- Miért állítják a katolikusok, hogy a Szentírás nem elég világos ahhoz, hogy felszerelje a keresztényeket azzal kapcsolatban, amit doktrinálisan hinniük kell, mikor a következő szakaszok a Szentírás világosságát és elégségességét tanítják? (Például a felszólítások, hogy olvassuk az Írást és engedelmeskedjünk annak, mely felszólítás feltételezi a Biblia világos tanító mivoltát Deut. 4:1-4; 6:4-10; 31:9-13; Zsolt. 19:7-11; Róma 4:22-25; 15:4; 1 Kor. 10:1-11; Kol. 3:16; 1 Tim. 4:13; 2 Tim. 3:14-17; 1 Pét. 1:22-23; szintén a Szentírás világosságát látjuk a Deut. 29:29; 2 Királyok 22:8-13; Zsoltárok 19:7-8; 119:130; 2 Korinthus 3:15-16; Kolossé 4:16; 2 Tim. 3:15; 2 Péter 1:19; és materiális elégségességét a Ján. 20:31-ben és a 2 Tim. 3:16-17-ben.)
- Miért támadják a katolikusok a Szentlélek hatalmát és erejét arra nézve, hogy Isten igazságát megvilágosítsa a keresztényekben a Szentírás által, azzal, hogy azt állítják, hogy olyan egyéb tekintélyekre is szükség van, mint a pápa vagy az extrabiblikus hagyományok ahhoz, hogy megérthessük a Szentírást, annak bizonytalan és elégtelen mivolta miatt?
- Hol állítja a Szentírás azt, hogy az apostolok hagyományai olyan tanítások, melyek nem találhatóak meg a Szentírásban (pl. Mária mennybevétele, a pápai tévedhetetlenség stb.)? [Megj.: a Római katolikus Egyházban nincs egyetértés arról, hogy mi a Szenthagyomány és hogyan ismerjük az meg, hogyan jut hozzánk. Az egyik nézet szerint minden Szenthagyomány legalább implicite benne van a Szentírásban, míg a másik szerint nincs, külön kijelentés formájában jutott el hozzánk.]
- Miért állítják a katolikusok, hogy a keresztényeknek vissza kéne térniük Rómához azért, hogy a Szentírás nem biztos, nem világos tanításaira választ kapjanak, ha a Római Katolikus Egyház is mindössze 10-15 verset értelmezett eddig „tévedhetetlenül” (és ezt maguk a római katolikus teológusok ismerik el)?[1]
- Miért állítják a katolikusok, hogy a keresztényeknek katolikussá kellene lennie azért, hogy elkerüljék a Szentírás félremagyarázását, miközben a katolikus teológusok is elismerik, hogy a Római Katolikus Egyház is képtelen erre? Jimmy Akin katolikus teológus elismerte: „…ha elég jól ismered katolikus hitedet, akkor az segíteni fog téged abban, hogy felismerd: mit NEM tanítanak bizonyos szakaszok, de alapesetben abban nem fog segíteni, hogy MIT tanítanak pontosan. Következtetésképpen mindig benne van a tévedés lehetősége a bibliaértelmezésekben. Mi [katolikusok] képtelenek vagyunk ezt a kockázatot kiküszöbölni.”[2]
- Hogyan lennénk képesek mi, protestánsok katolikussá válni, ha pusztán a Szentírás-értelmezés és tanulmányozás alapján nem jöhetünk rá, hogy a katolikus tanítást támogatja Isten Szava, annak bizonytalansága annak bizonytalan volta miatt [melyet a katolikusok állítanak]? Először vakon katolikussá kellene válnunk anélkül, hogy megláthatnánk, felismerhetnénk azt, hogy támogatja-e a Biblia a katolikus tanokat?
- Miért állítják a katolikusok, hogy a katolikus hagyomány szükséges volt ahhoz, hogy felismerjék a kánont a IV. században, ha ezek a zsinatok soha nem valami szóbeli apostoli hagyományra alapozták döntéseiket, hanem különböző kritériumokat állítottak fel a kanonicitás kapcsán (mint pl. használat, apostoliság, ortodoxia, antikvitás stb.)?
- Miért állítják a katolikusok, hogy a Sola Scriptura tana azt jelenti, hogy a Szentírás az egyetlen tekintélyünk, ha a protestáns hitvallások soha nem így definiálták e tant?
- Miért állítják a katolikusok, hogy a Sola Scriptura tanából következik, hogy mindennek, amit a keresztény ember hisz, explicit módon benne kell lennie a Szentírásban, ha a protestáns hitvallások soha nem állították ezt?
- Miért állítják a katolikusok, hogy a Katolikus Egyház adta a protestánsoknak a Szentírást, miközben a 4. századi zsinatok résztvevői, melyek a kánonnal foglalkoztak, nem hittek azokban a tanokban, melyekről Róma azt állítja, hogy hinnie kell egy kereszténynek ahhoz, hogy katolikus lehessen és amelyeket állítólag mindig hittek a katolikus egyházban (pl. Mária mennybevétele, pápai tévedhetetlenség stb.)?
- Ha Mária mennybevétele apostoli szóbeli hagyomány, miért nem találunk róla sehol sem említést a kereszténység első IV évszázadában?
- Miért állítják az a katolikusok, hogy az egyházatyák ugyanazt értették „hagyomány” alatt, mint ma ők, ha egyikőjük sem definiálta a hagyományt úgy, mint apostolok által szóban áthagyományozott extrabiblikus tanítás, ha ezt még katolikus teológusok is elismerik?[3]
- Ha a korai egyház a Szentírásra és a hagyományra ugyanúgy tekintett, mint ma a katolikusok és mindkettő ismert volt számukra, miért csak a Szentírásnak fogalmazták meg a kánonját és miért nem tették ugyanezt a Szenthagyománnyal? Nem következik ebből, hogy magasabb tekintélynek tekintették a Szentírást, csakúgy, mint a protestánsok?
- Hogyan hihetnek a katolikusok olyan apostoli tradícióban, mely akár jelenleg senki számára nem nyilvános, talán csak egy kisebb püspöki kör ismer? (lsd. Mária mennybevételét, melyről 400 évig senki nem írt.) Miért nincs egy lista az ún. apostoli extrabiblikus szenthagyományokról a katolikus egyházban, ha állításuk szerint ők birtokolják ezeket?
- Miért állítják a katolikusok, hogy a Szentháromságtant nem tanítja nyíltan és egyértelműen a Biblia, ezért alá kell vetnünk magunkat a katolikus tradícióknak és a pápának, miközben maga Ambróziusz vallotta, hogy az Írás világosan tanítja azt?[4]
[1] Peter M. J. Stravinskas, The Catholic Church And The Bible, 2nd ed., [Ignatius Press, 1996], p. 8; Peter Williams, Catholic Principles for Interpreting Scripture, [Gregorian & Biblical Book Shop, 2001], p. 115.
[2] Jimmy Akin, Scripture Commentary Recommendation,
(http://jimmyakin.com/2006/01/scripture_comme.html)
[3] Yves Congar, The Meaning of Tradition, [Ignatius Press, 2004], p. 15.
[4] Ambrose, On the Holy Spirit, III, 14. 94.
