Mit tanítanak a katolikusok a Római Katolikus Egyházról?

Facebook YouTube

Mit tanítanak a katolikusok a Római Katolikus Egyházról?

Az alábbi rövid gyűjtésben szeretnénk tisztázni és nyilvánvalóvá tenni azt, hogy hogyan tekintenek a római katolikusok saját egyházukra. Szükséges ezt megtenni, mivel a köztudatban, a nem katolikusok között sajnos egyrészt ez nem világos, másrészt sokszor pont az ellenkezőjét gondoljuk arról, hogy mit gondolnak ők magukról. Álljon itt tehát egy sor idézet a Katolikus Egyház Katekizmusából (KEK), hogy pontosak és tárgyilagosak legyünk.

Mit gondolnak a katolikusok a Római Katolikus Egyházról?

Azt állítják, hogy az egyetlen igaz egyház (KEK 2105), melyet Jézus (Lumen Gentium 8.1) és az apostolok alapítottak (KEK 857). Szükséges az üdvösséghez (846), hatalma van, hogy „a bűnösöket kiengesztelje az Egyházzal” (1444), hogy Krisztust jeleníti meg a földön (1548), búcsúkat hirdet meg (1471), felment a bűnök alól (553, 1495), az Egyház tanítja az embereket arra, milyennek kell lenniük Isten előtt (2036), ördögöket űz (1673). Tévedhetetlenséggel bír az isteni kinyilatkoztatás letéteményében, a tanítás és erkölcsök tekintetében (2035). Krisztus az Ő Egyházát „Apostoloktól kezdve Krisztus második eljöveteléig azok segítségével” vezeti és őrzi (857), valamint a Katolikus Egyház tekintélye indítja az embereket az evangéliumban való hitre (119). Egyedül a Római Katolikus Egyháznak van tekintélye értelmezni az Írást (85, 110, 119) és kiszolgáltatni a sákramentumokat (1598). A megváltás kiszolgáltatója (1471), mivel csak rajta keresztül érhető el teljes üdvösség (II. Vatikáni Zsinat, Unitatis Redintegratio, 3). Felszentelt papjai Krisztus hatalmával és tekintélyével cselekednek (KEK 1548), de csak akkor ha e cselekedetek és tanítások egyeznek a Pápáéval (883, 895), aki „Krisztus tekintélyével bír” (2034), valamint a Katolikus Egyháznak megvan a maga Tanítóhivatala (88), mely szintén tévedhetetlen (Lumen Gentium 18).

A bűn

Az Egyháznak van hatalma feloldozni a bűnök alól (KEK 553): Jézus különleges tekintélyt bízott Péterre: “Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is” (Mt 16,19). A “kulcsok hatalma” a teljhatalmat jelenti Isten házának kormányzására, ami az Egyház. Jézus, a “Jó Pásztor” (Jn 10,11) e megbízatást föltámadása után megerõsítette: “Legeltesd bárányaimat” (Jn 21,15–17). Az “oldás” és a “kötés” hatalma teljhatalmat jelent a bûnbocsánatra, tantételek megfogalmazására és fegyelmi döntések meghozatalára az Egyházban. Jézus ezt a hatalmat az Egyházra bízta az apostolok és különösképpen Péter szolgálata által, akire mint egyre az Ország kulcsait kifejezetten rábízta.

Az Egyház

A katolikus az egyetlen igaz egyház (KEK 2105): A hiteles kultusz Isten felé az embernek egyénileg és társadalmilag egyaránt kötelessége. Ez “hagyományos katolikus tanítás az embereknek és a csoportoknak az igaz vallás és Krisztus egyetlen egyháza iránti erkölcsi kötelességérõl’. Az Egyház, szüntelen hirdetve az evangéliumot az embereknek, azon fáradozik, hogy akik hallgatják az evangéliumot, át tudják hatni a közösség “gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit”, melyben élnek. A keresztények társadalmi kötelessége, hogy tiszteljék és ébresszék föl minden emberben az igaz és a jó szeretetét. Meg kell ismertetniük az egyedül igaz vallást, mely a katolikus és apostoli Egyházban létezik. A keresztények arra hivatottak, hogy a világ világossága legyenek. Az Egyház ezáltal mutatja meg Krisztus királyságát a teremtés és különösen az emberi társadalmak fölött.

Az Egyháznak van hatalma van kiengesztelni a bűnösöket (KEK 1444): Amikor az Úr Apostolait saját bûnbocsátó hatalmának részesévé teszi, arra is hatalmat ad nekik, hogy a bûnösöket kiengeszteljék az Egyházzal. Feladatuk ezen egyházi dimenziója mindenekelõtt Krisztus Simon Péternek mondott ünnepélyes szavában fejezõdik ki: “Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is.” (Mt 16,19) Bizonyos, hogy “azt az oldó és kötõ hivatalt, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta (Mt 18,18; 28,16–20)”.

