nem csak arra akarják a világ keresztényeit kötelezni, hogy elhiggyék: a heves természetű Péter lett az egész egyháznak az alapja, hanem azt is hinnünk kellene, hogy ezáltal egy pápai hivatal is megalapítódik, és ez a hivatal átruházódik azokra, akik Róma püspöki székébe ülnek, több mint 2000 km-re onnan, ahol Krisztus szavai elhangzottak.
a. Milyen nyelven írták Máté evangéliumát?
Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit jelent e szakasz, válaszolni kell a katolikus apologéták egyik állandó felvetésére. A probléma, hogy a 18. versben szereplő Péter (Πέτρος) után az „erre a sziklára” szakasznál egy teljesen más szót használ Jézus (ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ). Hogy ezt feloldják, és „bebizonyítsák”: Péterre utal az „erre a sziklára” kifejezés, az arámi nyelvhez fordulnak és azt állítják: az arámi eredetiben a két szó nem különbözik, így Jézus azt arámul csak így mondhatta Simonnak: “te “Kepha” vagy, és én ezen a “Kepha“-n építem fel egyházamat.” Tehát, állításuk szerint Péterre utal itt Krisztus. De mit jelent ez az elképzelés valójában?
Azt állítják a katolikus teológusok, hogy el kellene képzelnünk, hogyan hangzanának a Máté evangéliumában leírtak arámiul (Krisztusék nyelvén és nem görögül, ahogyan az evangélium íródott). Néhányan a katolikus teológusok közül egészen odáig elmerészkednek, hogy kijelentik: Máté evangéliumát eredetileg arámi nyelven írták, noha ma már kijelenthetjük, hogy ez kizárt dolog. Sok időt tölthetnénk el azzal, hogy azon vitázunk: valóban arámiul íródott-e Máté evangéliuma. Idézhetném Alexander Bruce, D. A. Carson, Robert Gundry műveit, de most az idő rövidsége miatt talán a legcélravezetőbb, ha a 20. század legnagyobb újszövetséges teológusának Kurt Aland gondolatai saját magukért beszélnének: „Most már semmi kétség afelől, hogy a görög volt az a nyelv, melyen az Újszövetség minden egyes része íródott…”
Sokat írtak már arról római katolikus teológusok, hogy mit olvasnánk a Mt 16:18-ban arámi nyelven. Néhányan odáig is elmerészkendek, hogy azt állítják: teljes bizonyossággal meg tudják nekünk mondani, hogy hangzana az arámi szöveg. Mégis, nem különös az, hogy mikor a legfontosabb, legkiemelkedőbb, legalapvetőbb szakaszt vizsgáljuk, mely a pápaságot kellene, hogy támogassa Róma szerint, egy nemlétező, ismeretlen „arámi eredetire” kell hivatkozniuk, amit senki – attól függetlenül, milyen hatalmas tudós – nem tud teljes bizonyossággal meghatározni?
De tegyük fel, elfogadjuk, hogy arámiul íródott eredetileg Máté evangéliuma. Még ezesetben sem bizonyítaná a római katolikus álláspontot. Szeretném mindenki figyelmét felhívni Chrys Caragounis Peter and the Rock (Péter és a szikla) c. művére, melyben lenyűgöző bizonyítást ad elő azzal a teóriával szemben, melyet a római katolikusok is előszeretettel hajtogatnak, miszerint itt a Mt 16-ban az arámi „kepha” szó kétszeri megismétléséről lenne szó. A bizonyítékok arra mutatnak, hogy az „erre a sziklára építem fel egyházamat” rész kapcsán Jézus az arámi „minrah”-szót használja. Bármelyik legyen is igaz, a helyzet ugyanaz marad: bármilyen feltételezett meghatározása egy feltételezett arámi-eredetinek pusztán feltételezés marad, melyet semmilyen tény, bizonyíték nem támaszt alá és semmiféle formában nem lehet egy komoly érvelés perdöntő, végső érve. Máté evangéliumát görögül írták, nem pedig arámiul.
b. Mi a Mt 16 témája?
