A négy Mária-dogma a következő: Isten anyja, örökké szűz, szeplőtelenül fogant és felvétetett a mennybe. A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján szeretnénk ezekről egy rövid összefoglalást adni, definiálni őket, mintegy bevezetőként ezen Mária-dogmák jövőbeli cáfolatához.

 

1. Isten anyja (Theotokosz) – megfogalmazva: 431

„Az evangéliumokban Máriát “Jézus anyjának” nevezik (Jn 2,1; 19,25), a Szentlélek indítására már Fiának születése előtt “az én Uramnak édesanyjaként” ünneplik (Lk 1,43). Õ, akit Mária emberként a Szentlélek által fogant, s aki teste szerint valóban Mária Fia lett, nem más, mint az Atya örök Fia, a Szentháromság második személye. Az Egyház vallja, hogy Mária valóban Istenszülő (Theotokosz).” KEK 495

“Mária valóban “Isten Anyja” amiatt, hogy Anyja Isten emberré lett örök Fiának, aki maga Isten.” KEK 509

“Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszeűbb műve az idők teljességében. Az Atya — az üdvösség tervében, s mivel az Õ Lelke azt majd elő fogja készíteni — először a lakóhelyet gondolta el, ahol az Õ Fia és az Õ Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint “a Bölcsesség Székéről”.” KEK721

 

2. Az örök szüzesség dogmája, miszerint Mária egész életében szűz maradt (Aeiparthenosz) – megfogalmazva: 649

“A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására Isten emberré lett Fiának szülésében is. Valójában Krisztus születése “(anyjának) szűzi érintetlenségét nem csökkentette, hanem megszentelte”. Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt, “örökké szüzet” ünnepli.” KEK 499

“Mária Fiának “foganásakor Szűz, szülésekor Szűz, áldott állapotában Szűz, Szűz anyaságában, Szűz örökké”: egész lényével “az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38).” KEK 510

 

3. A szeplőtelen fogantatás dogmája, mely szerint létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti [eredendő] bűntől – 1854: az Ineffabilis bullában kihirdetett dogma, IX. Pius pápa

“Az Egyházban a századok folyamán vált tudatossá, hogy Mária, akit Isten “eltöltött kegyelemmel”, fogantatásától fogva meg volt váltva. Ezt vallja a Szeplőtelen Fogantatás dogmája, melyet IX. Pius által 1854-ben hirdetett ki:

“A Boldogságos Szûz Máriát fogantatásának elsõ pillanatában a mindenható Isten egyedülálló kegyelme és kiváltsága Jézus Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel az eredeti bûnnek minden szeplõjétõl érintetlenül megóvta.” KEK 491

“”Végül a szeplõtelen Szüzet — az áteredõ bûnnek minden szennyétõl épségben megõrzötten — földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsõségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette õt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bûn és a halál legyõzõjéhez.” A Szent Szûz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elõvételezése a többi keresztény föltámadásának:

“Szülésedben megõrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülõ: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élõ Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól.” KEK 966

“Az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi megünneplése az Egyház életének szívében van. “A vasárnapot, amelyen a húsvéti misztériumot ünnepeljük, az apostoli hagyományt követve az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a legfõbb kötelezõ ünnepet.”

“Ugyanígy meg kell ünnepelni Urunk Jézus Krisztus születését, a Vízkeresztet, a Mennybemenetelt, Krisztus legszentebb Testének és Vérének napját (Úrnapját); Mária istenanyaságát, Szeplõtelen Fogantatását és Mennybevételét, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és Mindenszentek napjait.” KEK 2177

 

4. Mária mennybevételének dogmája, miszerint halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is fölvétetett a mennybe – megfogalmazva XII. Pius p. 1950: Munificentissimus Deus konst.

“”Végül a szeplõtelen Szüzet — az áteredõ bûnnek minden szennyétõl épségben megõrzötten — földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsõségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette õt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bûn és a halál legyõzõjéhez.” A Szent Szûz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elõvételezése a többi keresztény föltámadásának:

“Szülésedben megõrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülõ: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élõ Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól.” KEK 966

“Az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi megünneplése az Egyház életének szívében van. “A vasárnapot, amelyen a húsvéti misztériumot ünnepeljük, az apostoli hagyományt követve az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a legfõbb kötelezõ ünnepet.”

“Ugyanígy meg kell ünnepelni Urunk Jézus Krisztus születését, a Vízkeresztet, a Mennybemenetelt, Krisztus legszentebb Testének és Vérének napját (Úrnapját); Mária istenanyaságát, Szeplõtelen Fogantatását és Mennybevételét, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és Mindenszentek napjait.” KEK 2177

Fontos kiemelnünk, hogy az első dogma kivételével mindegyiket a Római Katolikus Egyház definiálta, bár egyik sem található meg a Szentírásban. Ennek ellenére a katekizmus azt sejteti, hogy mindegyik dogma bibliai tanításon alapul.[1]

“Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, hogy senki se kérkedjék az egyik tanítóval, a másikat megvetve.” 1Korinthus 4:6

[1]http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/chrstuni/angl-comm-docs/rc_pc_chrstuni_doc_1981_authority-church-ii_en.html