Az Egyhát tekintélye készteti az embereket, hogy higgyenek az evangéliumban (KEK 119): “Az egzegétáknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésére. Így mintegy az õ elõkészítõ munkálkodásuk alapján fog kiérlelõdni az Egyház döntése. Mindez ugyanis az egzegézist illetõen végsõ fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megõrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el.” “Magam sem adnék semmi hitelt az Evangéliumnak, ha a Katolikus Egyház tekintélye nem késztetne rá.”

Az Egyház búcsúkat szolgáltat ki, hogy az ideigvaló büntetéstől megszabadítson (KEK 1471): A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bûnbánat szentségének hatásaival. “A búcsú Isten színe elõtt a már megbocsátott bûnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívõ, aki megfelelõen fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.” “A búcsú részleges vagy teljes, attól függõen, hogy a bûnökért járó ideigtartó büntetéstõl részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg.” “Minden hívõ nyerhet búcsúkat (…) önmaga számára vagy az elhunytak javára.”

Az Egyház a megváltás szolgálója (KEK 1471): A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bûnbánat szentségének hatásaival. “A búcsú Isten színe elõtt a már megbocsátott bûnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívõ, aki megfelelõen fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.” “A búcsú részleges vagy teljes, attól függõen, hogy a bûnökért járó ideigtartó büntetéstõl részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg.” “Minden hívõ nyerhet búcsúkat (…) önmaga számára vagy az elhunytak javára.”

Az egyházi felszentelt szolga magát Krisztust jeleníti meg (KEK 1548): A fölszentelt szolga egyházi szolgálatában maga Krisztus van jelen Egyháza számára mint testének Feje, nyájának Pásztora, a megváltás áldozatának Fõpapja és az igazság Tanítója. Ez az, amit az Egyház kifejez, amikor azt állítja, hogy a pap az egyházi rend szentségének erejébõl in persona Christi Capitis, `Krisztusnak, a Fõnek személyében’ cselekszik: “Így tehát a pap ugyanaz, Jézus Krisztus, akinek szent személyét az Õ meghívott szolgája viseli. Ez ugyanis a papszentelés miatt hasonlóvá válik a Fõpaphoz, és hatalma van, hogy magának Krisztusnak személyében és erejével cselekedjék.“”Krisztus az egész papság forrása; mert a Törvény alatti pap az Õ elõképe volt, és az új Szövetség papja Krisztus személyében cselekszik.”

Az Egyháznak áll hatalmában ördögöket űzni (KEK 1673): Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögûzésrõl van szó. Jézus ûzött ördögöket, és az Egyház tõle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögûzésre. Az ördögûzés egyszerû formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett “nagy ördögûzést” (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkezõ pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögûzés arra szolgál, hogy kiûzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsõsorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögûzés elõtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétérõl, és nem betegségrõl van szó.

Az Egyház végzi a tanítást, megszentelést és kormányzást, az Apostolok segítségével, egészen Krisztus visszajöveteléig (KEK 857): Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben: az “apostolokra”, a Krisztustól kiválasztott és elküldött tanúkra “alapított épület” (Ef 2,20) volt és marad; a benne lakó Szentlélek segítségével õrzi és adja továbba tanítását,a jó letéteményt és a józan szavakat, melyeket az apostoloktól hallott; a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatát az Apostoloktól kezdve Krisztus második eljöveteléig azok segítségével végzi, akik az Apostolok nyomába lépnek lelkipásztori feladatukban: a Püspökök kollégiuma segítségével, “mely mellett ott állnak a papok Péter utódával és az Egyház legfõbb pásztorával egységben”. “Mert nyájadat, örök Pásztorunk, magára nem hagyod, hanem szent Apostolaid által mindvégig õrzöd és óvod, hogy azok kormányozzák hívõ népedet, akik rendelésedbõl állnak nyájad élén Fiad helyett mint pásztorok.”

Az Egyház az apostolok alapjára épült (KEK 857): Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben: az “apostolokra”, a Krisztustól kiválasztott és elküldött tanúkra “alapított épület” (Ef 2,20) volt és marad; a benne lakó Szentlélek segítségével õrzi és adja továbba tanítását,a jó letéteményt és a józan szavakat, melyeket az apostoloktól hallott; a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatát az Apostoloktól kezdve Krisztus második eljöveteléig azok segítségével végzi, akik az Apostolok nyomába lépnek lelkipásztori feladatukban: a Püspökök kollégiuma segítségével, “mely mellett ott állnak a papok Péter utódával és az Egyház legfõbb pásztorával egységben”.

