Ha valami régi az szükségképpen hamis is. Ami régi, azt azóta valamilyen tudományos alapokon nyugvó válasszal felülírták, főként a világmagyarázatokat illető kérdésekben. Ezek a megállapítások tipikusan az új ateizmus tudományos köntösbe öltöztetett retorikájának jellemzői. Christopher Hitchens (az új ateizmus időközben elhunyt éllovasa) azt állította: „a teleszkóp és a mikroszkóp feltalálása óta a vallás nem nyújt többé magyarázatot semmi lényegesre.”[1] Stephen Hawking hasonlóan lesújtó ítéletet tartott a filozófia felett: „… a filozófia halott. A filozófia nem tartott lépést a modern természettudomány fejlődésével, legfőképpen a fizikáéval nem. Ezért aztán a természettudósok váltak a felfedezés fáklyavivőié a tudás megszerzéséért folyó küzdelemben.”[2]
A fent említett megállapítások abból a megközelítésből születhettek, hogy a tudomány és a vallás egymással szembehelyezkedik, egymással ’kizáró vagy’ (XOR) kapcsolatban áll: vagy az egyik igaz, vagy a másik, de a kettő egyszerre biztosan nem. S minthogy a vallás múltba révedő babonaság, téves hiedelem – legalábbis az új ateisták megítélésében –, a modern tudomány által prezentált eredmények nem csak elegánsabb magyarázatokkal szolgálnak, hanem maga az ateizmus válik az egyetlen intellektuális becsületességgel vállalható világszemléletté. *opc.* [Természetesen ez egy végtelenül leegyszerűsítő megközelítés, ami szükségszerűen 1 bites válaszlehetőségekbe torkollik: valami igaz vagy nem. A tudomány vagy Isten. A gravitáció vagy Isten. A multiverzum vagy Isten. Észrevehetjük a kényszerítő logikát, vagyis hogy ezek a leegyszerűsítő kérdések ateista prekoncepciók segítségével egyszerűsítenek vagy szűrnek, és ezért a rájuk adható válasz sok esetben már előre elkészített.]
Az Isteni téveszme c. könyve szerzőjének, Richard Dawkinsnak célja pedig pontosan annak a nézőpontnak a sulykolása, hogy a vallást réginek, ebből adódóan elavultnak, átgondolatlannak mutassa be. Művében kritikával illeti a klasszikus istenérveket, Aquinói Tamás öt útját, az ontológiai érveket, C. S. Lewis Jézus személyét illető trilemmáját, stb. Dawkins úgy véli, az érvekben található logikátlanságokat egy felvilágosult, racionálisan gondolkodó ember képes átlátni, vagyis ezek a régi istenérvek önmagukban használhatatlannak mutatkoznak. Dawkins megemlíti még az istenérvek sorában a Szentírás bizonyítékait is, azt sugallva, mintha a kereszténység ma is azon a ponton állna a Biblia keletkezésének és szerkezetének megismerésében, ahol mondjuk 2000 évvel ezelőtt.[3] Mindezeken felül általánosságban úgy vélekedik a vallásról, hogy az természeténél fogva eltántorít a kérdezéstől és képes elfojtani minden racionális megfontolást. A hit valójában ártalom, mert nem igényel igazolást és nem tűr meg ellenvetést és kritikát.[4]
Valójában egy retorikai fogás Dawkins-tól, hogy a vallást statikusnak érzékelteti, amikor úgy mutat be egy-egy vallásfilozófiai érvet, mintha az sosem változott volna az idők során és ma is eredeti formájában állna előttünk, a keresztények számára megkérdőjelezhetetlenként. A keresztény apologetika és vallásfilozófia jól ismeri akár a C. S. Lewis féle gondolatmenet gyengeségét és problémáját, sőt azóta Dakwkinshoz hasonlóan további kiegészítéseket fűzött hozzá (jóval megelőzve Dawkinst).[5] Habár kissé cinikus megjegyzés lehet részemről, nekem úgy tűnik, nem a keresztény gondolkodás ragadt le mondjuk Aquinói Tamás középkorában, hanem Richard Dawkins megértése. Nehezemre esik továbbra azt is elhinni, hogy Dawkins soha nem hallott volna az évszázadokat átölelő bibliakritikáról, a gyűjteményesülés és szövegesülés tudományos igényű vizsgálatáról. Olybá tűnik, Dawkins a vallás tárgyalásakor felmenti saját magát az éppen általa szorgalmazott kritikus, analitikus, bizonyítékokra támaszkodó szemlélet alól. Ez egyesek számára akár csalódást keltő is lehet vele kapcsolatban.
Véleményem, hogy bár maga a zsidó-keresztény hit régi, mégis igaz és átgondolt, alapelveiben pedig nem a statikusságot szorgalmazza (ld. reformáció eseményei); maga Isten is folyamatos fejlődést és elmélyülést vár az embertől.
Weller Levente
[1] Hitchens, Christopher,2007, God Is Not Great: How Religion Poisons Everything, New York, Twelve, 282.
[2] Hawking, Stephen W. – Mlodinow, Leonard, 2011, A nagy terv, Új válaszok az élet nagy kérdéseire, Budapest, Akkor Kiadó, 9.
[3] Dawkins, Richard, 2017, Isteni téveszme, negyedik kiadás, Budapest, Libri Kiadó, 119-158.
[4] Dawkins, Richard, 2017, Isteni téveszme, negyedik kiadás, Budapest, Libri Kiadó, 426-428.
[5] Kreeft, Peter – Tacelli Ronald K., 1994, Handbook of Christian Apologetics, Downers Groove, InterVarsity Press, 158-173.
