Napjainkban egyre divatosabb, hogy úgy határozzák meg magukat az ateisták, mint akiknek pusztán „nincs hitük Istenben”. Ezt sokszor azonnal követi az a kijelentés, hogy „nincs különösebb világnézetünk, csak egyszerűen nem hiszünk Istenben.” Általában azt tapasztaljuk, hogy az ilyen énképpel rendelkező ateisták szerint, mivel semmilyen pozitív állítást nem jelentenek ki a világgal kapcsolatban, így semmit nem kell bizonyítaniuk – minden bizonyítás a keresztényeket vállát nyomja.
De vajon mennyire megalapozott ez a definíció? Az ateizmus tényleg pusztán a hit hiánya? Frank Turek három okot is felsorol arra nézve, hogy az ateizmus miért nem lehet nem pusztán az Istenbe vetett hit hiánya.
Először is ha ez így van, akkor ezzel mindössze az ateista elmeállapotáról mondtunk el valamit, ennek semmi köze Isten létezéséhez, ez nem érinti Isten létét, pusztán annyit állít, hogy „lélektani szempontból nincs meggyőződve Isten létéről.”
Másodszor, ha az ateizmus pusztán az Istenbe vetett hit hiánya, akkor a fák, a macskák, a kövek, az autók is mind „ateisták”, hiszen ezekből is hiányzik az Istenbe vetett hit – és nem kell tudat vagy agy ahhoz, hogy valakinek ne legyen hite valamiben.
Harmadszor, ha az ateista embereket az Istenbe vetett hit hiánya teszi azzá, ami, akkor nem törekednének arra, hogy folyamatosan választ adjanak a világ folyamataira, az univerzum keletkezésére, az erkölcsiségre vagy az élet értelmére úgy, hogy Isten helyett rendre más és más alternatívákat hoznak be a képbe. Számtalan könyv jelenik meg ateista oldalról a témában, és bár egyik sem cáfolja Isten létét, arra rávilágítanak, hogy az ateisták nem pusztán „nem hisznek istenben”, hanem igenis hisznek olyan teóriákban, amik egy Isten nélküli valóságot magyaráznak.
Tehát bár az ateisták általában azt állítják, hogy ők csupán elvetik Isten eszméjét, valójában még ott tornyosul előttük a feladat, hogy magyarázatot keressenek a valóságra. Ebből pedig az következik, hogy az ateisták szerint a naturalizmus/materializmus a legjobb módja a valóság magyarázatának.
Másszóval, az ateistákból „nem hiányzik a materializmusba vetett hit”. Ahogyan Phillip Johnson, a Berkeley Egyetem jogászprofesszora megfogalmazta:
„Aki szkeptikus egy hitrendszerrel kapcsolatban, az igaz híve egy másik hitrendszernek.”
Így tehát az ateistáknak is pozitív bizonyítékokkal kell előállniuk és be kell bizonyítaniuk, hogy csak az anyag létezik, hiszen az istenhit hiánya önmagában nem bizonyítja az ő világnézetük helyességét.