A szakasz központi témája Krisztus messiási mivolta (Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia) és nem az, hogy Pétert pápává teszi! Azok a magyarázatok, melyek e szakasz kapcsán nem erre fókuszálnak, eltévesztik a lényeget. Jézus tanítványokhoz intézett kérdése arról, hogy kinek mondja a sokaság az Emberfiát (v. 13), majd a tanítványokhoz intézett ugyanezen kérdése (v 15) mind-mind az Ő saját személyére, identitására irányul. Mikor Péter felszólal és megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, akkor az összes tanítvány hitét, nem csak a sajátját vallja meg. Péter gyakran beszél mindannyiuk helyében, ő a szószóló. Felfedte az Atya Péternek Krisztus igazi személyét, de ezt megtette természetesen a többi tanítvánnyal is. Nehéz elképzelni, hogy ott ült az összes többi apostol, ámulva Péter szavain úgy, hogy ők nem gondoltak arra, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus szavainak a lényege az, hogy az Ő Fiúságának felismeréséhez az Atya kinyilatkoztató kegyelme szükséges. Ugyanezt olvassuk a János 6-ban, mikor arról beszél Jézus, hogy senki sem mehet Őhozzá, hacsak az Atya nem vonzza őt (v44). Ugyanebben a kontextusban, mikor mindenki más elhagyta Jézust, a 12 nevében Péter szólal meg és kérdi: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És MI hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (v 68-69)
Mikor Jézus azt mondja: „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (v 18), a fókusz nem változik. A szakasz tárgya Krisztus identitása marad, ami Péter hitvallásában található; még mindig MAGÁRÓL és az Ő egyházáról beszél. Ez nyilvánvalóvá válik, ha a 20. verset is elolvassuk: „Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.”
A szikla, amiről Krisztus beszél, az a hitvallás, melyet az Ő egyházának tagjai hisznek: Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Ez nyilvánvaló abból a tényből is, hogy miután Jézus közvetlenül Pétert szólította meg (Te Péter vagy), átvált egy semleges, harmadik személyű utalásra („erre a sziklára”), mikor Péter hitvallásáról beszél. Nem azt mondja: „Rád építem, Péter az egyházamat.” Ehelyett egyértelmű megkülönböztetést tesz Péter (Petrosz) és a mutató névmás által jelzett PETRA között, ahol ez utóbbi azt a hitvallást jelzi, melyre az Egyház épült.
c. Ki kapta meg a mennyek országának kulcsait?
Ezt a kijelentést a mennyország kulcsainak jövőbeli átadásának ígérete követi, így e hatalommal, amit megköt a földön, kötve lesz a mennyben, és amit felold a földön, oldva lesz a mennyben. Kiemelném, hogy ez egy jövő idejű ígéret. És amikor e hatalom átadásáról olvasunk a Mt 18:18-ban, azt látjuk, hogy nem egyedül Péternek és nem is elsődlegesen Péternek adatik. Ez minden apostolra átruházta Krisztus, ráadásul szó szerint ugyanazokat a szavakat használta, pusztán többesszámban, az oldással és kötéssel kapcsolatban. Ha bárki azzal érvelne, hogy Péter azért emelkedik itt ki, mert egyedül ő kapta meg a mennyek országának kulcsait, akkor annak felhívnám a figyelmét, hogy e kulcsok átadását sosem jegyezték fel külön a Bibliában, ami felettébb különös annak a fényében, hogy ez az alapja a Római Katolikus Egyház intézményének.
Összefoglalás
Lehetnek olyan katolikusok, akik nem értenek egyet a magyarázatommal, azonban az értelmezésem logikus és értelmes. Nem követel olyan hatalmas logikátlan ugrásokat, amiket a katolikus értelmezésekben látunk, hogy eljusson valaki a konklúzióig, melyet felmutattam. Az értelmezésem a legkorábbi keresztények értelmezése. Ha a katolikus egyház egy ugyanígy hihető értelmezést tud felmutatni, akkor elbukott, mivel, ahogy láthatjuk, a Máté 16 az utolsó bástyája a katolikus érvelésnek. Ha itt nincs egyértelmű, világos és minden kétséget kizáró utalás a pápaság intézményére, akkor sehol nincs. Rómának pedig nem elég egy „lehetséges alternatívát” felmutatni. Minden kétséget kizáróan bizonyítania kell minden egyéb magyarázat lehetetlenségét. Ezt pedig képtelen megtenni.