Az Egyház szükséges az üdvösséghez (KEK 846): Hogyan kell érteni ezt az egyházatyák által gyakran ismételt kijelentést? Pozitívan fogalmazva azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Fõtõl jön az Egyház által, ami az õ teste: “A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítõ és az üdvösség útja, aki az Õ testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Õ maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerõsítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, megsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.”

A Pápaság

A Pápa Krisztus tekintélyével bír (Tanítóhivatal) (KEK 2034): A római Pápa és a Püspökök mint “hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, (…) a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell”. A Pápa és a vele közösségben lévõ Püspökök egyetemes és rendes tanítóhivatala tanítja a hívõknek az igazságot, amit hinni, a szeretetet, amit gyakorolni, és a boldogságot, amit remélni kell.

A papok

Csak a papoknak van joga bűnöket megbocsátani (KEK 1495): Krisztus nevében bûnöket csak olyan papok bocsáthatnak meg, akik az egyházi hatóságtól feloldozási joghatóságot kaptak.

A püspökök

Csak akkor van tekintélyük, ha egyetértésben vannak a Pápával (KEK 883):A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük.” Ezen föltétellel “hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedõ legfõbb és teljes hatalomnak, de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja”.

Csak a Pápa vezetése alatt van tekintélyük (KEK 895): “Ez a hatalom, melyet személyesen gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes és közvetlen hatalmuk, jóllehet gyakorlását végsõ fokon az Egyház legfõbb tekintélye irányítja.” A püspököket mégsem lehet a Pápa helyetteseinek tekinteni, akinek az egész Egyház fölötti rendes és közvetlen hatalma nem semmisíti meg, ellenkezõleg, megerõsíti és védi a püspökökét. Ezt a hatalmat azonban az egész Egyházzal közösségben kell gyakorolniuk, a Pápa vezetése alatt.

Sákramentumok

Csak az Egyháznak van hatalma a sákramentumokat „kezelni” (KEK 1598): „Az egyházi rend szentségét az Egyház csak olyan megkeresztelt férfiaknak szolgáltatja ki, akiknek szolgálatra való alkalmasságáról meggyõzõdött. Az Egyház tekintélyéhez tartozik annak felelõssége és joga, hogy valakit meghívjon a rendek fölvételére.

A Szentírás

Az Egyháznak van tekintélye a Szentírást magyarázni (KEK 119):Az egzegétáknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésére. Így mintegy az õ elõkészítõ munkálkodásuk alapján fog kiérlelõdni az Egyház döntése. Mindez ugyanis az egzegézist illetõen végsõ fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megõrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el.” “Magam sem adnék semmi hitelt az Evangéliumnak, ha a Katolikus Egyház tekintélye nem késztetne rá.”

Kizárólag az Egyháznak van hatalma a Szentírást magyarázni (KEK 85): “Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élõ Tanítóhivatalára bízatott, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja”, tudniillik a Péter utódával, Róma püspökével közösségben lévõ püspökökre.

Kizárólag az Egyháznak van hatalma a Szentírást magyarázni (KEK 100): Isten Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az egyházi Tanítóhivatalra, a Római Pápára és a közösségben lévõ püspökökre bízatott.

A Tanítóhivatal

A Tanítóhivatal tanítja az embereket arra, milyennek kell lenniük Isten előtt (KEK 2036):Az Egyház Tanítóhivatala, amikor a természetes törvény parancsolataira emlékeztet, prófétai feladatának lényeges részét teljesíti, mert hirdetnie kell az embereknek, hogy kik õk valójában, és emlékeztetnie kell õket arra, milyennek kell lenniük Isten elõtt.

A Tanítóhivatal tekintélye Krisztustól származik (KEK 88): Az egyházi Tanítóhivatal Krisztustól kapott teljes tekintélyével él, amikor dogmákat határoz meg; azaz amikor a keresztény népet visszavonhatatlan hívõ elfogadásra kötelezõ formában terjeszt elõ olyan igazságokat, amelyeket az isteni Kinyilatkoztatás tartalmaz, vagy az ilyen igazságokkal szükségszerûen összefüggõ igazságokat definitív módon elõad.

A Tanítóhivatal tévedhetetlen (Lumen Gentium 18):  “tévedhetetlen Tanítóhivatal” 

Tévedhetetlenség

Tévedhetetlenség a kinyilatkoztatás letéteményében, tanításban és erkölcsökben (KEK 2035): A Krisztus tekintélyében való részesedés legfelsõbb fokát a tévedhetetlenség karizmája biztosítja. Ez “annyira terjed ki, amennyire az isteni kinyilatkoztatás letéteménye kiterjed”;kiterjed a tanítás – beleértve az erkölcsi tanítást is – minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megõrizni, sem elõadni, sem megtartani nem lehet.

Üdvösség

A teljes üdvösség csak a Római Katolikus Egyházon keresztül érhető el (II. Vatikáni Zsinat, Unitatis Redintegratio, 3): Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el.